Új fejezetet minden hónapban posztolok. Nem biztos, hogy egy hónappal az előző fejezet után, lényeg, hogy minden naptári hónapra jut egy új rész.
Két fejezet között olykor agymenésekkel tartom életben a blogot.
És van, hogy még ilyesmire sincs időm, de előbb-utóbb mindig visszatérek :))

2021. szeptember 11.

Wake me up when september ends

 Sziasztok!
 Nem, nem iromány sajnos, csak becsekkolok, ha már a nyári ütemtervemet nem sikerült tartani. Nem csak az írásban csúsztam megy egyébként, tehát nemcsak a Fordíts hátat a fénynek befejezésével nem készültem el, hanem más terveimet sem vittem véghez, bár belegondolva ez így nemhogy nem mentség, csak még rosszabb. Kicsit rosszul érzem magam emiatt, bár ha arra gondolok, hogy volt egy leterhelő tanévem, és most lesz egy még durvább, nem tudom bánni azt, hogy a nyarat lazábban vettem.
 A következő tíz hónap ugyanis... hát, kicsit nehéznek ígérkezik. Megkísérelem befejezni a BA képzésemet (reménykedjünk, hogy a szakdogaírást nem fogom úgy halogatni, mint a történetírás :'), közben elkezdtem a jogász képzést levelezőn, mindemellett pedig még dolgozok is, és megpróbálok legalább babalépésekben előrehaladni a nyelvtanulással is. Miközben azért alszom is valamennyit. Talán. Túlvállaltam magam? Lehet. Az elmúlt héten jó pár kört lefutottam, szerveztem előre az életemet, és már az is lefárasztott, hogy a következő hónapi beosztásomat összeraktam. Mindennel együtt egyelőre úgy gondolom, nem lehetetlen amire vállalkozok, csak jó ütemterv kell, amit aztán be is tartok. Aztán hétfőn belecsapunk a lecsóba, és meglátjuk. Egyelőre türelmes vagyok magammal, ebben a hónapban csak ki akarom tapasztalni, hogyan működik ez a mókuskerék, hogyan tudom felszínen tartani magam.
 Jelenleg legjobban a kiégéstől félek, és attól, hogy már októberre egy elviselhetetlen hárpia leszek. De ezen a ponton késő bármit visszavonni, meghátrálni, és igazából nem is szeretnék. A jog érdekel, a maradék BA-s tárgyaim is, valószínűleg a szakdogámhoz is sikerül megnyerni egy jó témát, a munkámat is szeretem (az eddigiek közül ez a kedvencem). Most már csak azt remélem, hogy elég erős leszek mindehhez. 
 És akkor ott van az írás. Amit amúgy úúúgy szeretnék. Nekiülni, csinálni. Leírni végre ennek a történetnek a végét, egésszé tenni. Leírni más dolgokat, történetté formálni élményeket, amiket szerintem csak így fogok tudni elengedni. Csak közben elmennek velem a napok, elfárasztanak a kötelezettségeim, amikkel működésben tartom az életemet, és nem marad energiám arra, amivel csak hobbiként foglalkozom, legyen bármilyen fontos is számomra. Azért meg fogom próbálni, és majd jelentkezem. Csak nem tudom, mikor.
 Hoztam pár őszi képet a hangulat kedvéért, de igazából a hangulat még nincs meg. Szeretem ezt az évszakot, vártam már, de ami most van, az... szeptember. Már nem nyár, még nem ősz, átmenet az átmeneti évszakba. Na nem mintha bánnám. Jelenleg inkább örülök, hogy nem egyik napról a másikra változik meg minden, hanem fokozatosan, időt hagyva az alkalmazkodásra.
Kitartást mindenkinek ahhoz, amihez kell, és sikeres tanévet azoknak, akiket érint! <3