tag:blogger.com,1999:blog-50961536511897129992024-03-15T18:10:13.658-07:00Run Away From the SunWinter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.comBlogger31125tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-65261318626909629952023-11-11T14:52:00.001-08:002023-11-11T14:52:10.077-08:00Miért nem írok, ha amúgy ezt élvezem a legjobban?<p style="text-align: justify;"> Csá. Heló. Még élek.</p><p style="text-align: justify;">Megint eltűntem, ami nem sokaknak tűnhet fel, de engem kifejezetten zavar, hogy itt a kis blogom, immár <a href="https://abetharc.blogspot.com/" target="_blank">Abeth</a> csoda designjában tündökölve, én meg hozzá sem nyúlok. Felmerülhet a kérdés, miért van még egyáltalán a blog, ha nem is valami népszerű, és a tulajdon szerzője is elhanyagolja. A válasz: mert az agyacskám mindezt külső nyomásnak fogja fel az írásra. Amit baromira élvezek csinálni, ha egyszer elkezdem, csak épp ritkán kezdem el, mert...</p><p style="text-align: justify;">... mert az elmúlt kb. fél évben annyira meg voltam viselve, mint már rég. Azt hittem, többet ilyen fájdalmon nem kell keresztülmennem. Tévedtem.</p><p style="text-align: justify;">... mert igyekeztem helyén kezelni a fájdalmat, és életemben először terápiára mentem.</p><p style="text-align: justify;">... ugyancsak a gyógyulás útján botorkálva belevágtam pár új hobbiba. Igen, többe is. Igen, az elején mindegyikben béna voltam. Van, amelyikben még mindig. De közben érzem, hogy élek, jippí.</p><p style="text-align: justify;">... mert mindeközben elkezdtem főállásban dolgozni, ami, mint kiderült, elég sok időt vesz el.</p><p style="text-align: justify;">... és ezek mellett az egyetemet is folytatom. Levelezőn. Mert ráérek :)))</p><p style="text-align: justify;">Nos, ahogy ezeket leírtam, kicsit megbocsátottam magamnak, hogy hanyagoltam az írást. Naplót továbbra is vezetek, olykor <i>fiktív bejegyzések</i>kel megfűszerezve (nem valós eseményeket írok le, hanem mintegy gyakorlásként megírok egy kitalált jelenetet, amibe beleképzelem magam). És új hobbijaim között is több kreatív, alkotó tevékenység van, amivel ellenállok a hétköznapok fásultságának és dolgoztatom a fantáziám. </p><p style="text-align: justify;">De olykor írok is, toldozgatom a történetet, amit idén elkezdtem itt. Vagy egy-egy zeneszám ihletésére új karaktereket és kalandokat képzelek el, miközben a busz a dugóban araszol. És ha egyszer leülök írni, akár a vázlatfüzetembe, akár a laptopomon, lekapcsol minden frusztráció, a mondatok jönnek, úgy érzem magam, mint hal a vízben. Egy ideális életben, talán egy párhuzamos univerzumban ebből élek, nem megy el az energiám nagyja a kenyérkereső munkámra és a sulira, hanem szépen beosztom az időm, kerek és egész történetek kerülnek ki az ujjaim alól, sőt, az emberek még olvassák is őket. De ez nem az az élet. Régen másért nem volt az, most a fent említett okokból, a jövőt meg talán jobb nem is tudni.</p><p style="text-align: justify;">Röviden összefoglalva: még élek, észben tartom a blogot, van ihletem és szeretek írni, csak... nem tudom, mi a csak. Miért nem írok, ha amúgy ezt élvezem a legjobban? Én sem tudom. Talán majd egy nap jobb lesz (24 éve mondogatom ezt, nem lett jobb, csak más). </p><p style="text-align: justify;">Idén még 2 dolgot szeretnék megírni és kirakni ide, ebből magamat ismerve egy lesz (remélem, hogy legalább az az egy). Ki erre jársz, mormolj el értem egy imát.</p><p style="text-align: justify;">Puszi,</p><p style="text-align: justify;">Winter</p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-21751923434976462092023-05-15T09:13:00.005-07:002023-05-15T09:20:55.333-07:00I can't steal you like you stole me<p style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"> <i>Szép hétfőt mindenkinek! Sok minden van most az életemben - költözés, munkahelyváltás áll a küszöbön -, úgyhogy kis történetem harmadik fejezete valószínűleg nem lesz kész ebben a hónapban. De azért nem tétlenkedek, viszonylag sokat (s)írok mostanában, mert már nem fér meg minden a fejemben, és ettől kicsit jobb lesz. Ezek közül az agymenések közül osztok most meg egyet, mellékelve a szövegben említett dalt (a bejegyzés címe is innen jön).</i></p><p style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/eUMwFaXTM3s" width="320" youtube-src-id="eUMwFaXTM3s"></iframe></div><br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"><i> </i>Vannak pillanatok, amikor sikerül
meggyőznöm magam arról, hogy voltaképp jobb nélküled. Ráfókuszálok a hülye
részletekre az emlékeimben: a félreértésekre, arra, amikor fél órát késtél egy
randiról, egy elbénázott csókra. Úgy teszek, mintha ezek többet nyomnának a
latba, mint a szép pillanatok. Mintha a teljesen emberi tökéletlenségeid,
amiket egyébként ugyanúgy szerettem, mint az jó tulajdonságaidat, voltaképp
megbocsáthatatlan jellemhibák lennének. Pedig igazából csak egyetlen
megbocsáthatatlan dolgot tettél: hogy egyik nap még váltig állítottad, hogy van
jövőnk és várni fogsz rám, míg újra együtt lehetünk, majd másnap közölted, hogy
nem akarod ezt folytatni, számodra valami a kezdetektől fogva hiányzott ebből a
kapcsolatból, valami nem tudott kialakulni, és így nem lenne értelme tovább
húzni. Én erre azt feleltem, hogy akkor baszd meg magad – nem az elutasítást
sérelmeztem, hanem a hazugságot. Te azt mondtad, hogy minden, amit tettél és
mondtál, mikor velem voltál, az őszinte volt, de hogy is lett volna, ha ezt
komolyan gondoltad, az csak azt jelenti, hogy magadnak is hazudni próbáltál.</span></div><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;"> Ezután nem beszéltünk többé, de fejben
azóta is mondom neked a magamét. Olykor vitatkozok veled. Máskor elképzelem,
hogyan utasítanálak el, ha megpróbálnád visszakönyörögni magad - titokban
remélve, hogy nem adnád fel könnyen, hanem végre küzdenél értem, meggyőznél,
hogy mégis bízhatok benned, és végül is megkapnám a rohadt happy endemet. És
ezek a képzelgések még mindig jobbak annál, mint mikor egy pillanatra
elfelejtem, hogy köztünk mindennek vége, és megfogalmazok egy élménybeszámolót,
végig gondolom, hogyan fogom elmesélni neked a napom egy érdekes részletét.
Hisz ez volt az életünk hónapokon át: megosztottuk, kivel mi történt aznap, mi
járt a fejünkben, úgy meséltünk egymásnak, ahogy más a naplójába ír. Ha valami
említésre méltó esik meg velem, néha még mindig reflexszerűen elkezdem
narratívává formálni, hogy a lehető legérzékletesebben tudjam majd előadni
neked. Aztán észhez térek, fejben le is keverek magamnak egy anyai pofont a
naivitásomért, hogy hagyjam már abba, ne veszítsem szem elől a tényeket.</span></div></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;"> A fent említett pillanatokban, amikor
meggyőzöm magam, hogy jobb nekem nélküled, büszkének kéne lennem magamra. De
nem vagyok. Olyankor csak üresnek érzem magam, meg is ijedek ettől az űrtől, és
vadul pörgetni kezdem a telefonomat, felhívok valakit, rágyújtok, elkaparok egy
mitesszert, bármit, csak ne kelljen megélnem, hogy egy fekete lyuk van a mellkasomban,
és szívja befelé a szívemet és a lelkemet.</span></div></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;"> Ez az ijedtség persze korai, mármint olyan
értelemben, hogy nem ürültek még ki belőlem teljesen azok az érzések. Például
ma hajnalban is, mikor rémálmaim egyikéből iszonyatos fejfájásra riadtam, és
hiába vettem be fájdalomcsillapítót, nem hatott azonnal, szóval ahogy ma
hajnalban hánykolódtam az ágyban, az agyam megnyugtatásként odavetített téged
mellém. Abbahagytam a forgolódást, nyugodtabban vettem a levegőt, és azt
képzeltem, hogy nem a takaró melegít, hanem a te ölelésed. Aztán sajgó, fáradt
fejemben jött az anyai pofon – ne erősítsem már ezt a képet magamban, ilyen
sosem lesz már, nem gondolhatok erre, legalább én ne hazudjak magamnak. Eszembe
jutott egy dal, csendes, akusztikus szám a viszonzatlan szerelemről. Ezt
indítottam el: az énekesnő három és fél percig részletezte, mi mindent vágyna
átélni a szerelmével, amit az nem kíván megadni neki. Ez az, ez kell nekem, ezt
kell nekem is mantráznom ahelyett, hogy a karjaid közé képzelem magam.</span></div></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;"> Valahogy aztán visszaaludtam, de a
fejfájás napközben is vissza-visszatért. Bevettem még egy fájdalomcsillapítót,
próbáltam dolgozni, sétáltam egy nagyot, hátha a friss levegő segít. Próbáltam
dolgozni, próbáltam nem veled beszélgetni a fejemben, próbáltam figyelmen kívül
hagyni, hogy végig ott ücsörögsz a gondolataim peremén.</span></div></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;"> Délután kettő körül felnéztem a
laptopomból, ki az ablakon, és megakadt a szemem egy srácon, aki a szemben lakó
néni fia vagy unokája lehetett. Rajtuk felejtettem a tekintetem. Nagybevásárlásból
térhettek épp haza, mindketten szatyrokkal jöttek és mentek a kocsi és a
bejárati ajtó között. Néztem a srácot, ahogy vállára kap egy zsák virágföldet,
vagy épp a hóna alá szorít egy mosószeres flakont. Valahogy mindig úgy fordult,
hogy az arcát nem láttam, és így teljesen az volt az érzésem, hogy téged
nézlek. A haja, a testalkata, a bőrtónusa, még a ruhái is pont olyanok voltak,
mint neked. Az nem stimmelt, hogy autót vezetett – neked van jogsid, de nem
szeretsz vezetni. Ez is egyike volt az „aha” pillanatainknak, amikor rájöttünk,
hogy pontosan ugyanúgy viszonyulunk a vezetéshez. </span><span style="font-size: 12pt; mso-bidi-font-style: normal;"><i>Ja, van jogsim, de sosem rajongtam az autókért, igazából nem vagyok tapasztalt
sofőr. – Nahát, én is pont így vagyok ezzel! – Tényleg? De jó, imádom, mikor így egy rugóra jár az agyunk!</i></span><span style="font-size: 12pt;"> Imádtad, de nem eléggé.</span></div></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;"> A srác végzett a kipakolással,
elköszönt a nénitől, és elhajtott, de én nem fordultam el azonnal az ablaktól.
Nem, nem csak azért nem lehettél te ez, mert te nem vezetsz autót, hanem mert
nincs Spanyolországban élő ismerősöd rajtam kívül, meg úgy általában nem is vagy
Spanyolországban. Te odahaza vagy, délután kettő körül vagy dolgoztál épp, vagy
ebédeltél, esetleg szundítottál egyet. Éled a kis életedet, lefoglalod magad a
kismillió hobbiddal, ismerősöddel, írással, és már el is felejtetted a lányt,
aki nem tudott az lenni, amire vágytál. Hisz olyan feledékeny vagy, fontosabb
dolgok is kimennek a fejedből, mint én, akivel volt az a kiábrándító kis
afférod, amiből valami a kezdetektől hiányzott ugyan, de kellett hozzá kilenc
hónap, hogy ezt beismerd.</span></div></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;"> Látod, próbálom elképzelni, hogyan telnek
a napjaid, most is, amikor már nem számolsz be nekem róluk. Tudod, hogy van ez,
benne élsz minden félrecsúszott nyakkendőmben, összetépett levelemben, elvétett
szavamban… nem, dehogy tudod, nem is vagy magyar, sosem olvastál Juhász Gyulát,
de hát olyan univerzális érzések ezek, valaki biztos a te nyelveden is
megénekelte már mindezt.</span></div></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;"> Most, hogy emlékeztettem magam, hogy nem
is egy az anyanyelvünk, be is fejezem ezt a szösszenetet, amit akkor sem tudnál
elolvasni, ha akarnád. Elment vele némi időm, de most megkímélem magam a
mentális anyai pofontól – akármilyen baromságot írok is, legalább írok, és
ettől kicsit kevésbé érzem elhibázottnak az életemet.</span></div></span><p></p>
Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-33680006138666590162023-04-25T01:00:00.000-07:002023-04-25T01:00:30.313-07:002. fejezet: A legfurább másnap<div style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><div style="line-height: 150%; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><i>Sziasztok! Noha több, mint egy naptári hónap telt el az első fejezet óta, még mindig április van, úgyhogy személyes sikernek tekintem, hogy két egymást követő hónapban posztolom egy történet részeit. Ha ez így megy tovább, még a végén tényleg rutinommá válik az írás, bár ezt egyelőre inkább nem kiabálom el. Jó olvasást!</i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><i><br /></i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9XreEt7BVGoPO5xJNXEss3PZ_F0SpJ3-5k_D7gOAvo6tYazec8ES8nc1SrxS2t8Qb06aM5BjViOtwoRpaavcehGPcd1XTxOz7x3uk7d4HFvszudaprbviYFUry1QizTpTCCoFKxwngnn33TGVLt3CPQiMt3xHlvAOW1FfsaeVsCGal9a3WIQ7BnCRKQ/s919/tumblr_5ae0bd9ccb4d5d9694b023e52c7e7ab7_cdc7a95f_1280.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="919" data-original-width="735" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9XreEt7BVGoPO5xJNXEss3PZ_F0SpJ3-5k_D7gOAvo6tYazec8ES8nc1SrxS2t8Qb06aM5BjViOtwoRpaavcehGPcd1XTxOz7x3uk7d4HFvszudaprbviYFUry1QizTpTCCoFKxwngnn33TGVLt3CPQiMt3xHlvAOW1FfsaeVsCGal9a3WIQ7BnCRKQ/s320/tumblr_5ae0bd9ccb4d5d9694b023e52c7e7ab7_cdc7a95f_1280.jpg" width="256" /></a></div></span></div><div style="line-height: 150%; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-indent: 14.2pt;">Noha az előző este után a dehidratáltság magától értetődő lett volna, ezen az éjszakán nem riadtam fel szomjasan. A nap már besütött az ablakon, mikor kinyitottam a szemem. A szemhéjam súlyos volt, talán a másnaposságtól, talán a sok sminktől, amit nem mostam le róla. Hála az égnek aznap délelőttre nem vállaltam műszakot, óráim pedig csak délután és este voltak. Lesz idő magamhoz térni, forró fürdőt venni, és kimosni az ágyneműt, amit összekentem a sminkes arcommal.</span></div><div style="line-height: 150%; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Tulajdonképpen érthetetlen, miért éreztem magam ennyire másnaposnak. Nem ittam olyan sokat. Rossz italokat kevertem, igaz, de nem sokat, és hamar ki is ürült mind a szervezetemből. A fejem mégis úgy zúgott, mintha egy egész üveg bort ittam volna meg egyedül, és a végtagjaim is furán zsibbadtak, ami egyébként nálam nem is volt a másnaposság tünete. Az is lehet, hogy igazából valami vírust szedtem össze.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra, így most Lucy ágya felé néztem. Üres volt. Fura. Már felkelt volna? Nem vallana rá. Hacsak… talán valami baja esett, és vissza sem jött az este? Amennyire kiütöttem magam, talán nem tudott elérni, amikor hívott.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A fejfájásról megfeledkezve gyorsan felültem, és a telefonom után nyúltam. De nem volt az éjjeliszekrényen. Talán a táskámban hagytam, amit az ágy végébe dobtam le, viszont hiába kerestem, ez sem volt meg. A nyugtalanságtól zihálva néztem körbe a szobában, és hirtelen az a gyomorszorító érzésem támadt, hogy rossz helyen járok. Ugyanis az alapberendezésen kívül semmi nem emlékeztetett arra a helyiségre, amin már két éve osztoztam Lucyval.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Szobatársam számos rajzot ragasztott a falra az ágya körül, volt, amelyiket ő készítette, volt, amelyikről csak azt kívánta, bár az ő műve lenne. Mindet jól ismertem már, és noha most rengeteg képet láttam szemközt a falon, egyik sem tartozott Lucy gyűjteményéhez. Az ágya végében álló kisasztalról hiányzott a kávéfőző, és, noha a könyvkupac a helyén volt, fogadni mertem volna, hogy nem azok a példányok alkotják, amiket mi halmoztunk fel. Kimásztam az ágyból, letérdeltem, és benéztem a bútor alá, a bőröndömet keresve. Egy bőrönd a helyén volt ugyan, de nem az a piros, amivel én ideérkeztem, hanem egy ódivatú barna.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − De hát akkor miért illett a kulcsom a zárba… - tűnődtem hangosan.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Az ajtóhoz mentem, kinyitottam, és megnéztem a táblát. 109-es szoba, ez rendjén van, ez a miénk. Akkor mégis, mi folyik itt? <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Ahogy kiléptem volna a folyosóra, hogy jobban szemügyre vegyem a helyet, majdnem felrúgtam egy termoszt, amit valaki óvatlanul a lábtörlőn hagyott. Ahogy lenéztem, láttam, hogy mellette egy boríték hever, rajta csupa nagybetűvel a címzés: BELLÁNAK. Alatta kisebb betűkkel: A kávé is a tiéd, jót fog tenni. <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Felvettem a termoszt és a levelet – mindez Lucyra vallott, és kicsit megnyugodtam, hogy barátnőmmel valószínűleg minden rendben van, csak épp szokatlanul korán kelt fel. A kávé még mindig gőzölgött, mikor kitöltöttem egy ismeretlen csészébe, és az ágyamra ülve kinyitottam a borítékot, remélve, hogy mindenre választ találok benne.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> <i>Kedves Bella,<br /></i></span><i><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Remélem, túl vagy az első sokkon, és még azelőtt megkapod ezt a levelet, hogy valami végzetes bakit elkövetnél. Órára kellett mennem, de amint végzek, rohanok vissza a szobába, és mindent elmagyarázok. Legjobb lenne, ha addig a fenekeden maradnál, már ha ez nem túl nagy kérés. Ha éhes lennél, van nasi a fiókomban, a konyháig egyelőre még ne menj el.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Nyugodj meg, nincs semmi baj. Mindent el fogok magyarázni. Addig is vigyázz magadra, és ne csinálj hülyeséget (azaz ne hagyd el a szobát, ne állj szóba senkivel stb.).<br /></span></i><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i> - Szobatársad</i><br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Cseppet sem nyugodtam meg. A kézírás csak halványan emlékeztetett Lucyéra, és az aláírás – „szobatársad” – sem vallott rá. Úgy éreztem, egy átverésbe keveredtem, valami idióta vicc áldozata vagyok. Átvittek volna egy másik szobába, amíg aludtam? Igen, erről lehet szó. És megcserélték a táblákat az ajtón, hogy összezavarjanak.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Noha bosszantott a dolog, hallottam már rosszabb kollégiumi szívatásokról is. Ezt akár még játéknak is felfoghatom: ma egy idegen ruháit fogom felvenni, lenyúlom a nasit a fiókjából, órák után pedig majd megmondom neki a magamét. <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Kinyitottam a szekrényt, és válogatni kezdtem. A ruhák hasonló méretűek voltak, mint az enyémek, csak épp teljesen más stílusúak. Én nem értettem, hogyan válhatott ismét menővé a kilencvenes évek divatja, de a szoba valódi lakója szemlátomást lelkesedett a trendért. Mintha a <i>Jóbarátok</i> szereplőinek gardróbjában turkálnék. Minden nadrág mom jeans volt, nekem sose állt jól, ezeken kívül választhattam ruhákat és miniszoknyákat. Az utóbbiakért sem voltam oda, bár még ezek tűntek a legcsinosabbnak, de továbbra is másnapos és ideges voltam, így valami komfortosra vágytam. A ruhámat pedig muszáj volt lecserélni: gyűrött volt az alvástól, pia szaga volt, és a harisnyám is elszakadt.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Belebújtam egy koptatott farmerba és egy fekete pólóba. Tökéletesen illettek rám, kivételesen a mom jeansben is jól éreztem magam. Talán végül még meg is tartom. Találtam egy bőrdzsekit is, nem olyan rövid fazonút, mint az enyém, de nem is volt rossz. Ezután a fürdőszobába mentem, hogy szemügyre vegyem az arcomat.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A tükörbe nézve rögtön hatra hőköltem. Hullámos hajam merő káosszá vált az éjszaka során, a smink pedig – sminkfixáló ide vagy oda – teljesen szétkenődött. A szemem akár egy pandáé, a rúzsból pedig már az államra és az állkapcsomra is jutott. Ezt mégis hogyan csináltam? Talán ez is a hülye vicc része. Atyaég, mi van, ha képeket is csináltak, és felrakták a netre? És nem tudom csekkolni, mert nincs meg a mobilom. Ezért még seggbe rúgok valakit.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Sminklemosó után kutattam, de csak valami ócska arctonikot találtam. Átitattam vele egy vattát; csípős szaga volt, de az ereje jól jött, pár simítással leszedte a festéket az arcomról. Ezután jól jött volna egy hidratáló krém, de a polcokon csupa idegen márkájú kencét láttam, és inkább nem kísérleteztem. Majd felkenek egy pakolást, ha visszajutok a saját szobámba. A hajamat kifésültem és kontyba fogtam, aztán az órára néztem: még mindig egy teljes óra volt hátra az előadásig.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A másnaposságom enyhült, a gyomrom nyugodt volt, és kezdtem éhes lenni. A levélben említett nasik után kutatva kihúztam a fiókot. Találtam benne egy fél tábla csokit, egy bontatlan csomag sós mogyorót és vaníliás kekszet. Utóbbinál maradtam, és amikor kivettem a fiókból, egy határidőnaplót tűnt fel, amit addig a kekszesdoboz takart. Érdeklődve vettem ki, hátha találok benne egy nevet.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Egyszerű, fekete bőrkötéses napló volt, a tulajdonos nevét pedig rögtön az első oldalon megláttam, csupa nagy, cikornyás lila betűvel: <i>Cassandra V. Peters</i>. A név semmit nem mondott, összeráncoltam a szemöldökömet. A kollégium ugyan nem volt kicsit, de mégiscsak egy zárt közösség, tudtuk, ki tartozik közénk és ki nem. Cassandra V. Petersről sosem hallottam még. Volt egy-két Cassie a suliban, de az ő vezetéknevüket tudtam, és egyikük sem volt Peters. Belelapoztam a naplóba, és ekkor szemet szúrt, hogy egy 1993-as kiadást tartok a kezemben. Ez mindent megmagyarázott. Valószínűleg egy régi jegyzetfüzet, esetleg családi ereklye, amit a szoba lakója az ágya mellett tartogat. A lapok közül virágillat áradt, és ahogy jobban megnéztem, feltűnt, hogy a napló oldalai között préselt növények lapulnak. <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Visszatettem a helyére, majd törökülésben leültem a földre, és nekiláttam a vaníliás keksznek. Bíztam benne, hogy akárki viccelt is meg, hamar visszajön, hogy tisztázzuk a dolgokat, és legalább a jegyzeteimet magamhoz tudom majd venni órák előtt. Dupla drámaelméletem volt aznap délután, előadás és szeminárium; a legfontosabb tárgy a félévben, egyetlen órát sem hagyhattam ki, de a jelenlét mit sem ért, ha nem jegyzeteltem.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Azonban hiába vártam. Elmajszoltam szinte az egész doboz kekszet, néztem ki az ablakon, hallgattam az óra ketyegését, de „szobatársam” nem érkezett meg. Hát, mindegy, akkor majd kérek papírt és tollat egy csoporttárstól. Az éjjeliszekrényen ott volt a szoba kulcsa, legalább ez megvolt, így bezárhattam magam mögött az ajtót, mikor elindultam. Noha haragudtam az itt lakóra, azért mégsem akartam csak úgy nyitva hagyni a szobáját, ahol olyan értékes dolgok lapulnak, mint Cassandra V. Peters harminc évvel ezelőtti határidőnaplója. <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A kollégium csendes volt aznap délelőtt. A lakók vagy órán voltak, vagy még nem szedték össze magukat a tegnapi buli után. Mikor azonban kiléptem a főbejáraton, szinte hátra hőköltem. A kollégium és az iskola közötti füves terület üres volt, sehol egy sátor vagy italospult, de még csak nyoma sem volt annak, hogy itt tegnap fesztiválhoz hasonló ünnepség lett volna. Hogy tudták máris kiüríteni a terepet? És a gyep… a márciusi fű zsenge volt és zöld, nem letaposott és feldúlt, ahogy a sátrak és talpak nyomása után lennie kellett volna. De nem volt időm arra, hogy hosszasan vizsgáljam a pázsit minőségét – nem késhettem el drámaelméletről.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A nagy loholásban azonban a gyomromnak eszébe jutott a másnaposság, így az épületbe beérve az első dolgom volt, hogy felkeressek egy mosdót. Hideg vízzel arcot mostam, ennyi is elég volt, hogy csillapodjon a hányingerem. Utána egy pillanatra még a hűvös csempének támasztottam a homlokomat, és vettem pár mély levegőt. Csak ekkor tűnt fel, milyen szokatlanul néz ki a helyiség. Mostanra az iskola mindegyik mosdóját ismertem már. Az első emelet lányvécéi mind halványsárga csempével voltak kirakva, fémszínű, erős kézszárítókkal a falon. Most azonban egy szürke csempéjű mosdóban álltam, falain kopott, sárgás kézszárítókkal. Mi a franc?<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Szerencsére (vagy szerencsétlenségemre) hamar megértettem, mi a helyzet: nyílt az ajtó, és egy srác lépett be. A fiúvécében voltam! Egy pillanatig döbbenten meredtünk egymásra, majd ő elnevette magát. A déja vu érzése járt át, ezért jobban szemügyre vettem az illetőt. Magas volt, talán a százkilencvenet is elérte, göndör, szőke hajjal és kék szemmel. Nem lehetett több huszonháromnál, de a szeme körül máris kis ráncok jelentek meg, ahogy nevetett. Megvan! <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Taub professzor – motyogtam önkénytelenül.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Babám, nagyon el vagy tévedve – nevetett ismét a srác. – Frank Taub, szolgálatodra, de távol álljon tőlem, hogy professzor legyek.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A lábam mintha gyökeret eresztett volna. Frank Taub retorikát és irodalmat tanított, ötvenegy éves volt, és nemtől függetlenül minden hallgató szerelmes volt belé, mert igazi szívtipró volt. Apakomplexus nélkül is tagadhatatlan volt, milyen sármos, és milyen jó tanár. Eddig nem is tudtam, hogy van egy fia.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Bocs Frank, csak van ez az iszonyatos másnaposságom – nyögtem ki, és rögtön meg is bántam. Talán nem ezzel a mondattal kellene bemutatkoznom egy ilyen jó pasinak.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Megesik – vont vállat.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Elkések az órámról – jutott eszembe, és pánikszerűen elhagytam a helyszínt, Franknek alig volt ideje félreállni az ajtóból.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Szitkozódva siettem az előadóterem felé. Az ajtó nyitva volt, mindenki más már bent ült. Csak középen volt pár szabad hely, jó pár emberen át kellett verekednem magam, mire leülhettem. Miután kifújtam magam, körülnéztem, kitől kérhetnék tollat és papírt, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem ismerem a mellettem ülőket. Igaz, rengetegen jártunk erre az előadásra, de az arcokat nagyjából fejben tudtam tartani.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Bocsi, kérhetnék tollat és papírt? – kérdeztem a mellettem ülő lányt. Furán nézett rám.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Te jegyzetelni akarsz? Hisz ma vendég előadónk van.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Erről nem is hallottam…<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A lány felvont szemöldökkel meredt rám, mintha valamilyen égbekiáltó baromságot mondtam volna, aztán megrázta a fejét.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Sajna nem hoztam papírt és tollat, de hidd el, megleszünk nélkülük. Hisz Tristan Morrow van itt, kinek jutna eszébe a jegyzeteire figyelni a jelenlétében!<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Most rajtam volt a sor, hogy megrökönyödve nézzek padtársamra. <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Jól értettem, hogy Tristan Morrow-t mondtál? – talán csak félrehallottam, a másnaposság és a tegnapi események keverednek bennem.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Persze, de hát még ki is plakátolták vele a folyosókat – mondta a lány kissé türelmetlenül. – Jesszus, biztos, hogy jó helyen jársz, te lány?<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Már nem vagyok benne biztos – feleltem halkan. <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Semminek sem volt értelme. Tristan Morrow halott. Épp tegnap emlékeztünk meg a tragédiáról. Még mindig álmodnék? Nem érződött álomnak, de jobb magyarázatot nem találtam. <br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A katedrán egy hatvanas éveiben járó, ősz professzor állt, határozottan nem Tristan.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Várunk még valakit? – nézett végig a zsúfolt előadótermen, majd megválaszolta saját kérdését. – Nem, úgysem férnek már be többen. Tristan, tiéd a terep.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Azzal az aggastyán lelépett a katedráról, és az egyik ablak mellett, egy külön széken foglalt helyet. Csak ekkor vettem észre a karcsú, sötét hajú fiatal férfit, aki eddig a falnak vetett háttal várakozott, papírjait lapozgatva. Első ránézésre leginkább félszegnek tűnt, ahogy kerülte a közönség tekintetét, és a jegyzeteivel babrált. Ő lenne Tristan Morrow, a kilencvenes évek elejének ünnepelt színésze és szívtiprója? Leginkább egy félénk iskolásfiú benyomását keltette.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Felsétált a katedrára és letette papírjait. Egyenes szálú, sötét haja kócosan meredt a szélrózsa minden irányába; néhány szál a szemébe hullott, ezeket félresöpörte hosszú, sápadt ujjaival, majd lassan felemelte tekintetét. Ajkai, melyeket eddig szorosan összepréselt, most filmcsillaghoz illő mosolyra húzódtak. Kezdődik a műsor, állapítottam meg magamban.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Fiúk, lányok, tisztelt hallgatóság, örülök, hogy ennyien eljöttetek – könnyed hanglejtésében nyoma sem volt félénkségnek vagy izgalomnak. – Engedjétek meg, hogy tegeződjünk, hiszen nem sokkal vagyok idősebb nálatok, és nem is olyan régen még magam is ezeket a padokat koptattam. Bár nem emlékszem, hogy valaha ilyen sokan lettünk volna bármilyen előadáson.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Csak miattad, Tristan! – kiabálta be egy lány. Elfintorodtam, ezt túlzásnak éreztem, hiszen mégiscsak egy egyetemi előadóban voltunk. Páran felröhögtek, a színész elvigyorodott, de nem szólt semmit.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Kiváló professzorotokkal, Mr. Simonnal egyeztettünk az előadás témájáról, de biztosíthatlak titeket, a végén lesz legalább húsz percünk kérdésekre, kötetlen beszélgetésre is. De térjünk is rá mai fő kérdésünkre: különbség a színpadi és a tévés előadásmód között.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Tristan a katedra mögötti tábla felé fordult, és krétával felírta a címet. Körülnéztem – senki nem jegyzetelt, csak megbűvölten figyelték az előadót, többen szó szerint nyálcsorgatva. Noha a korábbi bekiabálást közönségesnek tartottam, mégsem tudtam teljesen elítélni ezt a látványos rajongást. Tristan nem volt „az a tipikus jó pasi”: egyáltalán nem volt kigyúrt, sem különösebben magas. Széles állkapcsában valahogy eltúlzottnak tűnt keskeny vállához és kicsi szájához képest. Sötétzöld pulóvere és egyszerű farmerja túl bőnek tűnt szálkás alakján. És mégis, egész lényében volt valami magával ragadó, valami különös varázs, ami mindannyiunk tekintetét vonzotta, és ösztönös szimpátiát keltett. A kezdeti félszegség nyomtalanul eltűnt, most egy határozott és karizmatikus alak állt előttünk. Noha gondosan előkészítette jegyzeteit, alig nézett a papírjaira, amikor beszélni kezdett. Tekintetét végig a közönségen tartotta, olykor mintha fel is vette volna a szemkontaktust pár hallgatóval.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Annyira elmélyültem gesztusainak és kiállásának tanulmányozásában, hogy szinte oda sem figyeltem arra, amiről beszélt. Egy ponton azonban előadásmódja olyan szenvedélyessé vált, hogy bambaságom végre megtört.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − … a legfontosabb közös vonás tévé és színház, minden egyes eljátszott szerep között tehát az átélés – magyarázta Tristan olyan hévvel, hogy még a kezeivel is gesztikulált, talán öntudatlanul, szemei csillogását még a terem közepéről is észrevettem. – Ahogy az előbb mondtam, a színházban a nézők részei az atmoszférának, míg a tévénél ez nyilvánvalóan más, de higgyétek el, az hogy mennyire váltok eggyé a szereppel, mennyire élitek át, vagy éppen mennyire nem, az a képernyőn át is érezhető. Attól, hogy kamera mögött álltok, és nem színpadon, még nem végezhettek félmunkát, eggyé kell válnotok a szereppel, mert érezhető lesz, ha nem teszitek. Ezt egy saját példával szeretném illusztrálni. Elhoztam egy jelenet két változatát a <i>Sulijegyzetek</i>ből, az egyik a törölt, a másik a végleges, jól sikerült, átélt változat.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Akaratlanul is felszisszentem. Miért épp a <i>Sulijegyzetek</i>? Tristan, hisz ennél sokkal jobb szerepeid is vannak! Igen, ezzel a buta tinisorozattal vált igazán ismertté, de egy színiakadémián viríthatna valami komolyabbat is, a jelenlévők képesek lennének befogadni a tartalmasabb munkáit is. Bár talán a stúdió és a menedzserek kötelezték rá, hogy népszerűsítse a műsort, ahol csak tudja.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Akármilyen pocsék is volt a sorozat, annak idején ezt is végignéztem, így amint elkezdődött a vetítés, felismertem a jelenetet. A szememet forgattam. Egy túlfűtött, nyálas epizód volt, Tristan teljesen erőbedobással flörtölt a neki szánt női karakterrel, aki eleinte tiltakozott, majd engedett a csábításnak. Ezt persze egy szexjelenet követte, de az már kimaradt a vetítésből. A teremben felhangzó kuncogás és sugdolózás azonban elárulta, hogy mindenki ismerte ezt a részt.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A vetítés végén, mikor ismét világos lett a teremben, láttam, hogy Tristan a zavar legkisebb jele nélkül, elégedetten vigyorgott. Ezt sehogy sem tudtam összeegyeztetni a félszegséggel, ami az első benyomásom volt róla. Hiába, végső soron mégiscsak egy színészről volt szó.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Az előadás következő részében Tristan a levetített jeleneteket elemezte, rámutatott részletekre és különbségekre, amik talán elkerülték a hallgatóság figyelmét - mármint amikre határozottan nem figyelt oda senki, én legalábbis kizártnak tartottam, hogy a bezsongott közönség képes volt kritikus szemmel figyelni a vetítést.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Most pedig eljött a kérdések ideje – jelentette ki Tristan. – Simon professzor, kérem, segítsen levezényelni ezt a részt…<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Az idős oktató csatlakozott Tristanhoz a katedrán, és először is erélyes hangon igyekezett csitítani hallgatóságot. A terem teljesen felbolydult a kérdezés lehetőségétől. Pár perc elteltével némileg helyreállt a rend, Tristan és a professzor felváltva szólítottak jelentkezőket. Szerencsére valamennyien helyénvaló, szakmai kérdéseket tettek fel, nem csak felszínes rajongói kíváncsiskodásról volt szó. Engem mégis zavart, hogy Tristan komolyabb munkáira mintha senki nem lenne kíváncsi. Végül megelégeltem, hogy csak <i>A vágy villamosá</i>ról és a <i>Sulijegyzetek</i>ről hallok, és feltettem a kezemet. A professzor tekintete átsiklott rajtam, Tristan azonban rögtön észrevett, noha még az előző kérdésre felelt, és jó páran már előttem is jelentkeztek.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Következő kérdező, ott középen – szólított fel, amint végzett. Egyértelműen felém intett, a többi jelentkező távolabb ült.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Hirtelen nem találtam a hangomat, és nem is értettem, mi ütött belém. Még ezen a valószerűtlen napon is képtelenségnek tűnt, hogy Tristan felszólít engem. Hát lehet a helyzet még szürreálisabb? Azonban akár valóság volt, akár álom, most éppen folyamatban volt, mindenki felém fordulta, a kérdésemet várta. Hát, ha már egyszer jelentkeztem…<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Megkérdezhetem, hogy <i>A mártír</i>ban melyik jelenet volt számodra a legnagyobb kihívás, és miért? – magam is meglepődtem, milyen határozottan sikerült végül megszólalnom. A jelenlévők pedig szemlátomást magán a kérdésen lepődtem meg, bár fogalmam sem volt, miért. A többiek is kérdeztek hasonlót, csak más szerepekkel kapcsolatban. <i>A mártír</i> pedig szinte legendás volt, furcsálltam, hogy előttem senki nem hozta szóba.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Tristan váltott egy pillantást a professzorral, zavartan felnevetett, előbb a jegyzeteire nézett, majd ismét rám.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Sajnos a menedzsereim kifejezetten kérték, hogy ne áruljak el semmit a befejezetlen projektjeimről – felelte végül. Értetlenül meredtem rá. – Egyébként honnan tud <i>A mártír</i>ról? Éppen hogy elkészültünk a forgatással, de a címét azt hiszem még be sem jelentettük…<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A francba, futott át a felismerés a gondolataimon. Hát persze. Tristan nagyot alakított abban a filmben, a rendező is nagyszerű munkát végzett, de minderre kevesen figyeltek volna fel, ha a nem posztumusz jelenik meg, több mint fél évvel a színész halála után. Kis költségvetésű független film volt, de Tristan utolsó befejezett munkájaként tömegeket vonzott a moziba. A színész halála által tudott legendás klasszikussá válni, de erre a végkimenetelre a forgatás idején, a tragédia előtt még senki sem számított. Több eszem is lehetett volna.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Tristan még mindig kérdőn meredt rám, egyre többen fordultak felém. Egy szót sem tudtam kinyögni. Mégis, hogyan magyarázhatnám ezt meg? Hiszen én sem értettem. Ha ez az egész csak egy álom, akkor azt mondhatok, amit akarok, akár ki is jelenthetem, hogy ez nem is a valóság. De minden túlságosan valósnak és kézzelfoghatónak tűnt ahhoz, hogy ilyesmit tegyek. Épp elég hülyeséget mondtam már.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Elárulnád a nevedet, kérlek? – kérdezte Tristan. A professzorra nézett, aki összevont szemöldökkel meredt rám, és a fejét rázta. Nem ismert. Most láttuk egymást először.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Kisasszony, erre a főiskolára jár egyáltalán? – kérdezte az aggastyán. Páran felnevettek és összesúgtak. Ez egyre rosszabb. És hiába néztem menekülési útvonal után, a terem közepén ültem.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Ekkor valaki kopogtatás nélkül benyitott az előadóba, és a kuncogás abbamaradt. Egy harmincas, barnahajú, szemüveges nő lépett be, magassarkújának kopogása visszhangzott a helyiségben. Mielőtt rájöttem volna, honnan ismerős, megszólalt.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Belinda Amos? – kérdezte, tekintetével engem keresve.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − I-igen? – a hangja rögtön elárulta: Mrs. Colin volt, a tanulmányi osztály vezetője, mármint leginkább rá hasonlított, csak jóval fiatalabb kiadásban.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Visszafáradna, kérem a kollégiumi szobájába? A szobatársa nincs túl jól, és kifejezetten kérte, hogy önt keressük fel, hogy gondját viselje ma délután. Ugye megbocsátanak? – fordult a katedrán álló férfiak felé.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Hogyne, hogyne, noha Miss… Amos tartozik nekünk pár fontos magyarázattal – mondta Simon professzor.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Attól tartok a magyarázatnak várnia kell, Miss Amosra most máshol van szükség – jelentette ki Mrs. Colin, majd ismét felém fordult, és sürgetően intett.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Fellélegeztem a megkönnyebbüléstől, és mivel semmilyen holmim nem volt, felpattantam, és már indultam is kifelé. A körülöttem ülők készségesen félrehúzódtak. Mielőtt Mrs. Colint követve leléptem volna, még egy pillantást vetettem a katedra felé – épp elég volt ahhoz, hogy tekintetem találkozzon Tristanéval. Szemöldökét ráncolta, ajkait ismét összepréselte, ujjaival a katedrán dobolt. <i>Milyen gyönyörű</i>, futott át az agyamon, magam is meglepődve ettől a hirtelen hevességtől.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Belinda – szólított Mrs. Colin a folyosóról. Hoppá, ezek szerint nem csak egy futó pillanatra ragadtam le a küszöbön. Végül sarkon fordultam, és zavaromban köszönés nélkül hagytam el a termet.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Szó nélkül haladtunk egymás mellett Mrs. Colinnal. Szívem szerint hálálkodni kezdtem volna, amiért a legjobbkor mentett ki egy kínos helyzetből (és még azt is igazolta, hogy ide járok, és nem csak úgy belógtam), de ma épp elég furcsaságot műveltem már.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Nagyon rosszul van a… szobatársam? – törtem meg végül a csendet.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Hozzám egy másik hallgató hozta az üzenetet, nem tudom pontosan, milyen állapotban van Cassie – felelte. Mielőtt visszakérdezhettem volna, hogy mégis ki az a Cassie, Mrs. Colin megtorpant, és finoman, de határozottan megragadta a karomat. – Amit viszont tudok, hogy jobban teszi, ha mostantól hallgat rá, és nem csak megy a feje után, világos?<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Pislogás nélkül meredtem rá, mire sóhajtott, és megrázta a fejét.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Hát persze, hogy nem világos. Na, eredjen vissza a kollégiumba, mielőtt nagyobb bajba keveredik!<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Azzal faképnél hagyott, az irodája felé indulva. Kellett egy pillanat, amíg összeszedtem magamat, utána viszont futólépésben indultam vissza a koliba. Odaérve már rohantam fel a lépcsőn, és szinte beestem a nyitott ajtón a szobánkba.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Lucy ágyán – mármint az ágyon, amiről úgy tudtam, Lucyé – egy kövérkés lány gubbasztott hátát a falnak vetve, felhúzott térdein valami könyvvel. A haja hosszú és vörös volt, akárcsak igazi szobatársamé, de nem raszta. Hajszínük mellett szemlátomást az ékszerek iránti szeretetük is közös volt, Cassie minden ujján gyűrűk csillogtak. Nem sietett üdvözölni.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Mondtam, hogy várj meg a szobában – szólalt meg, fel sem nézve a könyvéből. Ezt azért mégiscsak túlzásnak éreztem. Semmi magyarázat, csak utasítgatás és szemrehányás.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Mondj egy jó okot, amiért hallgatnom kellene rád – vágtam vissza.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Ne haragudj, talán tévedek. Fényesen szerepeltél ma a suliban? – Cassie végre rám nézett. Nagyot nyeltem, eszembe jutott a hülye mosdós incidens, és a kínos kérdésem Tristan előadásán. – Sejtettem.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Ez egy álom? – kérdeztem.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − Úgy érzed, álmodsz? Megcsípjelek?<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> Erre persze nem volt szükség. Határozottan éreztem, hogy nem álmodok.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − De akkor mi…<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> − A helyzet az, barátom, hogy megtettél harminszor háromszázhatvanöt lépést hátrafelé – sóhajtott Cassie. Egy pillanatig értetlenül meredtem rá, aztán eszembe jutott, hogy nem is olyan régen hallottam valami ilyesmit. A szám elé kaptam a kezemet, a lány pedig szelíden elmosolyodott, és bólintott. – Bizony.<br /></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> A kirakós darabjai lassan estek a helyükre, de hiába állt össze a kép, én értetlenül álltam előtte. Majd végignéztem az előttem ülő lányon, és kinyögtem az első dolgot, amiben biztos voltam:<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-indent: 14.2pt;"> − Te vagy a jósnő!</span></div></div>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-40232575144315564852023-03-09T06:53:00.001-08:002023-03-09T06:53:12.337-08:001. fejezet: Egy rohanós nap<p> <i>Nos, a "februárban közzéteszem az első fejezetet" elképzelés nem jött be, de végülis maga a történet is márciusban kezdődik, úgyhogy így még aktuálisabb. Íme hát a </i>Tizenegyezer lépés hátra<i> első része, jó olvasást!:)</i></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjibnYmDxAh46sRZTUUBfXQF9MYAGhyGvYTR6waFATXU_NUymMRW4JvjMv4zKf4hb0zMY5NNqcuvDPjBGM7oET7blWoF8xDWzivJbH9d2WQJfcNC8vxWcUEAiX8Ay1tjWAuuGl--Hj42uxxq7r9Mw5A-WkIrdTH0SBkm1MEvgTSNK2kT4GP4pmRg2R26w/s1940/tumblr_a4a755085ad1934c93755e9f6fb9904f_c880a119_2048.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="1940" height="79" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjibnYmDxAh46sRZTUUBfXQF9MYAGhyGvYTR6waFATXU_NUymMRW4JvjMv4zKf4hb0zMY5NNqcuvDPjBGM7oET7blWoF8xDWzivJbH9d2WQJfcNC8vxWcUEAiX8Ay1tjWAuuGl--Hj42uxxq7r9Mw5A-WkIrdTH0SBkm1MEvgTSNK2kT4GP4pmRg2R26w/s320/tumblr_a4a755085ad1934c93755e9f6fb9904f_c880a119_2048.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><div style="line-height: 150%; text-indent: 14.2pt;"><div><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Az
óra hajnali ötöt mutatott, mikor arra riadtam, hogy teljesen kiszáradt a szám.
Gyakran előfordul. Általában próbálom a lehető legrövidebb időre kinyitni a
szemem, görcsösen szorongatva az álmot a szemhéjaim között. Ezúttal is lehunyt
szemmel tapogatóztam a vizespalackom után. Az ujjaim egy pillanatra már
súrolták a műanyagot, mielőtt puffanás és fémes koppanás hallatszott. Persze, a
palack az olvasólámpa mellett állt az asztalon.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Lucy
álmosan, bosszúsan nyöszörgött a szomszéd ágyban.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Bocsika – suttogtam, majd megadva magam a körülményeknek kinyitottam a szemem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
palackért nyúltam – a lámpával nem bajlódtam, ráér -, és nagy kortyokban ittam.
Élveztem, ahogy a hideg víz elűzte a szárazságot, ugyanakkor éreztem, hogy fel
is élénkít, és ez szívás. Még másfél órát alhatnék, és nagyjából kipihenten
kezdhetném az előttem álló napot, ami jó eséllyel minden energiámat felemészti
majd. Úgy terveztem, a délelőtti műszakom előtt még átfutom és véglegesítem a
beadandót, amit tegnap este írtam, a végén minden második szót félregépelve az
álmosságtól. Munka után futás órára, órák után futás vissza a koliba, tanulni a
szöveget, próbálni Lucyval, aztán összekapni magunkat az ünnepségre. Ó, az
ünnepség! A fesztivál szó talán pontosabb lenne. Hallgatók és tanárok egy
emberként készülnek rá az őszi félév óta, és most, hogy eljött a nap, csak arra
tudtam gondolni, hogy milyen hulla fáradt leszek, mire elkezdődik, és
valószínűleg semmi kedvem sem lesz az egészhez – főleg, hogy egyébként is
túlzásnak tartottam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
plafont bámultam, időnként az órára sandítva. Fél hat. Háromnegyed hat. Hat
óra. Azt hiszem, a testem gyűlöl. A szám éjjel kiszárad, hogy kénytelen legyek
felkelni és inni. És ha megteszem, utána nem vagyok képes visszaaludni.
Napközben pedig alig tudok ébren maradni. Amikor pihenhetne, a szervezetem
megtalálja a módját, hogy éber legyen, amikor ébernek kéne lennie,
energiatakarékos üzemmódra vált. Talán így büntet az évekért, amikor diétákkal
és elégedetlen pillantásokkal gyötörtem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Negyed
hét. Felesleges volt tovább próbálkozni. Felültem, ittam még egy kis vizet, és
az ölembe vettem a laptopomat. Felháborító, hogy milyen éber voltam öt óra
alvás és egy óra hánykolódás után. Lucy ismét kelletlenül nyöszörgött, amikor
pötyögni kezdtem a billentyűkön, de ez van. Az albérlet drága, az egyszemélyes
kollégiumi szoba drága, tessék megtanulni alkalmazkodni. Különben egyikünk sem
volt elviselhetetlen szobatárs. Lucy kifejezetten jó társaság, habár többet
volt a műteremben, mint a szobánkban. És ügyesen főzött. Én pedig, nos, csak a
saját dolgaimat borítottam fel és ejtettem le, kizárólag a legvégső esetben
gépeltem alvásidőben, és nem szóltam be, amiért kérdés nélkül ivott a kávémból.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Negyed
nyolckor megszólalt Lucy ébresztője. Barátnőm nyöszörgése ekkor már inkább
zokogásra emlékeztetett. Nekem is el kellett kezdenem a készülődést. Elmentettem
a beadandót – most már lesz, amilyen lesz -, a táskámba tettem a laptopot, és a
fürdőbe siettem, mielőtt Lucy befoglalná. Úgysem leszek sokáig. Majd az esti
ünnepségre kicsípem magam, a nap többi részét csak éljem túl. Sminket sem
tettem, elég lesz este. Belebújtam a tegnap kikészített fekete hosszúujjúba és
farmerba, majd rávettem a bisztrós egyeningemet. Kékeszöld rövidujjú, baloldalt
mellzsebbel, rajta felirat: <i>Maggie’s
Bistro.</i> Maggie a főnököm, a hely tulaja, amit előtte az ő anyja, idősebb
Maggie nyitott. Idősebb Maggie nem volt túl kreatív névadó, sem a vendéglőjét,
sem a gyerekét illetően.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Odakintről
behallatszott a kávéfőző dorombolása. Mikor kiléptem, Lucy már a második
csészét tartotta a géphez. Noha kérdés nélkül fogyasztotta az én kapszuláimat
is, ugyanígy magától értetődőnek vette, hogy mindig két adagot főzzön. Nála
jobb szobatársat kívánni sem lehet.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Jól aludtál? – érdeklődik, miközben visszabújt a takaró alá a bögréjével.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Soha jobban – dünnyögtem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ugye tudod, hogy a hajad fele a hajgumin kívül van?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Tudtam.
Csak reméltem, hogy annyira nem feltűnő. Sóhajtva próbáltam lesimítani a kiálló
tincseket a tenyeremmel, kevés sikerrel.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Az összes hullámcsatomat elhagytam – magyaráztam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Vehetsz az én csatjaim közül – ajánlotta fel Lucy, bár tudta, hogy nem fogom
elfogadni. A hajbavalók, amik az ő vörös raszta tincseihez passzoltak, durván
elütöttek az én egyszerű, sötétbarna hajamtól. Mindenesetre kedves tőle. Abban
legalább biztos lehettem, hogy a kis fekete hullámcsatjaimat nem ő nyúlta le.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Lesz időd hajat mosni a buli előtt? – kérdezte Lucy.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nem hiszem – feleltem. – Ma már muszáj lenne legalább egyszer elpróbálnunk a
jeleneteimet…<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Annyira nem hosszúak azok a jelenetek.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Muszáj erre emlékeztetned? – dünnyögtem, kedvetlenül kortyolgatva a kávémat.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Tudod mit, befonom most a hajadat, és akkor estére szép hullámos lesz hajmosás
nélkül is – ajánlotta fel Lucy. Nem tudom, hogy csak témaváltásnak szánta-e,
vagy tényleg ennyire aggasztóan állt a hajam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Különben nem is tudom, akarok-e menni az ünnepségre – ismertem el.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Eszedbe ne jusson kihagyni!<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Miért ne? Kész zombi leszek a nap végére, és amúgy is kész cirkusz az egész.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
főiskolánk minden évben megemlékezett a kilencvenes években tragikusan elhunyt
Tristan Morrowról. A <i>Messina</i> néven
futó drámatagozatnak sosem volt fényesebb csillaga a fiúnál, aki már húszévesen
befutott színész volt, de sajnos, mint oly sokan, nem tudat kezelni a hírnevet.
Még huszonegy éves sem volt, mikor bedrogozva végzetes autóbalesetet
szenvedett. Mindennek idén harminc éve, és ezalkalomból a vezetőség úgy
döntött, a szokásos kisebb rendezvények helyett egy fesztiválméretű ünnepséget
szervez a kampuszon – ez érthetően sokakat vonzott, de szerintem kicsit már
ízléstelen volt.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nem te mondod mindig, hogy ha buli van, akkor bulizni kell? – emlékeztetett
Lucy. – Csinibe vágjuk magunkat, iszunk egy kicsit, megfeledkezünk a
beadandókról… ránk fér. Most pedig gyere, hadd tegyelek rendbe.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Nem
ellenkeztem tovább. Az ágya lábához ültem, ő pedig a matrac szélére
helyezkedett, és félretéve a csészéjét, nekilátott a hajamnak. Mikor először
megláttam a lakótársamat, raszta frizurája és fiús stílusa miatt igénytelennek
ítéltem meg. Aztán beköltöztünk és berendezkedtünk, és hamar rájöttem, hogy tévedtem.
Lucy nagy gondot fordított a hajára, és ha ruhatára nem is volt jellemzően
lányos, az ékszereket szerette, és ízlésesen válogatta meg. Képzőművészként
pedig a sminket is olyan tehetséggel vitte fel az arcára (alkalomadtán mások
arcára), akár festéket a vászonra.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Amúgy szerintem túlreagálod a szerep-témát – jegyezte meg, miközben a baloldali
fonatommal foglalkozott.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Azt reméltem, témát váltunk.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
De most komolyan – nem hagyta annyiban. – Shakespeare! <i>Sok hűhó semmiért</i>! Margaréta! Fontos projekt, ami akár az évzáró
műsor fő száma is lehet, és olyan szereplőt kaptál, akinek neve is van. Gondolj
bele, lehettél volna akár „harmadik cseléd” vagy valami hasonló statiszta is.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Oké, igen, lehetne rosszabb is, de ettől ez nem kevésbé szívás – ellenkeztem. –
Én bizonyítani akarok. Nem csak úgy jelen lenni a színpadon.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Annál jobb! – csapta össze a kezét Lucy, miután végzett az egyik fonatommal. –
Egy eleve központi szereppel könnyű bizonyítani, de gondolj bele, mekkora
lenne, ha kis mellékszereplőként képes lennél uralni a színpadot.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
És épp ezért fogunk ma délután próbálni ahelyett, hogy még többet foglalkoznánk
a hajammal.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Bár
Lucy nem volt nagy színházrajongó, nem mondott hülyeséget. Ha egy
mellékszerepben is magamra tudnám vonni a figyelmet, az a jövőben növelné az
esélyeimet egy jelentősebb karakter megszemélyesítésére.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>− Kész is. Amúgy nem fogsz elkésni?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
De – feleltem, és kiittam az utolsó korty kávémat. – Rohanok. Jössz
filozófiára?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Jaja. Ha előbb érsz oda, foglalsz helyet hátul? Haladnom kéne a szénrajzaimmal.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Meglesz.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
bisztró szerencsére nem volt messze a kolitól. Tíz percbe telt végigsétálni a
kampuszon, aztán a főkapun kiérve már ott is volt, az út túloldalán. Az évek
során felújították, de a berendezés a nyolcvanas évek óta nem változott. Csak a
fényképek – Maggie-ék családi fotói – szaporodtak a pult mögötti falon. A
bisztró nagyobb volt, mint amekkorának elsőre tűnt: a bárpult ugyan sok helyet
foglalt, de a helyiség hosszú volt, a fal mellé tolva tíz négyszemélyes asztal
követte egymást, hátul pedig kis lépcső vezetett a galériára, ahol további húsz
embernek fért el.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
piros keretes üvegajtó már nyitva volt, mikor odaértem. Maggie épp az első
vendégek kávéját készítette. Csak tíz percet késtem, ezt általában elnézi, hisz
diák vagyok, de a tekintetén látszott, hogy nem örült.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Átveszem, Maggie – mondtam bocsánatkérőn.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ezt már befejezem. De utána elvonulok papírozni, és délig elő sem jövök –
felelte, miközben tálcára pakolta a csészéket.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Tedd, amit kell, főnök – biccentettem, miközben elfoglaltam a helyemet a pult
mögött.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Miután
Maggie magamra hagyott, egy perc nyugtom sem volt a délelőtt során. Habár
rajtam kívül egy másik diák is dolgozott aznap, még így is alig bírtuk tartani
az ütemet a vendégekkel. Végül egy kicsit tovább is maradtam, így se átöltözni,
se ebédelni nem volt időm az óráim előtt. Még mindig az egyeningemet viseltem,
mikor beültem drámatörténet előadásra, és az egyik hátsó padban bujkálva
majszoltam el egy croissant-t. Egyébként is meg kellett vennünk a
háromszázoldalas tankönyvet, akkor minek fáradjak jegyzeteléssel? A drámatöri
utáni filozófián sem voltam motiváltabb. Miközben a tanár a középkori
keresztény gondolkodókról magyarázott, én azt figyeltem, ahogy Lucy a
szénrajzain dolgozott – szerettem nézni, ahogy rajzol, olyan megnyugtató. Egy
kis kikapcsolódás egy rohanós nap közepén.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Van valami kajád? – kérdezte szobatársam az óra végén.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−<span> </span> Mirelit krumpli? – ajánlottam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Király, nekem van hagymakarikám. Te ebédeltél?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Az túlzás. Kisütöd őket, amíg átfutom párszor a szövegemet?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Naná.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
kollégium konyhája takaros volt, ahhoz képest, milyen sokan megfordultak benne.
Öt darab hatszemélyes asztal és három hűtő állt benne, falait fehér csempék
borították, a konyhabútor fából készült. Két tűzhely és sütő is volt, de most
csak ketten voltunk, úgyhogy zavartalanul, hangosan olvastam fel a soraimat
újra és újra. A páraelszívó zümmögése nem könnyítette meg a dolgomat, de azért
kitartó voltam. Mikor Lucy végzett, félretettem a szövegkönyvet, és nagy
falatokkal kezdtem enni.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Várod, hogy összefussunk Darrennel a bulin? – kérdezte.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ha várom, ha nem, így lesz – sóhajtottam, miközben majonézt nyomtam a
tányéromra.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ezt vehetem nemnek?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Egészben
a számba tömtem egy hagymakarikát, hogy ne kelljen válaszolnom. Darren és Lucy
unokatestvérek voltak, és szobatársam a fiún keresztül igyekezett engem
családtaggá tenni. Állítása szerint az első pillanattól fogva megvolt köztünk a
kémia – csakhogy én ebből semmit sem éreztem, Darrennek pedig leginkább mindegy
volt. Lucy bátorítására olykor randira hívott, én pedig mentem, mert nem volt jobb
dolgom. Körülbelül nyolc randevú és pár félszeg csók után sem pattogtak jobban
a szikrák, mint elsőre, viszont egyikünknek sem akadt más randipartner, úgyhogy
nem hagytunk fel a találkákkal.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Én hiszek benne, hogy ti egy nap összeházasodtok – erősködött Lucy.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Mi van, ha nem akarok férjhez menni?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Akkor csak simán együtt fogtok megöregedni.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Nem
feleltem. Ha valami összekötött minket Darrennel, akkor az valamiféle
telepatikus energia lehetett, amivel Lucy egy párrá próbált manifesztálni
minket. A házasság ellen egyébként nem volt kifogásom, de nem is álmodoztam
róla. Az én álmom, hogy maradandót alkossak színészként, színpadon és filmekben
egyaránt. Ha menet közben társat is találok, az csak hab a tortán.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Szobatársam
végül elengedte a témát, és hagyott nyugodtan ebédelni. Miután végeztünk és
elpakoltunk magunk után, visszavonultunk a szobába próbálni. A szövegemet már
fejből tudtam – hisz nem volt valami sok – de a játékom még második nekifutásra
sem volt az igazi.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Tudom, hogy nem én vagyok drámaszakos kettőnk közül, de szerintem színészként
tudnod kéne elrejteni a szerep iránti undorodat – jegyezte meg Lucy.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Én próbálom – morogtam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Próbáld jobban. Vagy mára inkább engedjük el, és feledkezzünk meg az egészről.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ennyire rossz?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nem – vágta rá Lucy, bár a hanglejtése az ellenkezőjére utalt. – Csak…
szerintem ma már ne erőltessük tovább. El kéne kezdenünk a készülődést. Azt
mondtad, kisminkelhetlek, igaz?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Szobatársam
befoglalta a fürdőszobát, én pedig elmélyedtem a gardróbszekrényünkben. Két
lány ruhatárának nem volt benne elég hely, úgyhogy néhány darabot – a ritkán
hordott alkalmi ruhákat - az ágyunk alatt, a bőröndjeinkben tartottunk. Tudtam,
hogy egyesek kicsípik magukat a fesztiválméretű ünnepségre, de én inkább valami
kényelmes és egyszerű szettre gondoltam. Épp elég drámaian festek majd, ha Lucy
csinálja a sminkem és kölcsönad pár ékszert.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Végül
egy ujjatlan, korallszínű ruha mellett döntöttem, aminek a felső rétege vékony
tüll volt. Szerettem, ahogy az anyagok egymás fölött libbentek, amikor ebben a
ruhában táncoltam. Egyébként nem volt még elég meleg ehhez az öltözékhez,
úgyhogy a lábra barna bokacsizmát húztam, és előkerestem a rövidszabású, fekete
bőrdzsekimet.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Tetszel – mondta elismerően Lucy, amikor egy szál törülközőben kilépett a
fürdőből.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
sminkje már kész volt: zöld szemeit erős, sötétzöld szemhéjpúderrel emelte ki,
ami akárki máson túlzás lett volna, de Lucy-n valahogy természetesnek tűnt.
Néhány raszta tincsére ezüst gyűrűket húzott, amiket ő az „ünnepi ékszereinek”
nevezett.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Keresek valami rongyot én is, addig nézd át a fiókom nyugodtan, vegyél, ami
tetszik – mondta.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Amíg
én az ékszerei között válogattam, ő egy testhezálló famerruhát vett fel, kevés
nőies ruháinak egyikét. Én kiválasztottam egy pár arany szegecs fülbevalót,
tudván, hogy Lucy úgyis rámtukmál még valamit. Így is lett.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nem azért mondtam, hogy válassz bármit, hogy ennyivel beérd –
elégedetlenkedett, aztán intett, hogy engedjem a fiókjához. – Tartsd a kezed!<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Mindkét
mutatóujjamra és gyűrűsujjamra gyűrűket húzott: három köveset és egy sima
karikát. Ezután a hátam mögé lépett, és egy rövid nyakláncot csatolt a nyakam
köré: az aranylánc a kulcscsontomon helyezkedett el, és kicsi kövek lógtak
róla.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
És jöhet is a smink, foglalj helyet – utasított Lucy. Minek egy nőnek stylist,
ha van lakótársa? − Van elképzelés, vagy szabad kezet kapok?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Maradjak felismerhető – kértem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Hát, ha tényleg ezt szeretnéd…<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Nyelvet
öltöttem rá, aztán lehunytam a szemem, és hagytam, hogy csodát tegyen az
arcommal. Kamaszkorom óta gyakoroltam a sminkelést, de sose váltam olyan
ügyessé, mint szobatársam. Bár aki úgy rajzol és fest, mint ő, annak egyébként
is előnye van. Ami engem illet, többek között azért is szeretnék befutott
színész lenni, hogy mindig legyen valaki, aki megrajzolja az arcom.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Lucy
körülbelül negyedóráig művészkedett, aztán befújt sminkfixálóval. A tükörbe
nézve elvigyorodtam: tudtam, hogy bízhatok benne. Bronzszínű szemhéjpúderrel és
tussal szépen kiemelte a szemem vonalát, highlighterrel pedig ragyogóbbá tette
az arcom. Viszont nem is vitte túlzásba, ahogy a bronzosítót sem, az összhatás
harmonikus volt, nem mesterséges. A legerősebb elem a vörös rúzs volt – Lucy
nem spórolt vele, de nem is bántam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nem okoztál csalódást – mondtam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Azért ennyire nem kell megdicsérni – nevetett fel. – Csak reménykedem, hogy
valaki lekoptatja rólad azt a rúzst az este végére. Mondjuk… Darren?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Amennyi sminkfixálót fújtál rám, nincs az az isten, aki ezt leszedné rólam –
csóváltam a fejem. – Indulhatunk?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Az
ünnepséget a kollégium és az iskola épülete között elnyúló füves területen
rendezték meg. Mindenfelé különböző méretű sátrak, standok és bódék álltak.
Voltak ételes és italos pultok, kézműves ékszereket, ruhadarabokat, bögréket és
egyéb csecsebecséket árusító standok, illetve néhány nagyobb, zárt sátor,
valószínűleg a zenészeknek. Ugyanis mindez a hallgatók műve volt: a kaját és
piát önkéntesek mérték, a kézműves termékek nyilván a képzőművészektől
származtak, néhány zenészünk pedig megragadta az alkalmat, hogy akusztikus
koncertet tartson az est során.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Engem
persze leginkább a drámaszakosok részlege érdekelt: ők filmvetítéssel
készültek. Talán ez az egyetlen helyénvaló programpont ebben a cirkuszban.
Elvégre az iskola csillaga, akiről elvileg ez az egész szól, színész volt, és,
noha eléggé elfuserálta rövid életét, a munkájához értett. A legtöbben egy
ócska tinisorozatból ismerték meg a nevét, a komolyabb munkái rémesen
alulértékelték. Amikor beiratkoztam a főiskolára, az első hónapokban minden
videókazettára felvett színdarabot megnéztem, amiben szerepelt. Leghíresebb
filmszerepe <i>A mártír</i> című független
drámában pedig kamaszkorom óta külön helyet foglalt el a szívemben.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Hol kezdjünk? – kérdezte Lucy a sátrakat szemlélve.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nem az igazgató beszédével illene…?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Most komolyan?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Addig úgysem kezdenek bele semmibe.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Inni azért vehetnénk valamit.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A legközelebbi italospulthoz mentünk, kértünk egy-egy üveg sört, aztán a park
távolabbi végében, a főiskola épülete mellett elhelyezkedő pavilon felé vettük
az irányt. Az igazgató beszéde már tartott, mikor odaértünk, és a béna
hangosítás miatt nem sok jutott el belőle hozzánk. Tristanról mondott valamit,
arról, hogy milyen tehetséges diák volt, még ő is tanította. Szerencsére nem
mondta fel a megboldogult teljes életrajzát, hanem rövidre fogta a beszédet. Öt
perccel később már szabadon is engedte a tömeget.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Tudod, hogy hova vágyom leginkább – mondtam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Igen igen, régi filmek, tudom.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Annyira azért nem régiek.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ami legelőször kazettán jelent meg, az régi – jelentette ki, én pedig csak a
szememet forgattam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Velem tartasz?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Izé… Tudod, Richard is fellép ma este. Szeretném megtalálni a sátrát.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Richard
az ügyeletes szépfiú volt, már ami Lucy-t illeti. Én gimiben szinte csak
zenészekkel randiztam, és, noha elbűvölőek tudnak lenni, végül rá kellett
jönnöm, hogy egytől egyig komolytalanok. Nekem nem volt már türelmem a meg nem
értett gitáros srácokhoz, de szobatársnőm még romantikusnak találta ezt a
stílust, én pedig ráhagytam – nem az én dolgom, hogy kiábrándítsam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nem gondolod, hogy ha elsőnek az ő fellépésére szaladsz, akkor túl egyértelmű
lesz a vonzalmad? – kérdeztem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Egyelőre csak vegye észre, hogy lenne esélye – mondta Lucy. – Ráérek játszani
az elérhetetlent, ha már reménytelenül belém szeretett.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Akkor hajrá – nevettem fel.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Írj, ha meguntad a vetítést.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Arra ne számíts.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Oké, akkor én írok, ha… á, hagyjuk. Beszéljünk, mondjuk, egy óra múlva.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Ebben
maradtunk, aztán elindultunk megkeresni, amire vágytunk. Amennyi energiát
fektettek ebbe a fesztiválba, egy programtervet is közzétehettek volna, vagy rakhattak
volna táblákat a sátrakra. Így viszont csak tétován pislogtam be egyik után a
másikba, a filmvetítést keresve. Tíz perc bolyongás után végre célba értem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Szia Bella, tudtam, hogy rád számíthatunk – üdvözölt egy színésztársam a
bejáratnál.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
vetítést egy viszonylag nagy sátorban rendezték meg, viszont alig lézengett itt
valaki. Pedig még ingyen popcorn is volt.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Biztos jönnek még többen is – bátorítottam. – Elvégre egy művészsuliban
vagyunk, biztos akad még, aki szereti a régi felvételeket.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Elvettem
popcorn adagomat, és letelepedtem a nézőtér közepére. Csak pár sor műanyag szék
volt, nem a legkényelmesebb fajta, de nem is ezért jöttem. Az előadás már
tartott – először Tristan színpadi darabjaiból vetítettek részleteket. Most épp
a <i>Vágy villamosá</i>ból kivett jeleneteit
mutatták. Stanley Kowalski nyers karaktere nem illett a fiatal színészhez. Bár
Tristan erős állkapcsa és mély hangja férfiassá tették őt, alkata karcsú volt
és szálkás, és ekkor még nem tanulta meg, hogyan palástolja a tekintetéből
sugárzó jámborságot egy szerep kedvéért.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
következő válogatás <i>A nagy Gatsby</i> –
ből készült. Tristan itt Nicket személyesítette meg, ez már sokkal jobban
passzolt hozzá. És az én aktuális kétségeimhez is kapcsolódott. Mikor gimiben
olvastuk a regényt, a tanárunk megjegyezte, hogy a narrátor, Nick, voltaképp
mellékszereplő a saját életében. Mindenről ő számol be, mégis egy mellékes
figura a fő cselekményben. Akkor egyetértettem a tanárral, de most, ezt a régi
felvételt nézve, egyáltalán nem ez volt az érzésem. Tristan élővé, egyedivé és
szerethetővé tette a karaktert. Valami ilyesmit kéne nekem is művelni Margarétaként
a <i>Sok hűhó semmiért</i>ben.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Teljesen
belefeledkeztem a filmnézésbe, nem is vettem észre, hogyan telik az idő.
Mellettem jöttek-mentek a nézők, a régi, színházi felvételek keveseket kötöttek
le annyira, mint engem. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállam, mire
összerezzentem – túl hirtelen szakítottak ki a varázsvilágomból.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Egek, teljesen el vagy bűvölve – csóválta a fejét Lucy. – Egy csomó üzenetet
küldtem, meg se nézted. Már vagy másfél óra eltelt.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Igazad van, teljesen megfeledkeztem a valóságról – nevettem zavartan. – Nem
ülsz le egy kicsit?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Lucy
a vászonra nézett, és elhúzta a száját. A <i>Nem
félünk a farkastól</i> ment épp – nehéz darab, igazi színház- vagy
irodalomőrültnek kell lenni ahhoz, hogy valakit lekössön.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Jó, oké, menjünk – hagytam rá. Végül is filmezni bármikor tudok.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Feltápászkodtam,
szobatársam pedig kérdés nélkül elvette a maradék kukoricámat.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Megyünk táncolni? – kérdeztem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Még túl korán van, üres a tánctér – ellenkezett.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
rögtönzött diszkó volt az egyetlen programpont, ami az iskola épületében kapott
helyet, a központi aulában. Lucynak igaza volt, noha a buli már tartott egy
ideje, a tánctér valószínűleg csak tíz körül kezdi majd vonzani a népet.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−<span> </span> Akkor mi legyen, elvezetsz engem Richard előadására?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Inkább nem – Lucy fanyalgott. – Valami énekes bigével lép fel, és nem tetszett,
hogy milyen bizalmas pillantásokat váltanak.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Lehet mégis oda kéne mennem – fontolgattam. – Az is lehet, hogy csak
belemagyarázod…<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nincs kedvem visszamenni, Bella – sóhajtott a szobatársam. – Inkább igyunk
valamit.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ez is egy megoldás.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
legközelebbi italospulthoz menet kellemetlen érzés fogott el. Ismerős volt a
pultos. És nem örültem neki.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Darren, szia, nézd, ki van itt – csilingelte Lucy, félresöpörve előbbi
csalódottságát.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
fiú félszegen elmosolyodott, és végigmért.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Csinos vagy ma este, Bella.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
A smink Lucy érdeme – erőltettem egy mosolyt az arcomra.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
De a természetes ragyogás és szépség a sajátod, igaz, Darren? – mondta Lucy, én
pedig összeszorított foggal kívántam, hogy hagyja már abba. Az unokatestvére is
kínosan érezhette magát, mert válasz helyett csak érdeklődött, mit innánk.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Vodkát – vágtam rá, talán túl gyorsan.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Legyen két vodka, és mindkettőnknek egy újabb üveg sör – jelentette ki Lucy.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ne fogjátok vissza magatokat – mosolygott Darren, miközben kitöltött egy-egy
felest.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Egy
korttyal lehajtottam a vodkát, aztán lehunytam a szemem és mélyet lélegeztem.
Nem jó fajta ital volt, kellemetlenül égetett. Ittam rá egy kis sört, de az
italok keveredése csak még rosszabb volt. Az unokatestvérek közben beszélgetni
kezdtek, szerencsére nem vették észre, milyen hülye fejeket vágok.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Te Bella, Darren azt mondja, van valahol egy jósnő is – mondta lelkesen Lucy.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nagyszerű – hörögtem, még mindig undorodva a szám ízétől.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ugye megkeressük?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Muszáj?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ne már, sosem érdekelt, mit hallanál egy jósnőtől?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Soha – nem hittem az ilyesmiben, és nem most fogom elkezdeni, a kellemetlen
sör-vodka kombóval a számban, egy kezdődő berúgástól kábán.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Hát, engem igen, és nem akarok egyedül menni, mert félek az átkaitól.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Jobb, ha mindkettőnket megátkoz?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Lányok, ne tulajdonítsatok ennek ekkora jelentőséget – nevetett Darren. –
Megnézi a tenyereteket, kijelenti, hogy jobban kell vigyáznotok a pénzetekre és
az egészségetekre, aztán valószínűleg megjósolja, hogy hamarosan egy nem
mindennapi, vérpezsdítő románcban lesz részetek egy lovagias ifjúval.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Az
utóbbi ötletet ecsetelve egyenesen rám nézett, és kacsintott is, amitől Lucy
még szélesebben vigyorgott, engem pedig még jobban elfogott a hányinger.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Na, jó, legyen, menjünk – adtam be a derekam. Ennél a helyzetnél kínosabb
úgysem lehet.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
jósnő sátra kicsi volt, kerek és régi. Anyaga eredetileg sárga-rózsaszín csíkos
lehetett, de a színek már kifakultak, és egy réteg piszok szürkítette el őket.
Egy nevető pár lépett ki a bejáraton, mikor odaértünk, és intettek, hogy szabad
a pálya.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Ahogy
beléptem, a rosszullétem csak még erősebb lett. Olyan érzésem támadt, mintha
fejbekólintottak volna valamivel – valószínűleg a furcsa illatú, tömény füstölő
miatt. A jósnő egy kerek asztalka mögött ült, és teljesen azonosult a
szerepével. Az ötvenes éveiben járhatott, és nem is próbálta leplezni ősz
haját: a szürke, hullámos fürtjei a háta közepéig értek. Terebélyes asszony
volt, hosszú, sötétkék ruhát viselt, szemhéját élénklila festék színezte.
Gyűrűkkel borított ujjai között egy kártyapaklit kevergetett; körmei hosszúak
és durvák voltak. Mintha egy jelmezbálról érkezett volna.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Üdvözlet, gyermekeim – köszöntött minket sejtelmes, mély hangon.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Kint megvárlak – fordultam Lucy-hoz, és választ sem várva elhagytam a sátrat.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Odakint
vettem pár mély levegőt, próbáltam kiszellőztetni a számat és friss oxigént
juttatni az agyamba. A sörösüvegem szinte még tele volt, de inkább kidobtam egy
közeli kukába. Ha Lucy végzett, megkérem, hogy keressünk egy mosdót, és iszok
egy kis vizet. Legszívesebben lekuporodtam volna a fűbe, de féltem, hogy a
ruhám foltos lesz. Így csak egyik lábamról a másikra álltam, várva, hogy
szobatársam előkerüljön.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Körülbelül
negyed óra után Lucy mosolyogva lépett ki a sátorból.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ez tök jó volt – mondta elégedetten. – Kedves hölgy, kártyát vetett nekem, és
jót beszélgettünk. Okos dolgokat mondott.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ja, biztos vagyok benne – horkantam fel.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
És ragaszkodott hozzá, hogy küldjelek be téged is.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Arra várhat.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Azt mondta, tudja, hogy ellenkezni fogsz, de valamit el kell neked mondania, a
te érdekedben – erősködött Lucy. Hitetlenkedve felnevettem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Hát persze, hogy ezt mondta! Ne legyél már ilyen naiv, valamiből meg kell
élnie… lehet, egykor ő is drámaszakos volt, hisz kész színészet, amit művel.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ingyen csinálja – szobatársamon látszott, hogy nem fogja feladni. – Na, próbáld
ki, semmi nem múlik ezen. Ezt is megtapasztalod, aztán legközelebb mondhatod, hogy
tudod milyen és nem kérsz belőle.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Újabb
kifogásokat próbáltam találni, aztán arra jutottam, hogy felesleges. Ha ingyen
van, végül is miért ne. Talán elhányom magam a füstölőtől, de akkor így kell a
jósnőnek, minek hívott vissza.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Még
egyszer teleszívtam a tüdőmet friss levegővel, aztán beléptem a sátorba. A
jósnő félretette a kártyapaklit, összekulcsolt kezekkel ült az asztalnál.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Örülök, hogy visszatértél.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ja, én is – vetettem oda, és kelletlenül leültem vele szemben.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Különös érzésem van veled kapcsolatban, leányom, ezért nem engedhettelek el.
Add csak a tenyered!<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Valami
keserűt éreztem a nyelvemen – talán egy sor szarkasztikus megjegyzés, talán
csak gyomorsav. Nem mondtam semmit, nem esett jól megszólalni, inkább csak
odanyújtottam a tenyeremet, hogy essünk túl rajta. A banya keze hideg volt, de
puha. Az asztalon álló lámpa felé fordította a tenyeremet, vizsgálta, olykor
dünnyögött valamit, például:<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Igen, ahogy sejtettem. Szegény pára.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ez mennyi ideig szokott tartani? – kezdtem elveszíteni a türelmemet.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>A
jósnő elengedte a kezemet, túl hirtelen, így az koppanva hullott az asztalra.
Felszisszentem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Adhatnék akár tanácsot is ahhoz, ami rád vár, de ha ennyire sietsz, csak a
lényeget mondom el – sóhajtott.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Köszönöm – mondtam minden hála nélkül. – Éspedig?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Meg fogsz tenni harmincszor háromszázhatvanöt lépést hátrafelé. Harmincszor
huszonnégy órát kapsz, hogy meggyógyítsd a sérült lovagot. Ha sikerrel jársz,
kiértek az útvesztőből, ha a katona elesik, addig bolyongsz a labirintusban,
míg vissza nem érsz oda, ahol most állsz.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Lélegzetvisszafojtva
hallgattam. Semmi értelme sem volt annak, amit mondott, de ha értettem volna,
akkor sem hiszem el. Mégis, volt valami a jósnő mély hangjában, dallamos
hanglejtésében, amitől a hideg futkosott a hátamon, és a levegő bennrekedt a
tüdőmben. Mikor elhallgatott, pislogtam, a füstölő csípte a szemem – egy
könnycsepp gördült le belőle. Gyorsan letöröltem, nehogy az asszony azt higgye,
hatással volt rám.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Jól beszélt. Tart továbbképzést színészeknek? – kérdeztem. Ő csak a fejét
csóválta.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Holnap azt fogod kívánni, bárcsak többet beszélgettél volna velem.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ha maga mondja – vontam vállat. – Akkor ez ingyen volt, igaz?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Igaz. De ha legközelebb találkozunk, meghívhatnál valamire. És fogunk még
találkozni, Belinda Amos, mert talán én vagyok az egyetlen, aki átlátja azt,
ami rád vár.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Oké. Viszlát – köszöntem el, és csak futólag töprengtem el azon, honnan tudja a
teljes nevemet.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Na, ugye, hogy nem is volt olyan rossz? – kérdezte Lucy.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Megráztam
a fejem, nem válaszképp, inkább azért, hogy valahogy helyrerázzam benne a
dolgokat. Hiába értem ki a friss levegőre, már ez is kellemetlenül hatott.
Szédültem, szúrt a szemem, borzalmas íz járta át a számat. A legközelebbi
kukához rohantam, és hánytam. Lucy mögém lépett, és hátrasimította a hajamat.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Jesszus, bocs, hogy rábeszéltelek – mondta, és egy zsepit nyújtott felém, hogy
megtöröljem a számat.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Ez nem az én estém – sóhajtottam. – Nem baj, ha kihagyom a táncot? Inkább le
kellene dőlnöm.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Megértem, nincs gáz. Veled menjek?<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−<span> </span>Ne, te csak érezd jól magad. És vigyázz magadra! Ha bármi para van, írj.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Úgy lesz, de nyugi, nagylány vagyok – mosolygott. – Ha nem baj, most nem
ölellek meg.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>−
Nem baj – mondtam.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span> </span>Egymásra
mosolyogtunk, aztán Lucy a tánctér felé indult, én pedig visszamentem a koliba.
A fürdőben kiöblítettem a számat és fogat mostam, aztán ruhástul bemásztam az
ágyba – nem törődve a rengeteg sminkkel, ami még az arcomon volt – és hamar
elaludtam.</span></div></div>
</div><i><br /></i><p></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-71193335132938214412023-02-24T09:55:00.000-08:002023-02-24T09:55:12.342-08:00Tizenegyezer lépés hátra<p> <i>Hali!</i></p><p style="text-align: justify;"><i>Már majdnem két hónap eltelt 2023-ból, és, nos, ami engem illet, az év jelmondata eddig, hogy "Ami nem öl meg, az megerősít." De nem fogok panaszkodni, vannak ám jó dolgok is bőven, amik a hajmeresztő baromságokat ellensúlyozzák.</i></p><p style="text-align: justify;"><i>Ami az írást illeti, haladok, haladok. A 2023-as tervekről szóló posztban három történetötletről írtam, végül a közepesen hosszúba kezdtem bele. Eltökéltem, hogy még februárban közzéteszem az első fejezetet, aztán rájöttem, hogy mégsem csak úgy in medias res kellene feldobni ide, hanem valami tartalom, előszó illene hozzá. Úgyhogy összeszedtem pár képet, írtam egy tartalmat és egy prológus-szerűséget. A fejezet pedig... hamarosan.</i></p><p style="text-align: justify;"><i>U.i.: rájöttem, hogy továbbra sem vagyok elégedett a dizájnnal, úgyhogy mielőtt elkezdem feltölteni az új történetet, kezdek ezzel is valamit:)</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDo0QdmjvarGk7CXcydR7mj-4ZCAZPwGdbo74PXIHgxWLlrm8yZ9k8HQ2XHgYSjmb1R58_DLbdCL2LirkkigJWMLxCqh_yi7hsaHPw-IenZFug8G_9GuRX_nvfuMeHLlQXJ8S0cmtl8idSfuLUdPbtLGy6CDkYvuN7bCAmz6ud1YZzKGpKPzPmCdAGPg/s1946/fejlec.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="1946" height="74" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDo0QdmjvarGk7CXcydR7mj-4ZCAZPwGdbo74PXIHgxWLlrm8yZ9k8HQ2XHgYSjmb1R58_DLbdCL2LirkkigJWMLxCqh_yi7hsaHPw-IenZFug8G_9GuRX_nvfuMeHLlQXJ8S0cmtl8idSfuLUdPbtLGy6CDkYvuN7bCAmz6ud1YZzKGpKPzPmCdAGPg/w400-h74/fejlec.jpg" width="400" /></a></div><h4 style="clear: both; text-align: center;"><b>Tizenegyezer lépés hátra</b></h4><div style="text-align: center;"> A Messina Színiakadémián minden márciusban megemlékeznek az iskola híres-hírhedt növendékének, Tristan Morrownak haláláról. Az idei év különösen jelentős: a tragédia harmincadik évfordulója alkalmából tanulók és tanárok igyekeznek kitenni magukért, és a kampusz egy délutánra egy vidámpark és egy összművészeti fesztivál keverékévé változik. </div><p></p><p style="text-align: center;">Belinda huszonegy éves, és, noha imád szórakozni, aznap este semmi kedve sincs hozzá. Beadandókat ír, dolgozik, órákra jár és szerepet tanul. Szobatársa unszolására mégis elmegy a fesztiválra, ahol a jósnő sátrában különös üzenetet kap. </p><p style="text-align: justify;"></p><div style="text-align: center;">Belinda nem hisz a jóslatokban. A véleménye azonban hamar megváltozik, mikor másnap reggel arra ébred, hogy az üzenet valóra vált.</div><h4 style="text-align: center;">***</h4><h4 style="text-align: center;">Előszó</h4><div style="text-align: center;"><i>Belinda</i></div><p></p><div style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Hurok van az életvonalamban. Nem törés, nem elágazás, hanem egy karika, akár egy matchbox pálya közepén, ahol a kisautó egy pillanatig fejjel lefelé halad, mégsem pottyan le, mert viszi a lendület. Talán az én hurkom is ilyesmit jelez, hogy egy ponton a feje tetejére áll majd minden, szemlátomást teljesen szürreális irányt vesz az életem, de lesz bennem annyi lendület, hogy ne essek fejre. Ha hinnék a tenyérjóslásban, valószínűleg ezt mondanám.<br /></span></div><div style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-indent: 14.2pt;">Még jó, hogy több eszem van annál, mint hogy ilyesmivel vesztegessem az időmet.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 18.9333px;"><br /></div><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><i><br /></i><p></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-64461677221650818312023-01-14T02:43:00.001-08:002023-01-14T02:43:09.374-08:002023<p style="text-align: justify;"> Most, hogy túl vagyunk az év első két hetén, ideje, hogy itt is jelentkezzek. Magamnak már írtam évösszegzést 2022-ről, "fogadalmakat" 2023-ra, elkezdtem tervezgetni, többek között történeteket is. És mivel az egyik fogadalmam/célom/tervem erre az évre, hogy rendszeres(ebb)en fogok írni, elő is veszem ismét a blogot.</p><h4 style="text-align: justify;">Az óév és az újév</h4><p style="text-align: justify;"> Ahogy 2020 óta minden évnek, úgy 2022-nek is kétségekkel tele vágtam neki. Néhány esetben feleslegesen aggódtam, de volt, hogy beváltak a félelmeim. Viszont összességében egy nagyon produktív és sikeres év volt. Végre sokat utazhattam, eljutottam régi kedvenc helyeimre külföldön, és újakat is felfedeztem. Megvalósítottam néhány régi álmomat utazások, kapcsolatok és hobbik terén. Sokat tanultam, a fáradozás pedig megtérült sikeres vizsgák formájában. Szakdolgozatot írtam az egyik all time favourite kedvenc könyvemből, és lediplomáztam. És volt még rengeteg jó pillanatom azokkal, akiket szeretek, láttam egy csomó szép naplementét, sokat sétáltam, és megláttam a szépet ott, ahol egyébként nem egyértelmű a jelenléte. Na meg volt sok sírás, harag, kétségbeesés is, amit végül mindig vigasz és megnyugvás követett. </p><p style="text-align: justify;"> Szóval nagyon sok minden történt 2022-ben, amiért hálás vagyok. És ezután nem tudtam pontosan, hogyan is kellene 2023-hoz állnom. Leginkább ismét kétségekkel tele. Meg tudom tartani azt a sok jót, amit összegyűjtöttem az előző évben? Meg kell-e tartanom egyáltalán? Idén is olyan áldás lesz a dolgaimon, mint tavaly volt? Áldás volt-e egyáltalán? Mert én annak éreztem, pedig lehet, csak felfogás kérdése. </p><p style="text-align: justify;"> Az óév, bár nem volt 100% öröm és boldogság, elég jól sikerült, és ezzel magasra tette a mércét az újév számára. És én is magasra tettem a mércét magamnak. Idén egész más lehetőségeim adódnak majd, már csak azért is, mert nem járok egyetemre, dolgozom, méghozzá külföldön. Nagyon máshonnan indulok most, mint 2022 elején, és őszintén szólva nem is merek arra gondolni, milyen utat fogok bejárni ebben az évben, mert semmibe sem szeretném beleélni magam. Céljaim és terveim viszont vannak.</p><h4 style="text-align: justify;">Fogadalmak, célok, tervek</h4><p style="text-align: justify;"> Nem szeretnék semmit kőbe vésve megfogadni, mert magamat ismerve abból aztán nem lesz semmi. Csak nyomásként élném meg, és ösztönösen ellenállnék, aztán haragudnék magamra, hogy nem sikerült. Viszont vannak dolgok, amikről tapasztalatból tudom, hogy jobbá teszik az életemet, és célom, hogy ezekre fókuszáljak, mert segítenek egyben maradni. Idei céljaim a következők:</p><p style="text-align: justify;"></p><ul><li style="text-align: justify;">rendszeresen meditálni</li><li style="text-align: justify;">rendszeresen mozogni</li><li style="text-align: justify;">utazni, minél több helyre ellátogatni, és megélni az ottlétet</li><li style="text-align: justify;">(tudatosan) fotózni - nem csak kattintgatni a világba, hogy aztán a képek fele értékelhetetlen legyen</li><li style="text-align: justify;">használni a receptkönyveimet, nem csak mindig ugyanazt a négyféle kaját váltogatni</li><li style="text-align: justify;">rajzolni és festeni</li><li style="text-align: justify;">kávét olykor zöldteával helyettesíteni</li><li style="text-align: justify;">találni egy munkát, amit hosszútávon végezhetek</li><li style="text-align: justify;">aktívan tanulni a nyelvet, nem csak várni, hogy rám ragadjon a metrón meg a boltban</li><li style="text-align: justify;">kevesebb telefonozás, több élet</li><li style="text-align: justify;">kevesebb görcsös ragaszkodás, több szeretet</li><li style="text-align: justify;">írni</li></ul><h4 style="text-align: justify;">Írás és a blog</h4><p style="text-align: justify;"> Éveken át az iskolára és a tanulásra fogtam, hogy nem foglalkozok a történetekkel, amiket amúgy nonstop gyártok a fejemben. Most, hogy (egyelőre legalábbis) nem vagyok tanuló, ideje félretennem a kifogásokat, és legalább <i>megpróbálni</i>. Nem azért, mert annyira jól megy. Nem azért, mert olyan sokakat érdekel. Nem azért, mert ebből akarok megélni. Hanem magamért. Mert szeretek írni, szeretek mesélni, mert olyankor érzem igazán, hogy önmagam vagyok. És mert itt ez a blog, amivel valamiért úgy érzem, kezdenem kéne valamit.</p><p style="text-align: justify;"> Az elsődleges cél csak az, hogy csináljam. Üljek le hétről hétre, tegyek hozzá egy mondatot egy bekezdéshez. Aztán ha belerázódtam, arra is figyelmet fordítok, hogy <i>jól</i> csináljam - például, hogy kidolgozott, egyedi és konzisztens karaktereket írjak, ne csak úgy kövessék egymást a tetteik és megszólalásaik.</p><p style="text-align: justify;"> Jelenleg három történetötletet dédelgetek a fejemben. Az egyik egy rövidebb, mese szerű, se nem novella, se nem regény, se nem mese... szóval egy történet, amit ha egyszer megírok, körülbelül 3-4 részben kerülne fel ide. A másik valamivel hosszabb, és inkább a <i>Fordíts hátat a fénynek! </i>stílusát idézi: a kamaszkori rajongásaimon alapszik, mind a karakterek, mind a műfaj terén. Egy nem túl komplex románc, amit személy szerint a legjobban szeretek olvasni blogokon (vagy épp közzétenni a sajátomon). A harmadik pedig egy összetettebb hosszú történet, ami még nem öntött teljesen alakot a fejemben, de a meglévő foszlányait imádom. És épp ezért szeretnék rá több időt szánni, többet ötletelni, hogy ha eljutok a megvalósításig, akkor pont olyan jó legyen, ahogy a fejemben kinéz. Ezek mellett van még egy kisebb ötletem, amit akár hétről hétre is csinálhatnék, <strike>ha képes lennék rávenni magam</strike>. Valószínűleg mindenekelőtt ezzel fogom folytatni a blogolást, a többi meg majd előbb-utóbb érkezik.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: medium;">Ennyi lenne az évkezdő blogposztom. Boldog, katasztrófamentes új évet kívánok minden erre járónak, remélem sikerrel járunk mind, akik akár egyetlen célt is kitűztünk 2023-ra!</span></i></p><p></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-44690131707993878052022-12-23T11:34:00.006-08:002022-12-23T11:35:41.985-08:00Epilógus<p style="text-align: justify;"></p><p class="MsoNormalCxSpFirst" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i>Összehoztam még ezt a kis epilógust a </i>Fordíts hátat a fénynek!<i> befejezéseként, számomra ezzel együtt kerek. Köszönet mindenkinek, aki bármikor részben - egészben olvasta ezt a történetet, és olykor dobott egy kommentet. Igyekszem majd felcímkézni a bejegyzéseket, hogy visszakövethetők legyenek, nemsokára pedig folytatom a blogolást valami egészen mással. Addig is jó olvasást!</i></p><p class="MsoNormalCxSpFirst" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/An0B0vvqcmY" width="320" youtube-src-id="An0B0vvqcmY"></iframe></div><i><br /></i><p></p><div style="text-align: justify;"> Lesimítottam a ruhámat, aztán párszor körbefordultam a tükör előtt. Egy kicsit aggasztott a látvány. </div><div style="text-align: justify;"> - Biztos ne a fehér legyen inkább? – kérdeztem bizonytalanul.</div><div style="text-align: justify;"> - Szerintem ez az arany az igazi – mondta Ash.</div><div style="text-align: justify;"> Már körülbelül ötödik alkalommal öltöztem át fél órán belül. A koncertig még egy óra volt hátra, ideje lett volna meghozni a döntést. A ruhámon vacilláltunk: az egyik szett egy fehér csipkeruha volt, ami a hippikorszakot idézte, a másik pedig egy aranyszínű felső szaggatott farmersorttal. A lábramra természetesen bakancsot fogok húzni – hiába a meleg augusztusi nap, egy rock koncerthez ez elengedhetetlen volt.</div><div style="text-align: justify;"> - Tényleg kényelmesebb lenne az arany és a rövidnadrág, de… a fehérben görög istennőnek érzem magam. És jó érzés – tűnődtem.</div><div style="text-align: justify;"> Ash elmosolyodott, mögém lépett és átölelt.</div><div style="text-align: justify;"> - A fehér nélkül is görög istennő vagy – mondta, majd puszit nyomott az arcomra. – Sőt, ha igazán görög istennőnek akarod érezni magad, gondolj arra, hogy azok a csajok a legtöbb képen félmeztelenek…</div><div style="text-align: justify;"> - Á, szóval szerinted félmeztelenül kellene színpadra állnom – nevettem fel.</div><div style="text-align: justify;"> - Ezt inkább hagyjuk a koncert utánra – duruzsolta Ash, arcát a hajamba fúrva.</div><div style="text-align: justify;"> - De akkor biztosan jó lesz az arany? Vagy legyen inkább valami teljesen más? – tértem vissza az eredeti témához.</div><div style="text-align: justify;"> Ash sóhajtott és elengedett, majd maga felé fordított.</div><div style="text-align: justify;"> - Miért aggaszt most ennyire a ruha?</div><div style="text-align: justify;"> Elgondolkoztam, majd a mellkasának támasztottam a homlokomat. Beszívtam az illatát, és próbáltam átvenni nyugodt lélegzetvételét.</div><div style="text-align: justify;"> - Lehet, hogy nem a ruha miatt izgulok – ismertem el.</div><div style="text-align: justify;"> Mikor felnéztem, Ash várakozva figyelte az arcomat, közben a hátamat simogatta.</div><div style="text-align: justify;"> - Azt hiszem, a koncert miatt vagyok most ilyen.</div><div style="text-align: justify;"> - De hát ez már nem is az első – mondta. – És eddig mind szuper volt.</div><div style="text-align: justify;"> - Igen, minden koncert, ahol nem én voltam a fő szám, és körülbelül fél órát kellett a színpadon töltenem – ráztam a fejemet.</div><div style="text-align: justify;"> - És minden ilyen fél óra után azt mondtad, bárcsak egész este énekelhettél volna – emlékeztetett. – És most itt az alkalom.</div><div style="text-align: justify;"> Sóhajtottam. Igaza volt. Az elmúlt fél évben lépésről lépésre jutottam egyre közelebb az álmomhoz. Először az akusztikus koncert. Aztán a közös dal és a stúdiózás. Aztán egy nagyobb fellépés. Aztán a szerződés a kiadóval, egy nyár a stúdióban, és újabb rövid szereplések a Black No. 1 előtt. És most, augusztus végén, mikor az első albumom már majdnem elkészült, és szinte minden jegy elkelt az első önálló koncertemre a fővárosban, itt állok berezelve az öltözőben.</div><div style="text-align: justify;"> Ash megsimogatta az arcomat, és kicsit megemelte az állam, hogy a szemébe nézzek. Mosolygott, mintha semmi gond nem lenne. Ahogy ránéztem, szinte elhittem, hogy tényleg nincs is baj.</div><div style="text-align: justify;"> - Megértelek, hidd el, én is éreztem így – mondta. – Sőt, olyan is volt, hogy volt okom aggódni, mert tényleg elbénáztuk a fellépést. Volt, hogy pont én bénáztam el.</div><div style="text-align: justify;"> Ettől még jobban összeugrott a gyomrom, rajta azonban nem láttam, hogy zavarban lenne.</div><div style="text-align: justify;"> - De ettől a buli jó volt, és a közönség is imádott. Ha velünk így volt, neked pláne nincs félnivalód – bátorított. – És te nem is fogod elbénázni, ebben biztos vagyok.</div><div style="text-align: justify;"> - Miért vagy benne biztos?</div><div style="text-align: justify;"> - Mert te tényleg, igazán nagyon jó vagy ebben – felelte. </div><div style="text-align: justify;"> Kétkedve hallgattam, gondoltam, csak meg akar nyugtatni. Viszont valóban meg kellett nyugodnom, úgyhogy próbáltam hinni neki. Ash folytatta:</div><div style="text-align: justify;"> - Komolyan. Ha látnád magad kívülről… lenyűgöző. És ezt nem csak mint a barátod mondom, tényleg. Te erre születtél.</div><div style="text-align: justify;"> Elmosolyodtam, bár nem olyan szélesen, mint Ash. Magamhoz öleltem, az arcomat a nyakához préselve. Ő a hajamat simogatta, pár tincset az ujjai köré csavarva.</div><div style="text-align: justify;"> - Mindenki hisz benned, Sky. Ideje, hogy te is beállj ebbe a sorba.</div><div style="text-align: justify;"> Válasz helyett csak egy puszit nyomtam a nyakára, és még szorosabban öleltem áz. Az önbizalmam sokat javult, de még mindig volt hová fejlődni. Viszont az jót tett, hogy amíg én ezen dolgozok, Ash mindig kész volt hogy lelket önteni belém.</div><div style="text-align: justify;"> A nyugodt pillanatot kopogás, majd a nyíló ajtó zaja zavarta meg.</div><div style="text-align: justify;"> - Á, a ruha már meg is van, nagyszerű – állapította meg Zayne. – A sminkes most parkol le. Van konkrét elképzelésed, vagy bízzuk rá?</div><div style="text-align: justify;"> - Zayne, szerinted jó ez szerelés, vagy egy fehér ruha jobb lenne? – kérdeztem. Ash felnevetett, Zayne pedig egy pillanatra elgondolkozva figyelt.</div><div style="text-align: justify;"> - Azt hiszem jobb lesz, ha a sminkes saját ötlet alapján dolgozik – a menedzserem megértette, hogy jelenleg döntésképtelen vagyok. - A hajad pedig jó így, ebben a melegben valószínűleg tíz perc után úgyis összefogod majd.</div><div style="text-align: justify;"> A koncertig hátralévő percek hamar elteltek a készülődéssel. Kat, Chris, John és Laurel ezúttal nem a színpad mellől, hanem az első sorból figyelnek majd – azt mondták, ezúttal a klasszikus koncertélményt szeretnék. Ash viszont végig a közelben lesz, és ez megnyugtatott. </div><div style="text-align: justify;"> A nap már lement, csak egy vékony fénysáv maradt az égbolt szélén, mikor kiléptem a közönség elé. A levegő viszont még mindig meleg volt. Zayne-nek igaza volt, mikor azt javasolta, tartsak magamnál hajgumit, pár szám után biztosan szükségem lesz rá. </div><div style="text-align: justify;"> Végignéztem a tömegen. Rengetegen jöttek el, és mind izgatottan, csillogó szemmel várták, hogy zenélni kezdjek. Az első sorban pedig ott álltak a barátaim, előre ujjongva. Küldtem feléjük egy mosolyt, ami most tényleg szívből jött. A lámpalázam érdekes módon azonnal enyhült, amint reflektorfénybe kerültem.</div><div style="text-align: justify;"> - Örülök, hogy ennyien eljöttetek – mondtam a mikrofonba. – Látok itt ismerős arcokat, és bár kezdő vagyok, tudom, hogy ez jó jel. Sokatokat viszont most látom először, de remélem nem utoljára.</div><div style="text-align: justify;"> A közönség tapssal, ujjongással biztatott, én pedig a mikrofonnal a kezemben a zongorához sétáltam. Az első dalt itt fogom kezdeni, Brittany és Kyle majd a refrénnél lépnek be.</div><div style="text-align: justify;"> - Kezdésként rögtön a kedvenc számomat játszom el nektek, most először élőben – mondtam. – Ezt a kedvenc emberemnek írtam, de eddig még ő sem hallotta. A címe <i>Flames</i>.</div><div style="text-align: justify;"> A közönségről a színpad széle felé fordítottam a tekintetem, és egyenesen Ashre néztem, miközben zongorázni kezdtem. Döbbenten vonta fel a szemöldökét, amitől csak még jobban mosolyogtam. Sikerült meglepnem.</div><div style="text-align: justify;"> Ekkorra minden bizonytalanságom elpárolgott. A nézőtér felől sugárzott az izgatott, pozitív energia. Tőlem pár méterre ott volt Ash, aki hitt bennem, szeretett engem, és szerette a zenémet. És mindennek a közepén ott voltam én, zongorával és mikrofonnal. Az első saját koncertemen.</div><div style="text-align: justify;"> Mélyet lélegeztem, megtöltve a tüdőmet levegővel. Aztán kinyitottam a szám, és énekelni kezdtem.</div><div><br /></div><p></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-17500627528716659522022-12-18T07:33:00.004-08:002022-12-18T07:57:58.477-08:0012. fejezet - Run Away From the Sun<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><i>Hát ez is eljött. Elkészültem az utolsó fejezettel. Ahhoz képest, hogy már nem lelkesedtem annyira ezért a történetért, igazából élveztem az utolsó rész megírását is. Úgy érzem, kihoztam belőle, amit lehetett. Szeretnék még összedobni egy kis epilógust is, csak hogy tényleg kerek legyen a történet, de a happy end már most is megvan - happy end a szereplőknek, és happy end nekem, mert végre befejeztem egy hosszabb történetet. Kellett hozzá pár év, ihlethiányos időszakok és erőltetés, de itt van, és ha másnak nem is, de számomra ez sokat jelent. És ha mégis jár erre valaki, aki kíváncsi erre, annak jó olvasást kívánok!</i></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/7MsWvXrZGhw" width="320" youtube-src-id="7MsWvXrZGhw"></iframe></div><br /><i><br /></i><p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Kellemes tavaszi este volt, a nap már lemenőben,
rózsaszínné változtatva a felhőket. Zayne szólt, hogy késik, üljek be a
kávézóba nyugodtan, de olyan szép idő volt, hogy inkább kint vártam. Az elmúlt
hét napban a gondolataim megállás nélkül cikáztak. Jobb esetben a dalunkon járt
az eszem, vártam, hogy meghalljam végre a profi felvételt, és arról
ábrándoztam, hogy a hallgatóság is szeretni fogja. Rosszabb esetben (és
igazából az idő nagyobbik részében) Ash-en rágódtam. Miért mondta le a randit?
Miért olyan fura modorban? A helyzeten az sem segített, hogy azóta sem
jelentkezett, egy üzenetet sem írt. Én nem mertem lépni, nem voltam benne
biztos, hogy nem lekoptatni akart-e. Voltak pillanatok, amikor fogtam a
mobilomat, és bepötyögtem egy SMS-t Laurennek, vagy arra készültem, hogy
felhívom, de aztán nem tettem meg. Biztosan van jobb dolga is annál, hogy az én
szerelmi életemhez asszisztáljon. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Aztán a hét közepén egy ismeretlen szám keresett. Épp
irodalomórám volt, úgyhogy gyorsan kinyomtam, mielőtt a tanár meggyilkolt volna
a tekintetével, de a szünetben az első dolgom volt visszahívni. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Skylar, te vagy? – először nem ismertem fel a férfi
hangját, de kíváncsi voltam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Igen, itt Skylar Moore. Te pedig…?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Zayne vagyok, a stúdióból – nevetett fel a menedzser, én
pedig a homlokomra csaptam. Ismét sikerült beégetnem magam előtte.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ne haragudj, nem jöttem rá magamtól. És bocs, hogy elsőre
nem vettem fel, suliban vagyok – hadartam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Semmi baj, az én hibám, hogy így rád törtem, gondolhattam
volna – a férfi őszintén elnézőnek hangzott, ez megnyugtatott. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− És hogy vagy, miről lenne szó? – tudakoltam a lehető
leglazább hangomon.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Múltkor a stúdióban nem volt alkalmunk rendesen
beszélgetni. És gyanítom, most sincs sok időd, de én azért szeretnélek jobban
megismerni. Szakmailag, természetesen. Ráérsz valamikor a héten?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Hogyne, király lenne – vigyorodtam el. – Viszont
hétköznap nem igazán alkalmas, nem a fővárosban lakom.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Semmi gáz, én is Grace Fallsban nőttem fel, vannak ott
rokonaim – magyarázta Zayne. – Leugrom hozzájuk a hétvégére, és ha neked is
oké, szombat este összefuthatunk.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Az első reakcióm az volt, hogy visszautasítom, és egy másik
időpontot ajánlok fel. Egy tizedmásodperc alatt futott át az agyamon a
gondolat, hogy szabadon akarom hagyni a szombat estémet, hátha Ash jelentkezik,
és azt mondja, pótoljuk be akkor az elmaradt találkozót. De a józan eszem
sietve leszögezte, hogy hülyeség lenne erre alapozva elutasítani Zayne-t. Így
hát megállapodtunk egy szombat esti találkában, most pedig itt vártam a megbeszélt
helyen és időben, a tavaszi naplementét figyelve, és igyekeztem összeszedni a
gondolataimat, hogy minél professzionálisabbnak tűnjek majd a menedzser előtt.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Mikor Zayne végül megérkezett, a pulóverét előbb vettem
észre, mint őt. Ezúttal mellényt viselő rókák díszítették.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Szervusz Skylar – köszöntött széles vigyorral és
öleléssel. Csak úgy áradt belőle a lelkesedés, amitől az az érzésem támadt,
hogy akkor sem lesz baj, ha nem sikerül tökéletesen profinak tűnnöm a
megbeszélésünk során.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A kávézóban rögtön egy kis kétszemélyes asztal felé vettem
az irányt, Zayne viszont egy bokszra mutatott.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Meghívtam Laurent is, remélem nem bánod – mondta. –
Kicsit később csatlakozik.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Ennek őszintén örültem. Az volt az érzésem, hogy bízhatok
Zayne-ben, de azért megnyugtató volt, hogy egy régebbi ismerősöm is velünk
tart. És ha pár percre kettesben maradhatok Laurennel, talán megtudhatok
valamit Ash-ről is.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Zayne kakaót és szendvicset rendelt, és végül én is
emellett döntöttem. Mikor megkaptuk a rendelést, az illatoktól összefutott a
nyál a számban, ugyanakkor egy pillanatra meg is lepődtem magamon. Több mint
egy évig alig volt étvágyam, és általában jellemző volt rám, hogy a gyomrom
összeszorult, és alig bírtam enni, ha izgultam. Most pedig itt ültem egy
valószínűleg sorsfordító találkozón, és éhes voltam. Úgy tűnik a koncert
megerősítette az idegeimet.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Szóval Sky, mesélj magadról. Elsősorban a zenei
pályafutásodra lennék kíváncsi – érdeklődött Zayne.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Pályafutásnak nem nevezném – nevettem fel zavartan, majd
nagyot kortyoltam a kakaóból. – De elég régóta zenélek. Gitár, zongora, ének,
dalszövegek, ilyesmi.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ilyesmi – bólintott mosolyogva. – Ez inkább hobbi
számodra, vagy komolyabb terveid is vannak?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Vannak komolyabb <i>álmaim,
</i>igen – bólintottam. – Na meg kétségeim, hogy összejön-e valaha.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ez érthető, és teljesen normális, hogy vannak kétségeid –
mondta Zayne. – A zenei pálya rizikós, és az elején jobb is, ha nem bízod el
magad. Viszont az is fontos, hogy higgy azokban az álmokban. Ha kitartasz, és
keményen dolgozol értük, a te tehetségeddel nagyon jó esélyeid vannak.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Tényleg így gondolod?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Abszolút! De hogy megbizonyosodjak a képességeidről,
mielőbb szeretnélek élőben is hallani.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Szerintem most zárva van a próbaterem, de egyeztethetünk
egy alkalmasabb időpontot…<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Én nem éppen erre gondoltam – Zayne mosolya még szélesebb
lett. – Hanem egy újabb koncertre. Arra, hogy milyen vagy profi hangszerekkel,
közönség előtt. Persze előtte próbálnod is kell, amit figyelemmel kísérnék, de
ha benne vagy, én már tudom is az időpontot.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Egy pillanatra megakadt a falat szendvics a torkomon, aztán
olyan erőltetetten nyeltem le, hogy nagyot kellett kortyolnom a kakaóból,
mielőtt meg tudtam volna szólalni. Zayne türelmesen figyelt, valószínűleg fel
volt készülve erre a reakcióra.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ez nagyon jól hangzik – nyögtem ki végül. – És köszi a
bizalmat.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Szóval benne lennél?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Benne. Most egy kicsit beijedtem, de szeretnék fellépni,
igen.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Az nem baj, ha izgulsz – mondta megnyugtatóan. – Az első
fellépések mind mérföldkövek, jó, ha érzed ennek a fontosságát. Jobb, mintha el
lennél szállva, és magától értetődőnek vennéd.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− A fővárosban lenne? Mikor? – tudakoltam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Nem, itt, Grace Fallsban – helyesbített. – Kisváros,
olcsóbb a helyszín, viszont biztos vagyok benne, hogy rengetegen megnéznének,
tehát a bevétel is több lenne. És talán neked is jobb, ha hazai színpadon,
ismerős közegben kezdesz. Ez most egy nagyobb koncert lenne.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Nagyobb, mármint…? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ha jól tudom, az előző koncerted egy kis akusztikus
fellépés volt Ash előzenekaraként. Nos, ezúttal többről lenne szó – már a
gondolattól is lámpalázas lettem, úgyhogy Zayne igyekezett megnyugtatni. –
Nagyobb helyszín, és nem csak négy dal, hanem mondjuk nyolc. Na meg persze az
Ash-sel közös szám.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ash is ott lenne? – nem tudtam eldönteni, hogy mint kezdő
zenész vagy mint nő jöttem zavarba ettől a gondolattól. Valószínűleg mindkettő.
<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Iiiigen, ami azt illeti egy újabb közös koncertről lenne
szó. A Black No. 1 előtt lépnél fel, de nem annyira előzenekarként, hanem
amolyan fele-fele elosztásban. Ez lesz az első koncertjük az új taggal, amolyan
nagy főpróba…<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Egy új tag? – szakítottam félbe döbbenten.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Hát nem tudod? Ash nem mondta?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Nem. Nem igazán beszéltünk múlt hét óta – sóhajtottam.
Zayne az arcomat fürkészte, de szerencsére nem kérdezősködött.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Nem is csoda, nagyon elfoglaltak a srácokkal a jelenlegi
helyzetben – mondta végül.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− De milyen helyzetben? – értetlenkedtem.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− A hétvégén kirúgták a dobosukat – felelte Zayne. –
Feloldhatatlan ellentétek. Nem nagyon híresztelik, hogy ne jelentkezzen minden
jöttment az üres pozícióra, inkább ők maguk akarják kiválasztani az új
kollégát.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Tyű – csak ennyit tudtam kibökni. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Ez sok mindent megmagyarázott, viszont újabb kérdések sorát
is felvetette. Bár most nem ez lett volna a lényeg, szívesen faggattam volna
Zayne-t a témáról, ekkor azonban befutott Lauren.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Mi a helyzet, mondtad már neki? – kérdezte Zayne-t.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Attól függ, mire gondolsz – mondta a férfi.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− A srácok kirúgták Adamet? – fordultam Laurenhez.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Én az újabb koncertre gondoltam, de ez is érdekes téma –
sóhajtott. – Igen, kirúgták, mert egy mihaszna szemétláda. Nem elég, hogy alig
akar dolgozni, az utóbbi időben folyton beszólogatott mindenkinek. Idő kérdése
volt, hogy a többieknek mikor lesz elege belőle. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− El tudom képzelni – horkantam fel. – De azért
meglepődtem.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Mindenkinek jobb lesz így. Na de vissza az üzlethez –
Lauren szemlátomást szívesebben beszélt volna bármi másról. – A következő
koncert. Benne vagy?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Naná, király lenne – bólogattam. – De mikor? És pontosan
hol?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A következő negyed órában megbeszéltük a részleteket: a
koncert dátumát, helyszínét, a próbákat. Ezúttal más zenészekkel, gitárossal és
dobossal kell majd színpadra állnom, ami teljesen új élmény lesz, és nagyobb
felkészülést is jelent. Felmerült, hogy a Black No. 1 tagjait kapnám kölcsön,
de végül egyetértettünk abban, hogy ez túlságosan összekapcsolna a bandával,
nem tenne jót a szólókarrieremnek. Lauren és Zayne kiadója viszont
szerződtetett zenészeket fellépésekhez, akikkel dolgozhatok. Furcsa volt
belegondolni, hogy másokkal együtt fogom előadni a dalaimat, és elsőre
nyugtalanított, hogy ezáltal kikerülnek a kezem közül, legalábbis részben.
Ugyanakkor izgalmas is volt elképzelni, mennyivel ütősebbé válnak majd így az
eddig csak gitárral és zongorával előadott zenék.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Mikor mindent elterveztünk, Zayne elköszönt, Lauren pedig
felajánlotta, hogy hazavisz.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Szóval, mi újság Ash-sel? – kérdezte amint beszálltunk a
kocsiba.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Tessék? – kérdeztem vissza. Váratlanul ért ez a téma.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ne mondd, hogy nem akarsz velem beszélni róla.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Nem akartam ezzel húzni az idődet – vallottam be, de
Lauren csak nevetett.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Kérlek, csináld. Én sem agyalhatok folyton a zenekari
balhén. Képzelheted, micsoda agyrém az elmúlt időben.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ash múlt héten elhívott. Szombaton találkoztunk volna.
Aztán lemondta, tök hirtelen, magyarázat nélkül, és azóta semmi. Ez az egész
csak a tagcsere miatt lenne?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Biztos vagyok benne. Tényleg nagy volt gáz Adam körül, és
egyelőre nélküle sem jobb, mert most meg nincs dobosunk. Közben pedig már dolgozniuk
kell az új dalokon is, a következő koncertre. Rengeteg meló és meghallgatás és
stressz volt az elmúlt héten, enni és aludni is alig volt időnk.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Azért legalább írhatott volna – jegyeztem meg morcosan.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Szerintem vagy jól akarja csinálni, vagy sehogy –
tűnődött Lauren. – Amikor telefonáltatok, nagyon kivolt, ezért is tűnhetett
kicsit bunkónak. Az elmúlt héten egyikükkel sem lehetett rendesen beszélni,
úgyhogy talán jobb is, ha most nem keres.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Szerintem viszont bármi jobb lett volna, mint ez a hallgatás,
amitől úgy éreztem, megfeledkezett rólam, vagy talán soha nem is érdekeltem
igazán. Lauren látta rajtam, hogy nem sikerült megnyugtatnia. Bekanyarodott az
utcánkba, leparkolt, de mielőtt kiszálltam volna, folytatta:<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Sky, te egészen más oldalról ismered meg Ash-t, mint én,
de egyelőre én vagyok az, aki többet tud róla. És ha én azt mondom, hogy ebből
lesz valami, akkor hihetsz nekem. Oké?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Nem tudtam volna őszintén helyeselni, mégis jó érzés volt
ezt hallani. Elmosolyodtam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Kösz mindent, Lauren! Tényleg. Sokat jelent. És remélem,
hogy igazad lesz.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Megértette, hogy ennél többre most nem telik tőlem, és
visszamosolygott rám. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Most pedig eredj, és mondd meg anyukádnak, hogy megint
fel fogsz lépni. Hajrá!<o:p></o:p></p><p align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;"><span style="font-family: "inherit", serif;">~</span><span face=""Segoe UI Symbol", sans-serif">❁</span><span style="font-family: "inherit", serif;">~</span><o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Az első koncertem és Ash beszéde a jelek szerint teljesen
megváltoztatta anyát, mert őszintén örült, mikor elmondtam, milyen lehetőséget
kaptam. Mi több, hétfő délután ő is velem jött a fővárosba, hogy meghallgassuk
a zenészeket, akik kísérni fognak a fellépésemen. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Csak azt sajnálom, hogy a tanulás mellett nem sürgettem
jobban, hogy megszerezd a jogsid – mondta. – Sokkal egyszerűbb lenne saját
kocsival járnod a fővárosi próbáidra.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Ez igaz volt, viszont nem volt mit tenni, maradt a
vonatozás. Csütörtökön éppen úton voltam, mikor Ash végre felhívott.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Fél óra alatt ötszáz lejátszás, láttad? – mondta köszönés
helyett.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Micsoda? – értetlenkedtem.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Hát a dalunk. Youtube-on már fent van. És eddig úgy néz
ki, imádják!<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Én miért nem tudtam, hogy ma kerül fel?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Nagy a zűr mostanában a kiadónál, de ma reggel írtam,
hogy délután felteszik.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Á, bocsi, suliban voltam… - feleltem. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Tipikus. Hetekig várom, hogy Ash jelentkezzen, és mikor
végre ír, pont nem nézek a telefonomra fél napig. Ráadásul így arról is
lemaradtam, hogy megjelent az első dalom.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− És most merre vagy? Lenne kedved ünnepelni?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Lenne, de… Vonaton vagyok, úton a fővárosba. Próbálunk –
mondtam, és egy pillanatig utáltam, hogy ez így van.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ó, értem – Ash előbbi lelkesedése elhalványult, majd
visszatért. – Úgy örülök, hogy összejön a koncert. Milyen a bandád?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Imádnivalóak – feleltem. – Brittany, a gitárosom
őrületes, és a dobos, Kyle is nagyon tehetséges. Aggódtam, milyen lesz másokkal
együtt játszani a dalaimat, de eddig nagyon jól működünk együtt.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ez jó hír. Ha nincs meg a csapatszellem, semmi sincs –
Ash gondterhelten sóhajtott.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Megvan már az új tag? – kérdeztem óvatosan.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Van két jelentkező, akik közt nem tudunk dönteni. Még
holnapig van időnk gondolkozni. De inkább ne is beszéljünk erről.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Okés, értelek – hagytam rá, aztán egy fontosabb kérdés
jutott eszembe. – És, <i>mi</i> mikor fogunk
próbálni?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Remélem minél előbb. Jövő héten el kéne kezdeni… írd meg,
mikor érnél rá, neked kevesebb szabadidőd van. Majd alkalmazkodom.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ez rendes tőled.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Ez alap. Most viszont mennem kell. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Persze, oké, sok szerencsét az új dobossal – mondtam. Ash
elnevette magát.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Arra szükségünk lesz. Neked pedig jó próbát! És csekkold
a dalunkat Youtube-on!<o:p></o:p></p><p align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;"><span style="font-family: "inherit", serif;">~</span><span face=""Segoe UI Symbol", sans-serif">❁</span><span style="font-family: "inherit", serif;">~</span><o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Csak még egy dalt, aztán elengedünk – kérlelt az iskolai
kórus vezetője.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Jó, de csak mert az előző tulajdonképpen csonka volt –
adtam be a derekamat.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A tanév vége felé közeledve egyre több szabadidőm volt.
Bizonyos órákat kihagyhattam, amíg néhányan javító dolgozatokat írtak olyan
tárgyakból, amikből én évközben jó jegyeket szereztem. A folyosón lófrálva épp
arra készültem, hogy felhívom Ash-t – szokásunkká vált, hogy ha akadt pár üres
percünk, megcsörgettük egymást, és csak kibeszéltük, ami épp a fejünkben járt –
amikor a zenetanárnő meglátott, és kitörő örömmel szólított meg. Elmondta, hogy
a kórus épp próbára készül, és mindannyian felnéznek rám, úgyhogy ha ráérek,
lejátszhatnám nekik az Ash-sel közös dalt, vagy legalábbis a saját részemet.
Mivel épp ráértem, és aznap amúgy sem terveztem próbálni, belementem, aztán
kiderült, hogy nem érik be ennyivel. Lejátszottam még egy saját dalt is,
zongorakísérettel, amit iskolatársaim tapsviharral fogadtak.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Megtiszteltetés volt – hálálkodott a kórusvezető. –
Pénteken van a koncert, igaz?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Igen, most pénteken – beleborzongtam. Vártam is, hogy
megtörténjen végre, de közben iszonyatosan izgultam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Mind ott leszünk – mondta a tanárnő. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Ez kellemes érzéssel töltött el. Nem ismertem személyesen a
kórustagokat, de az iskolatársaim voltak, és őszintén lelkesnek és támogatónak
tűntek. Megnyugtatott a gondolat, hogy ez a kis szurkolótábor is ott lesz a
tömegben az első nagy koncertemen.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A délutánt tanulással töltöttem, másnap még várt rám egy
utolsó dolgozat. A koncertig két nap volt hátra, és az elmúlt hetek próbái után
jól esett valami mással foglalkozni, olyasmivel kötni le a figyelmem, aminek
semmi köze a zenéhez és a fellépéshez. Egy valóra vált álomban éltem,
ugyanakkor tartottam tőle, hogy idő előtt besokallok, ha csakis erre
koncentrálok.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">− Tarthatnánk egy újabb lányos délutánt holnap -
vetette fel anya vacsoránál. – Vagy más terved van?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Suli után szerettem volna kicsit egyedül lenni a próbateremben – vallottam be.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
És mit szólnál egy vacsorához? Főznék valamit, vagy akár rendelhetünk is.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Hú, mi lenne, ha végre használnánk a sushi készítő-szettet? – jutott eszembe.
Anya hónapokkal ezelőtt kapta valamelyik kollégájától, de eddig nem volt
bátorságunk kipróbálni.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Jó ötlet. Ugye mondanom sem kell, hogy Katherine is meg van hívva.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Tök jó lenne, ha itt lenne, írok is neki – nyúltam a mobilomért.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Úgy értem, én már meghívtam – pontosított. Döbbenten meredtem rá.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Ti mióta vagytok ilyen jóban?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Csak arról van szó, hogy mindketten egyetértettünk abban, hogy jót tenne neked
egy kis kikapcsolódás a fellépés előtti este – vont vállat anya. Továbbra is
gyanakodva figyeltem, de a pókerarca rezzenéstelen volt.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Mikor
csütörtök reggel felkeltem, rögtön görcsbe rándult a gyomrom az izgalomtól, és
nem a dolgozat miatt. Már csak egy nap a koncertig! Még a kezem is remegett,
miközben a ruháim közt válogattam. Ha már most ennyire izgulok, mi lesz holnap? <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Próbáltam
mély lélegzetvételekkel megnyugtatni magam, és csakis a legközelebbi feladatra
koncentrálni. Felöltözni és meginni a kávém. Bemenni az iskolába, átnézni az
anyagot, megírni a dolgozatot. Figyelni az órákon. Rendesen ebédelni. Tanítás
után próbaterem, ezúttal egyedül, csak a zongorám, a gitárom és én. Minden dalt
tudtam fejből. Holnap is menni fog. Próba után haza, rendbe tenni a konyhát és
a nappalit, megkeresni a sushi készletet.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Anya
és Katherine egyszerre értek haza. Számomra még mindig szürreális volt, hogy
ezek ketten így egymásra találtak, ők viszont teljesen természetesen
viselkedtek, mint kiderült, előzőleg együtt mentek bevásárolni a vacsorához.
Miközben kipakoltak a szatyrokból, bizalmasan suttogtak valamiről. Ez már több
volt a soknál.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Kérlek, avassatok be engem is – mondtam. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Ettől
szemlátomást zavarba jöttek, amitől csak még kíváncsibb lettem. Mint akik
titkolnak valamit.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Nem inkább vacsi után kéne? – kérdezte anya Katet.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Szóval
tényleg titkolnak valamit.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Nem, szerintem pontosan most kéne – erősködtem.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Végül is nem olyan nagy dolog – vont vállat Katherine, de úgy láttam, anya nem
ért vele egyet.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Na jó, üljünk le mind egy pillanatra – sóhajtott anya.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Félnem kellene? – vontam fel a szemöldökömet. El sem tudtam képzelni, mi az
amit anya és a legjobb barátnőm közösen rejtegetnek előlem.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Kezdem én, jó? – nem is tudom, mikor láttam anyát legutóbb ennyire izgulni.
Folyamatosan a nadrágját dörzsölte izzadó tenyerével, és nagyot nyelt, mielőtt
folytatta volna. – Skylar, tudod, az elmúlt hónapokban találkozgattam egy
férfival. Egy kolléga, bár a cég egy másik irodájában dolgozik, a fővárosban.
Eléggé… jól alakulnak a dolgok, és már az is felmerült, hogy ideköltözne.
Mármint Grace Fallsba, nem hozzánk, de mégis közelebb lenne, többet
találkoznánk, és te is megismerhetnéd… ha szeretnéd.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Elvigyorodtam.
Valahol értettem, miért feszengett emiatt az anyám, de bennem semmilyen rossz érzés
nem volt. Épp ideje volt már, hogy újra közel engedjen valakit magához, bár ezt
neki nem akartam mondani.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Ez nagyon jó, anya! Úgy örülök neked – a reakciómól láthatóan megkönnyebbült,
abbahagyta a nadrágja dörgölését, a vonásai ellazultak. – És ha ő is készen
áll, szívesen megismerném.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
A neve Vincent – mondta. – Ő már nagyon kíváncsi rád. És a zenéd is tetszik
neki, igaz, nem egy rocker.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Valahogy sejtettem – nevettem fel. – Ez minden? Ez volt a nagy titok?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Nekem is be kell vallanom valamit – intett Katherine.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Ne fogd vissza magad.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Én is találkozgatok valakivel. Mármint járunk. Már vagy egy hónapja – Kat nem
nézett a szemembe.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
És erről én miért nem tudok? – kérdeztem döbbenten. Katherine mindig az első
volt, akinek beszéltem a szívügyeimről, és azt hittem, ez kölcsönös.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Lassan alakult a dolog, én sem tudtam még, hogy mi lesz, nem tudtam, mondjam-e,
aztán összejöttünk, de próbáltuk mindenki elől titkolni, hogy aztán ne legyen
fura senkinek, ha esetleg nem tart sokáig a dolog… de igazából napról napra
egyre jobb lesz, és nem akarjuk tovább rejtegetni – magyarázta Kat.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Várj, kiről van szó? Ismerem?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Igen. Chris az – mosolyodott el barátnőm, ahogy kimondta. Leesett az állam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Hogy mii? Ez őrületes – mondtam. – Mármint a lehető legjobb értelemben. De
mióta? És hogy?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Tudod, az afterparty után hazakísért minket, és utána is keresett, hogy jól
vagyok-e – kezdte Katherine. – Aztán amikor randira mentem Charlie-val,
véletlenül összefutottunk. Ezután kezdett faggatni az a seggfej arról, hogy
kavartam-e a banda valamelyik tagjával, vagy más zenészekkel. Elegem lett
belőle és leráztam, aztán… hát, írtam Chrisnek, hogy van egy szabaddá vált
mozijegyem, és nem tartana-e velem.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Merész – mosolyogtam elismerően.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Tehát az épp az első randitok volt? – kérdezte anya Katet.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Na várj, ti tényleg előbb beszéltétek meg ezeket a dolgokat egymással, mint
velem? – a korábbi döbbenetem visszatért.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Igen, nos amikor moziba mentünk Chrisszel, Simone és Vincent is ott voltak –
magyarázta Kat. – Igazából vicces volt. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Kínos, de vicces – bólintott anya.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Aztán volt ez a lányos délutánunk, és utána beszélgettünk róla, hogy
tulajdonképp egy cipőben járunk.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Egyikünk sem volt még biztos abban, hogyan alakul majd a kapcsolata. Reméltük a
legjobbat, de tudod, hogy eleinte minden olyan bizonytalan – mondta anya. –
Szépen haladtak a dolgok, de képlékeny volt az egész, és egyikünk sem tudta,
hogy neked mit kellene mondanunk.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Mostanáig – mondtam. – Akkor ezért volt ott Chris a fellépésen! – jutott
eszembe a furcsa jelenet az előző koncert előtt, és anya megjegyzése, ami arra
utalt, hogy nem először látja a fiút.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Ezért <i>is, </i>de amúgy is tetszik neki a
zenéd – helyesbített Kat. – Ahogy mindenkinek.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Elgondolkoztam,
próbáltam további jeleket felfedezni az emlékeim között, amiből sejthettem
volna mindezt. Nem sokra jutottam, az anyám és a legjobb barátnőm tényleg
ügyesen tartották a titkaikat. Próbáltam elképzelni a pillanatot, amikor a két
pár összefut a moziban, a megdöbbenést, aztán ahogy a két nő megállapodik
abban, hogy nekem erről egy szót sem szólnak. Más talán megsértődött volna a
titkolózás miatt, de számomra inkább viccesnek tűnt. Felnevettem, anya és Kat
pedig megkönnyebbülten vigyorodott el.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Az
este további részében igyekeztem minél alaposabban kifaggatni őket, miközben
elkészítettük és elfogyasztottuk a sushit. Kikérdeztem anyát Vincentről, a jó
humorú, sportos agglegényről, akivel először decemberben találkozott egy
értekezleten, és akivel már az első pillanattól érezték, hogy nem csak
szerződésekről és költségvetésről szeretnének beszélgetni. Aztán Kat is
beavatott abba, hogyan találkozgattak titokban Chrisszel a fővárosban,
feltörekvő együttesek kis koncertjein vagy épp a próbateremben. Az én szerelmi
életemről nem beszéltünk, ahogy a másnapi fellépésről sem. Ez most nem rólam
szólt. Nem akartam, hogy rólam szóljon. Ma este csak egy normális gimnazista
voltam, aki egy átlagos, dolgozatírós nap végén az anyjával és a legjobb
barátnőjével vacsorázik és pletykál.<o:p></o:p></p><p align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;"><span style="font-family: "inherit", serif;">~</span><span face=""Segoe UI Symbol", sans-serif">❁</span><span style="font-family: "inherit", serif;">~</span><o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Igazából nem is izgulok – mondtam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Nincs is miért – veregette meg a vállamat Zayne. – Ha csak feleolyan jó lesz,
mint amit a próbákon hallottam, már az is gyönyörű.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Csak
negyed óra volt hátra a kezdésig, a sminkes épp most végzett. Lauren és Zayne
egyetértettek abban, hogy ezúttal egy dinamikusabb megjelenés lenne az
alkalomhoz illő, én pedig nem ellenkeztem. A korábbi izgalmamnak ma nyoma sem
volt. Nem értettem, pontosan miért van így, de mikor reggel felkeltem,
szorongás helyett csak várakozást éreztem. Jó fajta izgalmat, a „történjen már
meg, amire úgy vágyok” félét. Színpadon akartam állni, zenélni, ragyogni. És
mindezt lenyűgöző külsővel.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Fényes,
fekete bőrnadrágot vettem fel egy kék, fémesen csillogó spagettipántos toppal,
a lábamra pedig magassárú bakancsot húztam. A sminkes a felsőmhöz illő,
kékes-holografikus szemhéjpúdert használt, amit valószínűleg a leghátsó sorban
állók is észrevesznek majd. Kiegészítőként minden ujjamon gyűrűt viseltem, a
legkülönfélébbeket, mivel szinte mindegyik Kat és Lauren gyűjteményéből került
ki, nekem nem sok volt otthon.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A
backstage-ben várakozva a Black No. 1 tagjai is csatlakoztak hozzánk. Chris és
Kat egymás kezét szorongatták, John elégedetten nézte őket. Az új dobos, Jason,
nem sokkal lehetett nálam idősebb. Igyekezett nyugodtnak tűnni, de a szemén
láttam, hogy izgul. Ash korábban küldött nekem pár videót a srác játékáról, így
biztos voltam benne, hogy nem lesz gond. Már épp azon voltam, hogy mondok neki
pár bíztató szót, mikor megláttam Ash-t.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Semmi
szokatlan nem volt a megjelenésében, a szívem mégis kihagyott egy ütemet, és a
szám automatikusan mosolyra húzódott. Már megszoktam, hogy így reagálok, ha
meglátom, egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni. Most viszont valami mégis más
volt. Először nem értettem mi, aztán rájöttem – az, ahogy <i>ő</i> nézett rám. Szinte mintha most látna először, kicsit elképedve,
halvány mosollyal.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Túl erős a smink? – kérdeztem zavartan.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Gyönyörű vagy – mondta. A többiek igyekeztek másfelé nézni, és nem túl
feltűnően vigyorogni. A pillanat varázsát Zayne utasítása törte meg.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Sky, irány a színpad! Brittany és Kyle már beálltak a kezdéshez. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Sok sikert, te lány – bíztatott Kat, majd a nyakamba ugrott, még egyszer jól
megszorongatva, hogy aztán a színpad felé tereljen.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Kisétáltam
a nézők elé, és a nyakamba vettem a gitáromat. A mikrofon már be volt
kapcsolva. Vetettem egy pillantást a gitárosomra és a dobosomra,
összemosolyogtunk. Ahogy azt előre elterveztük, az első dalba felvezetés nélkül
vágtunk bele. A repertoár egyik legdinamikusabb darabja volt, csak hogy
biztosan mindenki figyelmét magunkra vonjuk. Ez sikerült is, már az első
refrénnél tombolt a tömeg. Beindult a buli. A dal végén nagyot kortyoltam a dob
mellé kikészített ásványvízből, aztán mosolyogva fordultam a közönség felé. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Hát sziasztok – köszöntöttem őket vidáman. – Eddig minden oké?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A
tömeg hangos ujjongással felelt, amit jó jelnek vettem.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Ennek örülök – vigyorogtam. – Az én nevem Skylar, ezek a csodálatos zenészek
pedig Brittany és Kyle. Most először lépünk fel így együtt, és sokat jelent
számunkra, hogy ilyen sokan eljöttetek. És reméljük, ti is annyira élvezni
fogjátok ezt, mint mi.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A
kis bemutatkozás után ismét felpörögtek az események, egyik dal követte a
másikat. Összesen kilenc számmal készültünk, némelyik a korábban akusztikusan
játszott dalaim felturbózott verziója volt, de a legtöbbet az elmúlt hetekben
írtam, és a tartalmuk is eszerint alakult. Az új dalok egy része vidám volt,
tükrözte a felszabadult örömöt és izgalmat, amit az új lehetőségeim miatt
éreztem. Mások pedig tömény szerelmes számok voltak, amikben jó és rossz
érzelmek, vágyakozás és kétségek tükröződtek. Késztetést éreztem, hogy ezeknél
a számoknál a színpad széle felé forduljak, éreztem, hogy a barátaim mellett
Ash is onnan figyel. Egy részem szeretett volna a szemébe nézni, miközben a
róla írt sorokat éneklem. De nem tudtam magam rávenni erre, féltem, túlságosan
kizökkentene. Talán majd a tizenkettedik koncertemen. Talán.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Nemcsak
azért nem akartam kizökkenni a pillanatból, mert féltem, hogy akkor hibázok,
hanem mert fantasztikusan éreztem magam a színpadon. A szívem sosem vert még
ilyen hevesen, a hangom sosem volt még ilyen hangos. Sosem éreztem még ennyire,
hogy élek. És a közönség felől is ez az energia sugárzott. Ugráltak, tapsoltak,
videóztak, dúdolták a dallamokat. Mindenfelé mosolyokat és csillogó szemeket
láttam. Úgy éreztem, akármeddig képes lennék zenélni nekik, de sajnos minden
jónak vége szakad egyszer.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Még egy dal, aztán átadjuk a terepet a Black No. 1-nak – mondtam az utolsó szám
előtt. – Csodálatosak voltatok, köszönjük, hogy ilyen nagyszerű élménnyé
tettétek az első fellépésünket!<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A
dal végén igyekeztek visszatapsolni minket, én pedig mosolyogva gondoltam arra,
hogy én tényleg visszatérek még egy dal erejéig.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Ez kész csoda volt – ujjongott Katherine. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Magamhoz
szorítottam őt, és intettem Kyle-nak és Brittanynek, hogy csatlakozzanak egy
nagy öleléshez.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Király volt, mikor ismételjük meg? – kérdezte a fiú.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Reméljük minél előbb – felelte Zayne, átkarolva engem és Brittanyt.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Legközelebb ne csak kilenc dalunk legyen, szinte el sem kezdődött, de már véget
is ért – sóhajtott a gitárosom.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Akármeddig tudtam volna folytatni – értettem egyet.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Azért azt sem akarjuk, hogy rögtön az elején túlhajszoljátok magatokat – mondta
a menedzser. – Na gyerünk, szusszanjatok egyet, Sky, te pedig igyál egy teát,
mielőtt ismét bedobod magad.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Zenésztársaim
felnyitottak egy-egy sört, miközben a színpadon a Black No. 1 a húrok közé
csapott. Zayne hozott nekem egy csésze teát, ami nagyon jól esett az éneklés
után. Kattel egymásba karolva figyeltük a fiúk koncertjét. Fantasztikusak
voltak, mint mindig, az új dobosnak pedig tényleg nem volt miért aggódnia. Jól
játszott, talán még jobban is, mint Adam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Az
Ash-sel közös számunk a fellépés közepénél jött. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Nem kellett volna felfrissítenem a sminkem? – kérdeztem gyorsan Katherine-t.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Még mindig tökéletesen festesz – nyugtatott meg.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Vettem
egy mély lélegzetet, magamhoz vettem az előkészített mikrofont és gitárt,
miközben Ash felkonferált. A nézőtér ismét lelkesen fogadott. Ezúttal zongora
helyett akusztikus gitáron játszottam az ének mellett. A dal lassabb és
csendesebb volt, mint bármi, ami az este során addig elhangzott, legalábbis az
első fele – a basszusgitár és a dob a második refrénnél lépett csak be. Ash-sel
most sem néztünk egymásra, én már csak azért sem, mert ezt a számot nem vele
akartam azonosítani. A közös dalunk volt, igen, de csupa fájdalmas emléken
alapult, és nem akartam arra gondolni, hogy ő is olyan csalódást okoz majd
nekem, mint azok, akik ezt a dalt inspirálták. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A
közönség ezt a számot már ismerte, többen a dalszöveget is tudták, és velünk
együtt énekelték. Ez most nem a tombolás ideje volt, ahogy mi is, úgy láthatóan
a hallgatóságunk is mélyebb érzéseknek adta át magát. Eddig mind együtt
pörögtünk, most pedig együtt lassultunk le. Megható élmény volt, a dal
szomorúsága ellenére is melegség járt át.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A
dal végén aztán mégis összemosolyogtunk Ash-sel. Ő valószínűleg nem először élt
át ilyet, de láttam rajta, hogy számára is különlegesek voltak az elmúlt
percek. Vigyorogva és integetve mentem vissza a backstage-be, ahol Kat a szemét
törölgette.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Azért ennyire nem volt jó – nevettem el magam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Dehogynem – ellenkezett, majd összepacsiztunk.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
A következő dalt szintén most játsszuk először élőben – mondta Ash a színpadon.
– Attól tartok, túl sokan tudunk azonosulni a csalódottsággal, amiből az előző
szám született… de remélem, hogy azt az örömöt is meg tudjuk majd élni, ami a
következőt inspirálta.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">És
ekkor rám nézett, egyenesen rám. Csak egy pillanatra – de milyen
jelentőségteljes volt az a pillanat! Nem ismertem a dalt, amivel készültek,
egyik fiú sem említette korábban, Ash is csak annyit mondott, hogy dolgoznak új
számokon, amik közül néhányat talán játszanak majd ma este. Mindennek ellenére
hirtelen biztosra vettem, hogy ez most nekem szól.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">És
micsoda dal volt! Lassabb versszakok váltakoztak a dinamikusabb refrénnel, a
dob végig erősen dübörgött a háttérben, Ash hangja pedig tökéletes volt, tele
érzelemmel. És végig mosolygott, többnyire lehunyt szemmel, miközben két emberről
énekelt, akik nem ebbe a világba tartoznak, hanem egy másikba, ami csak az
övék. Erről rögtön eszembe jutottak a percek, órák, amikor Ash-sel együtt
zenéltünk, a közös számunkon dolgozva. Vajon tényleg nekem szólt ez a dal? <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A vége felé aztán végre kinyitotta a szemét, és megtette azt, amihez nekem
korábban nem volt merszem: a szemembe nézett, miközben az utolsó sorokat
énekelte. A mosolyom még szélesebb lett – ahogy az övé is. Csak egy rövid
pillanat volt, de sokkal hosszabbnak tűnt. Amíg egymás szemébe néztünk, mintha
tényleg egy másik világban lettünk volna – egy olyanban, ahol rajtunk kívül nem
létezik más.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Hát, ez… heves volt – mondta Kat a dal végén. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Ekkor
láttam, hogy Chris is felénk néz, és a barátnőmre – pontosabban az ő
barátnőjére – kacsint. Ash talán nem egyedül írta ezt a dalt, de ezt cseppet
sem bántam. A Black No. 1-nak volt még pár szám a repertoárjában, de én még az
utolsónál sem ocsúdtam fel az új kedvenc számom varázsából. Mikor a srácok
végül lejöttek a színpadról, Kat rögtön Chris nyakába ugrott. Lauren
megveregette Jason vállát, és a játékát dicsérte. Én is szerettem volna
gratulálni az új fiú fellépéséhez, de ahogy a koncert előtt, úgy most is Ash
vonta el a figyelmemet.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Hogy tetszett? – érdeklődött.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">A
többiek elindultak az öltözők felé, mi kicsit lemaradva követtük őket.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Sosem okoztok csalódást – feleltem, visszatartva a szerelmi vallomást, ami
azóta a bizonyos dal óta a nyelvem hegyén volt. Egyszerű és őszinte lépés lett
volna bevallani, hogy ha voltak is kétségeim eddig, egyetlen dallal eltörölte
mindet, és olyan erős érzéseket váltott ki belőlem a zenéjével, amiknek eddig a
létezését sem sejtettem. De nem voltam elég bátor ahhoz, hogy mindezt csak úgy
kimondjam.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Hogy tetszett az új dal? <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Az, amelyik a közös számunk után jött? – próbáltam úgy tenni, mint aki nem is
érti teljesen, miről van szó.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Az.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Nem volt rossz.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
<i>Nem volt rossz? </i>– kérdezett vissza
Ash felvont szemöldökkel. Már majdnem azt hittem, hogy felbosszantottam, de
láttam, hogy próbálja elfojtani a mosolyát. Tökéletesen értette, miről van szó.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Igazából nagyon tetszett – ismertem be óvatosan.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Ennek örülök. Tudod, van hozzá némi közöd. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Valóban?<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Lassítottuk
a lépteinket, még jobban lemaradva a többiek mögött. Szorosan egymás mellett
sétáltunk, a kézfejünk össze-összeért. Aztán Ash ujjai az enyém közé fonódtak.
Csendben, kézen fogva mentünk tovább, várva, mi lesz a következő lépés és
melyikünk teszi meg.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Azt hiszem, én most átöltözök – jelentettem ki, mikor az öltözőkhöz értünk.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Szerintem így is csinos vagy.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Igen, de érzem, hogy a sminkem már elkenődött és ez egy kicsit zavar –
fecsegtem, miközben még mindig Ash kezét fogtam. Felém fordult, egymással
szemben álltunk; az arcomat figyelte.<o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Igen, tényleg elmaszatolódott egy kicsit – simította meg a bőrt a szemem alatt,
ahol valószínűleg elkenődött az erős szemfesték. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Aztán
az ujjai lejjebb siklottak, az állam alá. És mielőtt tovább kerülgettük volna a
forró kását, Ash megcsókolt. A szája először csak finoman ért az enyémhez, majd
az ajkaink megnyíltak a másik előtt. Egyik keze még mindig az arcomhoz simult,
a másik pedig a derekamra. Nem tudom, meddig tartott, látott-e minket valaki.
Megint abban a másik világban voltunk, amiről a dalban is énekelt. Mikor aztán
elhúzódtunk, nem engedtük el egymást azonnal, hanem lehunyt szemmel
összeérintettük a homlokunkat. <o:p></o:p></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">−
Te, mi lenne, ha kihagynának az afterpartyt? – törtem meg a csendet.</p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span style="text-indent: 21.25pt;">−
Egyetértek – mosolyodott el, és adott egy puszit a homlokomra. – Ideje volna
már bepótolnunk azt a randit.</span></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><o:p></o:p></p><div><br /></div>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-757679924215412322022-11-27T13:55:00.003-08:002022-11-27T13:55:34.099-08:00Mi történik<p style="text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvUMlg8qSX5XKquGuFQRZsXRdvFxdeAzkgLiHMP7So916uL6as_SmHd8dZcjufTU7K7NBi6RRYH98EXgebMcluMgwLlxABF4iyK5aNFGN6zxbTy-VmagZZcEuPrNJtmgMB7Y6ATY39yHkkvUj3mIiml3EI29yvHn6_cetKNFH0pN6VHsAbzaCLqqwBvw/s1200/tumblr_8cdbf2e52ef07d70973d5e147aca9fbe_9bf84b68_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="855" data-original-width="1200" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvUMlg8qSX5XKquGuFQRZsXRdvFxdeAzkgLiHMP7So916uL6as_SmHd8dZcjufTU7K7NBi6RRYH98EXgebMcluMgwLlxABF4iyK5aNFGN6zxbTy-VmagZZcEuPrNJtmgMB7Y6ATY39yHkkvUj3mIiml3EI29yvHn6_cetKNFH0pN6VHsAbzaCLqqwBvw/s320/tumblr_8cdbf2e52ef07d70973d5e147aca9fbe_9bf84b68_1280.jpg" width="320" /></a></p><p style="text-align: justify;"></p><div style="text-align: center;">Hát heló!</div><p></p><p style="text-align: justify;">Szóval jókora kihagyás után újra itt vagyok. Régóta nem volt olyan nyugis fejezete az életemnek, mint a jelenlegi (nyugis alatt azt értem, hogy nem kismillió dolgot csinálok egyszerre és van némi szabadidőm, nem azt, hogy <i>én</i> nyugodt vagyok). És ezt kihasználva igyekszem visszatérni a blogoláshoz, ha csak a magam gyönyörűségére is. Ebben a bejegyzésben megpróbálom áttekinteni, honnan jövünk, és felvázolni, hová tartunk.</p><p></p><ul style="text-align: left;"><li><span style="text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><u>Fordíts hátat a fénynek!</u> Több mint két éve kezdtem el a történetet, és ha nem úgy alakul az életem, ahogy, valószínűleg már régen befejeztem volna. Tele vagyok újabb ötletekkel, viszont addig nem akarok belekapni semmibe, amíg ezt le nem kerekítettem. Úgyhogy még idén véget ér a </span><span style="text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><i>Fordíts hátat a fénynek!</i>, most már tényleg, aztán jöhet valami egészen új. </span>With that being said, azért nem akarok mostohán bánni ezzel a sztorival sem, és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a végéből is.</li><li><span style="text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><u>A "valami egészen új"</u> Ami biztos, hogy lesz egy új történet. Körülbelül másfél éve megálmodtam már, azóta is csak a csíráit dédelgetem, és mondogatom magamnak, hogy előbb befejezem a már futó történetet, mint a rendes emberek, aztán kezdek egy újabba. Életemben először talán sikerül is betartani ezt. Viszont nem csak egyetlen hosszú történetet szeretnék felrakosgatni ide. Hanem rövidebb történeteket is. Novellákat. Szösszeneteket. Agymenéseket. Majd kialakul.</span></li><li><span style="text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><u>A dizájn </u> Ha van valami, amivel még kevésbé tudok azonosulni, mint a történettel, amit épp befejezni próbálok, akkor az a blog jelenlegi kinézete. Nem mondom, hogy ez már egyáltalán nem én vagyok, de ha ránézek, egyértelműen érzem, hogy nem ez a megfelelő környezet az agyszüleményeimnek. Úgyhogy ezzel mielőbb kezdeni fogok valamit. Amint lesz energiám bíbelődni a tervezőfelülettel. Hol van már a régi, egyszerű, átlátható felület? Cöh.</span></li></ul><div style="text-align: justify;">Ezek lennének a legfontosabb pontok, amik eszembe jutottak ezen a kései órán, és amiket kicsit a magam érdekében is írtam, hogy legyen mihez igazodnom. Egy szó mint száz, visszatértem, és most tényleg maradni is akarok:)</div><div style="text-align: justify;"><i>Winter</i></div><p></p><p><br /></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-87925929267596052332022-11-27T07:54:00.002-08:002022-11-27T07:54:41.623-08:0011. fejezet - Stop This Song<p><i> <span style="text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Sziasztok! </span></i><i style="text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Szóval, én tényleg nem felejtettem el a blogot. Csak épp
rengeteg minden történt ebben az évben, ami (számomra) hihetetlen módon máris a
végéhez közeledik. Sok minden történt, sokat tanultam, az iskolapadban és azon
kívül is. Talán írok majd egy évösszefoglalót, ami jobban megmagyarázza, miért
volt elhagyatott a blog idén (már ha van még itt valaki, akit ez érdekel). Most
csak annyit mondok, hogy több mint egy év után felvettem a történet fonalát,
amennyire tudtam, és elkészültem az utolsó előtti fejezettel. És a befejezéssel
már tényleg nem fogok olyan sokat várni, mint ezzel. </i><i style="text-align: justify; text-indent: 21.25pt;">Jó olvasást!</i></p><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span style="color: black;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/93b4XOSnrlk" width="320" youtube-src-id="93b4XOSnrlk"></iframe></div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify; text-indent: 28.3333px;"> Csütörtök este feszült csendben vacsoráztunk anyával. Az utóbbi hetekben jó étvágyam volt, mindenki örömére felszedtem pár kilót, most viszont csak turkáltam az ételt. Nem tudtam, anya robbanni fog-e, vagy képesek leszünk normálisan beszélni a problémáról, bármi legyen is az. De már a legrosszabbra is fel voltam készülve, csak ez a nyomasztó hallgatás érjen véget.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Laza hét van a suliban? – érdeklődött anya.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Aha, ma volt egy doga, egyébként semmi – feleltem. Erőt vettem magamon, felemeltem a tekintetem a tányéromról, hogy ránézzek, de ő nem viszonozta a pillantásomat.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Nehéz volt?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Csak az volt benne, amiből készülni kellett. Tanultam rá, nem volt nagy meglepetés.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Anya most végre rám nézett, az arcomat fürkészte. Hazugságnak nem láthatta rajta nyomát, ugyanis őszinte voltam vele.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Attól, hogy mostanában sokat lógok a zenesuliban, még nem züllöttem el – kértem ki magamnak. – Megy egyszerre a kettő.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Igen, egy darabig biztosan megy – sóhajtotta anya. Mielőtt ellenkezhettem volna, gondterhelten rázta meg a fejét, és folytatta. – Igazából nem ez a bajom Sky. Tudom, hogy bízhatok benned.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Akkor mi baj van? – a bennem lévő feszültség oldódott, valami azt súgta, ezúttal nem harcolni fogunk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Anya nem válaszolt azonnal. Megkavarta a teáját, belekortyolt, gondolkozott azon, hogyan mondja, amit mondani akar.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Félek, hogy előbb-utóbb elveszítelek – vallotta be.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Nem esett le azonnal, hogy érti ezt, aztán eszembe jutott az apám.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Anya, ettől nem kell félned – mondtam. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Mondani akartam még valamit, amivel ezt nyomatékosítom, de aztán inkább felálltam, odasétáltam a széke mellé, és magamhoz öleltem. Ő is átkarolt, és egy pár pillanatig így maradtunk. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Különben is, még szerződést sem ajánlottak fel nekem – folytattam, mikor visszaültem a helyemre. – Lehet, hogy ebből az egész zenei karrierből nem is lesz semmi.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Dehogynem lesz – vágta rá anya. Ez meghökkentett. Szinte úgy tűnt, hogy támogatná a zenészi pályámat. – Sky, te nem láttad magad a színpadon…</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Nem, mert annyira jelentéktelen kis koncert volt, hogy fel sem vették – a keserűség, amit még Adam beszólása hagyott bennem, most kitört. – Attól, hogy pengettem pár dalt valaki más koncertje előtt, még nem lettem valaki.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– <i>Még</i> nem – hagyta rám anya. – De ahogy csinálod… ami benned van, Sky, az kivételes, még csiszolatlanul is kész csoda. Ha pedig még többet foglalkozol ezzel, megállíthatatlan leszel.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Na de ki fog akkor ötös dolgozatokat írni? – kérdeztem. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Nem azt mondtad, hogy megy egyszerre a kettő? – vonta fel anya a szemöldökét. – Egy év van a gimnáziumból, ha végzel, még mindig csak tizennyolc leszel, előtted lesz az élet.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– És az egyetem? – értetlenkedtem. Ki ez a nő, és mit csinált az anyámmal?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Egyetem, egy komolyabb zeneiskola, vagy akár egy lemezszerződés… amit hoz az élet – anya bátorítóan elmosolyodott.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Észbontóan jó lehettem a színpadon – horkantam fel.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Az voltál – bólintott anya. – Na meg Ash-nek is volt pár jó érve.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Ash-nek?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Hát amikor eljött, hogy kiharcolja, hogy engedjelek fellépni – idézte fel anya a pár héttel korábbi estét. – Ő is nagyon hisz benned. És ő még ért is ehhez, nem úgy, mint én.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Igen, Ash tényleg elég lelkes, amit a zenémet illeti – noha ez baromi jó dolog volt, a hangom inkább komoran csengett. Ez anya figyelmét sem kerülte el.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Úgy mondod, mintha ez valami rossz dolog lenne.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Nem, ez valószínűleg a legjobb dolog, ami történhet velem – ezt már olyan gyászosan jelentettem ki, hogy anya elnevette magát. Egy darabig figyelt, várta, mondok-e még valamit, aztán megpróbálta kitalálni, mire gondolhatok.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– De te jobban örülnél, ha nem a zenéd miatt lenne lelkes.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Ha nem <i>csak</i> a zeném miatt lenne lelkes – pontosítottam. – Miért vagyok ilyen telhetetlen?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Nem telhetetlenség, ha egy fiatal lány arra vágyik, hogy egy férfi érdeklődjön iránta. Pláne, ha az a férfi jóképű, tehetséges, jószívű, és magas…</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Jó, elég, elég már – ráztam a fejem. – Nem is zavar, hogy tetkós?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Sky, beletörődtem, hogy valószínűleg a zenét választod az egyetem helyett. Szerinted van még bármi az életben, amin fennakadok? </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Anya úgy beszélt, mintha mindez magától értetődő lenne. Az elmúlt évek, az eddigi életünk után viszont olyan abszurd volt számomra ez a fordulat, hogy csak pislogtam, majd elnevettem magam.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Ne felejtsd el, hogy valaha úgy gondoltam, apád életem szerelme – emlékeztetett. – Én alapjában véve hittem ezekben a dolgokban. A tehetségben, a zene varázserejében, abban, hogy a külső nem minden. De ha az ember nagyot csalódik, utána már próbál óvatos lenni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Na majd én megmutatom neked, hogy lehet máshogy is – húztam ki magam. Aztán megint kedvetlenül folytattam. – Viszont szerintem Ashre nem számíthatunk. Ő másnak tartogatja a jó szívét meg a… magasságát.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Biztos vagy ebben?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Teljesen – sóhajtottam. – Tényleg nagyon rendes és támogató, de szerintem ez legfeljebb amolyan tanítvány-mester viszony lehet számára.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Azért nagyon ne keseredj el, egy ilyen lány majdcsak talál mást.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Te találtál?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Anya majdnem rávágott valamit, de végül inkább hallgatott. Kíváncsian meredtem rá, de ő csak megrázta a fejét. Hát, ha nem, hát nem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Mielőtt jobban elmerültünk volna a lelkizésben, megcsörrent a mobilom. Ash hívott, mintha csak megérezte volna, hogy róla beszélgettünk. A hangom zavart cincogás volt, mikor beleszóltam a telefonba.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Szia Ash, hogy s mint?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Bocs, hogy ilyen későn zavarlak – kezdte. – Van már programod holnap délutánra?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">A zavarom még erősebbé vált, az ujjaim megfeszültek a mobilon. Pár pillanatig válaszolni sem tudtam, úgyhogy Ash folytatta.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Bemegyünk a stúdióba a fiúkkal. Victoriaville-be. Arra gondoltam, eljöhetnél te is, és felvehetnénk a közös számunkat.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Elmosolyodtam. Noha nem éppen az az ajánlat volt, amire vágytam, jó programnak ígérkezett. Egy délután Ash-sel, egy stúdióban. Egy rendesen rögzített közös szám. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Ráérek – feleltem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Király. Lauren felvesz suli után.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center; text-indent: 28.3333px;">~❁~</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Az igazi izgalom akkor fogott el, amikor az utolsó órám elején odasétáltam a tanárhoz, hogy elkéredzkedjek. Természetesen egész nap izgultam, de ahogy kimondtam, mire készülök, hirtelen sokkal valóságosabbá vált. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">- Tanárnő, megengedné, hogy ma negyed órával hamarabb jöjjek el az óráról? Van kikérőm is, ha szükséges.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">- Hogyne, Sky, bár a kikérőt azért megnézném – felelte anélkül, hogy rám pillantott volna. Aztán elgondolkozott, és kíváncsian felnézett. – Pontosan miért is távoznál hamarabb?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">- A fővárosba kell mennem, egy stúdióba – mondtam, miközben éreztem, hogy elvörösödöm. A tanárnő szélesen elmosolyodok.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">- Épp ideje! Sehol sem találtam egy épkézláb felvételt a koncertedről, pedig szívesen meghallgatnálak – lelkesedett. Megdöbbenten pislogtam, aztán elmosolyodtam.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">- Talán már jövő héten fent lesz a Youtube-on. Bár tudja, nem egészen az én dalom, egy másik zenésszel közösen írtuk – magyaráztam, mikor megszólalt a csengő. A tanárnő legyintett, és a helyemre küldött, de azért még utánam szólt:</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">- Jövő héten várom a helyzetjelentést, Skylar!</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Nem tudtam nem kuncogni ezen. A biológiatanárnő egy visszafogott ötvenes hölgy volt, nem olyannak tűnt, akit magával ragad a rockzene. És eddig az én személyemnek sem szentelt különösebb figyelmet. Most azonban őszintén lelkesnek tűnt, és a gondolat, hogy odahaza az én koncertfelvételeimet böngészi az interneten, egyszerre volt vicces és szívmelengető.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Mikor később kiviharzottam a teremből, még Katnek is csak futólag köszöntem oda. Lauren már tényleg az iskola előtt várt, és ahogy bevágódtam mellé, el is indultunk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– A fiúk körülbelül most érnek oda – mondta. – Szerintem Ash nagyjából végez a zenekaros dolgokkal, mire megérkezünk, és onnantól tiéd a terep.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Csak bólintottam. Miután tegnap este letettük a telefont, egy undok gondolat ütött szöget a fejemben, még aludni is alig tudtam tőle. Most azon tűnődtem, hogyan kérdezzem meg Laurentől, ami nyomasztott.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– És lesz… társaságunk is a stúdióban? – vezettem fel a témát. Persze Lauren ebből nem jött rá, mire vagyok kíváncsi.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Szoktak bent lenni mások is, például a producer, technikusok.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Úgy értem, izé, külsősök.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Külsősök?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Barátok, barátnők, ilyesmire gondolok.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– A fiúk néha meghívják pár haverjukat, igen – felelte a menedzser. Aztán a tekintetét az útról az arcomra fordította, pár pillanatig tanulmányozta, majd hozzátette: - Marie biztosan nem lesz ott.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Mi… Miből gondolod, hogy ez… - hebegtem, ő pedig elnevette magát.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Sky, annyira nyilvánvaló – vágta rá, majd látva, hogy elvörösödök, próbált megnyugtatni. – Mármint nekem. Egy nőnek. Valószínűleg Marie-nak is az volt aznap este, a koncert után.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– És a srácoknak?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Nem aggódnék miattuk – forgatta a szemét. – Általában nem olvasnak a finom jelekből, ha erre gondolsz.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– És miért vagy benne olyan biztos, hogy Marie nem lesz ott? – kicsit zavarban voltam, amiért Lauren így átlátott rajtam, de jó érzés volt, hogy nyíltan beszélhetünk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Mert Ash elküldte a francba.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– El? – hitetlenkedtem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Jó, tudod, egy úriember, biztos szebben fogalmazott – helyesbített Lauren. – De nem jöttek újra össze. Dumáltak egyet a koncert után, de Marie igazából csak szórakozni akart. Gondolom nem bírta elviselni a gondolatot, hogy esetleg feledésbe merül. Ash pedig végre nem dőlt be a szarságainak, és megkérte, hogy többé ne keresse.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Hűha – csak ennyit bírtam kinyögni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Szerintem is – Lauren elégedettnek tűnt.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">A pesszimizmusom viszont hamar újjáéledt. Az, hogy Marie-ból kiábrándult, még nem jelentette azt, hogy Ash bármit is akart volna tőlem a szakmai együttműködésen túl. Laurennek feltűnt, hogy megint elkomorodom, mert kicsit türelmetlenül horkant fel.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Jaj, te lány, magadat készíted ki ezzel az agyalással – korholt. – Annyi mindennek örülhetnél most, erre te rákattansz az egyetlen témára, amin gyötrődni tudsz.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Igaza volt. Kezdő zenészként olyan lehetőségeket kaptam, amiről korábban álmodni sem mertem. Épp úton voltam egy stúdióba, hogy felvegyek egy közös dalt egy tehetséges, elismert zenésszel. Erre én másra sem tudok gondolni, mint hogy milyen szerencsétlen vagyok.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Az, hogy egy másik ember mit lép vagy nem lép, nem a te hatásköröd – sóhajtott Lauren. – De az, hogy mit hozol ki önmagadból, az igen. Koncentrálj a lehetőségekre, amiket kapsz!</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Jó.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Lelkesebben.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Jó!</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Egyszerre nevettünk fel. Ez a második „jó” sem volt lelkesebb, mint az első, csak hangosabban mondtam. De legalább megpróbáltam. Egyelőre ez volt a legtöbb, amit tehettem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">A stúdió pont olyan menő volt, amilyennek elképzeltem. A folyosók falait képek borították, ismert zenészek és bandák képei, akik valószínűleg itt vették fel a slágereiket. Az egyik terem ajtaja nyitva volt, én pedig nem bírtam megállni, hogy be ne pillantsak. Sötét volt, de még így is ki tudtam venni egy dob körvonalait. Ettől kicsit alábbhagyott a lelkesedésem – eszembe jutott, hogy Adam is itt van valahol.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Mi ebben a teremben vagyunk, Sky – szólalt meg Ash valahol a hátam mögött. Az Adam miatti idegességem máris elhalványult.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Felkészültél a felvételre? – érdeklődött.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Nem vagyok benne biztos – vallottam be zavartan.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Én igen – Ash bátorítóan elmosolyodott, a lelkem pedig rögtön könnyebbnek tűnt.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Bemelegítésként csak a zongorakíséretet vettük fel. A stúdió hangszere sokkal jobb volt, mint a zeneiskoláé, és a két helyiség akusztikáját sem lehetett összehasonlítani. Játék közben mégis az a kényelmes biztonságérzet járt át, mintha most is a saját termemben zenélnék. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Az éneket külön vesszük fel? – tudakoltam, mikor végeztünk a zongorával.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Külön helyiségben, igen – bólintott a technikus. – De a kíséret már megvan, ehhez tudtok majd igazodni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Azért mégis jobb lenne, ha egyszer átismételnénk együtt – vetette fel Ash. – Lauren, ez belefér az időnkbe?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">– Egy próba még igen – hagyta ránk a menedzser.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Szerencsére tényleg elég volt egyszer elpróbálni a dalt. Ha a megírása nem is volt zökkenőmentes, mióta elkészültünk vele, mintha saját életet élt volna. Szinte gondolkodás nélkül, ösztönösen énekeltünk együtt. Közben néha egymásra pillantottunk, és Ash szemében ugyanazt a boldogságot láttam, amit én is éreztem. A világ bezárult körülöttünk, csak mi voltunk és a dalunk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Na jó, azt hiszem, készen állunk – jelentette ki elégedetten Ash a próba végén.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Útban a másik helyiség felé azonban utunkat állták. Őszülő, negyvenes férfi volt vastag keretű szemüveggel, bálnamintás pulóverben, arcán izgatott mosollyal. Én még mindig a felsőjét díszítő bálnánál voltam leragadva, mikor Ash vidáman kezet rázott vele.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Zayne, öreg, hogy s mint?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Eljött az ideje, hogy éljek azzal a meghívással, és megnézzelek munka közben.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− A legutóbbi meghívás két éve volt, aztán feladtam, mert sosem jöttél – emlékeztette Ash. Még mindig vidáman, de némi gyanúval fürkészte barátja arcát. – Az az érzésem, most sem miattam vagy itt.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ennyire átlátszó lennék? – mondta tettetett bűnbánattal Zayne. – Túl jól ismersz, barátom.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Ash vigyorogva rázta a fejét, aztán felém fordult. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Skylar, hadd mutassam be Zayne-t, aki a majdnem menedzserem, és valószínűleg az új legjobb barátod.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">- Helló, Zayne – nyújtottam a kezem, a bálnás pedig lelkesen szorította meg.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Nagyon örülök, Skylar. A bemutatkozást viszont innen átvenném – mondta Ashnek. – Hallom, nagy sikered volt az első fellépéseden. Bár ott lettem volna!</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Á, csak egy pár szám volt, nem sokról maradtál le – legyintettem. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Nem egy felvágós lány – magyarázta Ash Zayne-nek.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Pedig ha igaz, amit hallottam, lenne rá oka. Skylar, jól sejtem, hogy az Ash-sel közös dalod csak egy a sokból a repertoárodban?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ami azt illeti, tényleg van még ott, ahonnan ez jött – ismertem be kicsit zavartan. Jól esett Zayne érdeklődése, de még mindig nem értettem, ki ő és mit akar tőlem. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Én menedzserként dolgozom a fiúk kiadójánál – mondta Zayne. – Azt hiszem, ismered Laurent, kollégák vagyunk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Á, értem – bólintottam.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− És azon tűnődtem, neked van-e már menedzsered…</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Egy pillanatra lefagytam, majd rögtön Ash-re pillantottam, valamiféle segítséget várva.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Szerintem ezen még nem gondolkozott el – válaszolt Ash helyettem. – Ha nem bánod, Zayne, mi most folytatnánk a felvételt, de később még visszatérhetünk a tárgyra.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Hogyne, persze, nem akartalak kizökkenteni titeket – Zayne készségesen visszavonulót fújt. – Viszlát később, jó stúdiózást!</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Köszi! – intettem utána félszegen, miközben Ash az ajtó felé tessékelt.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ez meg mi volt? – tudakoltam, mikor kettesben maradtunk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Zayne egy veterán menedzser a kiadónál. Először őt kerestük meg a zenénkkel, de lekoptatott, nem látta bennünk a lehetőséget. Aztán mikor egyre népszerűbbek lettünk, megpróbált lecsapni minket Lauren kezéről – magyarázta Ash. – De mi hűséges típusok vagyunk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Azért nem mindannyian, futott át az agyamon, mikor eszembe jutott, hogy Adam is a bandában van. Akaratlanul is felhorkantam, de Ash úgy tett, mint aki nem vette észre, és folytatta.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Mindenesetre nekem úgy tűnik, tanult az esetből, mert azóta sorra karolja fel a kezdő előadókat, és nagyon jó munkát végez velük – jelentőségteljesen pillantott rám, én pedig a szám elé kaptam a kezem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− A francba, én meg olyan bénán reagáltam! Gondolod, hogy teljesen elszúrtam?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ugyan már, ez bárkivel megesik, főleg az elején, és ezt Zayne is biztosan tudja – mondta Ash megnyugtatóan, megsimogatva a vállamat. Ettől persze rögtön jobb lett. – Nem fog csak úgy lemondani erről a lehetőségről, pláne, ha meghallja ezt a dalt. Csak ahhoz előbb fel is kell vennünk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Ahogy az első zavarom elmúlt, ismét lelkesedés töltött el. Egy menedzser felfigyelt rám! Ez már haladás.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Akkor gyerünk – vigyorodtam el.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center; text-indent: 28.3333px;">~❁~</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Ugyan már sokadik alkalommal énekeltük el a dalt, az első felvétel így sem lett tökéletes. Mármint Lauren és a technikusok egyetértettek abban, hogy jól sikerült, de Ash és én elégedetlenek voltunk. Csak a harmadik nekifutás után éreztük azt, hogy ennél jobb már nem lehet.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Visszafoghatnátok magatokat, félek, hogy mire elkészül a végleges változat, én már meg is unom ezt a számot – csóválta a fejét Lauren, majd hozzátette: - Csak viccelek. Úgy érzem akármeddig tudnám hallgatni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Jó, de te elfogult vagy – sóhajtottam.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ti pedig csodálatosak – jelentette ki a menedzser, ezzel lezárva a témát. – Vegyünk valami kaját az útra, vagy mindenki otthon eszik?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Az utóbbi mellett döntöttünk, és hármasban indultunk haza. Mint kiderült, Adam aznap nem tartott a bandával a stúdióba, az ikrek pedig már korábban leléptek. Útközben Ash elmondta Laurennek a találkozásunkat Zayne-nel, ő pedig egyetértett abban, hogy ez pozitív fordulat.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Pedig én azt reméltem, hogy megkaplak téged is – mondta először tettetett sértődöttséggel. – Nem lenne bármi szabadidőm a négy szépfiú mellett.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Igazából én is jobban örültem volna egy ismerősnek – ismertem el.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Mi ismerjük Zayne-t, és hidd el, jó kezekben leszel nála – nyugtatott meg Ash. – Régóta van a szakmában, vannak kapcsolatai, és sok mindent látott már. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− És ami még fontosabb, jó ember – tette hozzá Lauren. – Egy fiatal zenész annyi kísértésnek és veszélynek van kitéve, de Zayne nagyon gondoskodó, odafigyel a kollégáira. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− De azért nem is atyáskodik, jókat lehet vele bulizni – vigyorgott Ash.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Azért én sem foglak ám elfelejteni – mosolygott rám Lauren a visszapillantó tükörből.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">¬− Igen, azért ránk is mindig számíthatsz, ha szakmai segítség kell. Vagy bármilyen – bólintott Ash.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Visszamosolyogtam rájuk, és őszinte örömöt éreztem. Most nem gondolkoztam azon, Ash vajon hogyan értette, amit mondott, mit érez irántam és mit nem. Csak hagytam, hogy eltöltsön az elégedettség a mai munka után, és a boldogság, amiért minden olyan jól alakul. Felvettem egy dalt, úgy néz ki, lesz egy profi menedzserem, és barátaim, akik támogatnak majd az előttem álló úton. Ennél többet nem is kívánhatok.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Lauren az utcánk elején tett ki, viszont mikor kiszálltam, nem indult el azonnal.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Várj egy kicsit, Sky – szólított meg Ash, aki nem sokkal utánam szállt ki a kocsiból. – Holnap estére van már programod?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Tanulnom kellene – sóhajtottam. – De valamikor jövő héten biztos bemegyek a zeneiskolába, akkor zenélhetünk kicsit.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Most nem erre gondoltam – mondta. – Arra gondoltam, elmehetnénk vacsorázni valahova. A világért sem szeretném bosszantani édesanyádat, de ha tanulás után ráérnél kicsit, az tök jó lenne.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Tessék, itt volt, az ajánlat, amiben már hetek óta reménykedtem, én pedig először azt sem tudtam, mit mondjak. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Mintha ez lenne az első alkalom, hogy randira hívnak.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Hát, estére valószínűleg befejezem a tanulást – feleltem. – Héttől ráérek, azt hiszem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Tök jó – mosolyodott el Ash. Nem akartam elbízni magam, de úgy tűnt, felragyogott az arca. – Majd hívlak, aztán pontosítunk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Okés. Jó éjt, Ash! És köszi – tettem hozzá. – Kösz mindent!</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Jó éjszakát, Skylar!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center; text-indent: 28.3333px;">~❁~</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Igazán választhatnál valamit, aminek van dekoltázsa – unszolt Katherine.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ez csak az első randi, nem szeretnék kihívó lenni – ellenkeztem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Inkább apácának öltözöl?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">A szememet forgattam. Szerintem nagyon is elegáns voltam a testhezálló, fekete ruhámban. Tetszett, ahogy kiemeli az alakomat. Ráadásul esős napunk volt, ebben pedig nem fáznék. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ez a vörös felső sokkal jobb lenne – jelentette ki Kat. – És nem is olyan mély a dekoltázsa.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− De csak egy farmert tudnék felvenni hozzá, az meg nem elég elegáns.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Elegáns helyre mentek? Mert ha nem, akkor lehetne farmer, dögös vörös felsővel.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Még mindig nem tudom, hová megyünk – húztam el a számat.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Délután három volt, a tanulást már régen elengedtem, ahhoz túlságosan izgatott voltam. Amint elmondtam Katnek, mi a programom aznap estére, rögtön átjött, hogy együtt készülődjünk. Teltek az órák, átrágtuk magunkat a ruhatáramon, miközben Ash még semmi életjelet nem adott magáról. Rossz érzésem támadt.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− A fiúk nem gondolnak bele, mennyi készülődést jelent nekünk egy ilyen alkalom – mondta Kat. – Valószínűleg úgy gondolja, ha hétkor találkoztok, elég, ha ötkor szól.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Ő hívott.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Hangosítsd ki! – kérte Kat, majd a szája elé kapta a kezét, mikor megtettem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Szia Ash!</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Sky, szia… a ma este miatt hívlak – volt valami Ash hangjában, amitől a rossz érzésem rögtön felerősödött. </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Igen?</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Figyelj, nem fog menni, le kell mondanom. Sajnálom.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ó, hát, nos, semmi baj – mondtam, Kat pedig lesütötte a szemét. A hangomból egyértelmű volt, hogy igenis baj.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Figyelj, tényleg sajnálom… ma vissza kellett jönnünk a fővárosba, minden olyan zavaros…</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Mi minden? – értetlenkedtem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Ez most hosszú lenne – sóhajtotta.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Hát jó, akkor majd valamikor máskor – hagytam rá.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Nem tudom még, meddig leszünk itt, de majd hívlak.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Persze, oké. Szia, Ash! </div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">− Szia! – a köszönés végét már alig hallottam, olyan sietve nyomta ki a telefont.</div><div class="separator" style="clear: both; text-indent: 28.3333px;">Egy részem azt súgta, valami komoly gond van, és nem kettőnk miatt kellene aggódnom. Egy másik, sokkal erősebb, bizonytalanságból táplálkozó részem viszont azt mondta, hülye voltam, hogy elhittem, ez tényleg megtörténhet. Elkeseredetten néztem Katherine-re, ő pedig tanácstalanul nézett vissza rám.</div></div>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-49502997724573069582022-01-30T09:07:00.002-08:002022-01-30T09:07:20.207-08:00Nem felejtettem el a blogot, avagy BÚÉK<p> Sziasztok!</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjJaGZ2rGFObH2xpazBP8uq-hkaTdwwXVaA8-JF6e_8ihzCyF-qPPSQsTa4b84vhpRMB16XfcQv2M3OQDvgQQ_3sv678rqEiZNkdRVsiSsNkqaQ3G2qA2OD5orGuAfNOrG3w0NV7YmZqSRxmbd9NH9Y9toenKQqW9vJGoWTsUugZRtJoSe6VkdZbdoTOA=s630" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="415" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjJaGZ2rGFObH2xpazBP8uq-hkaTdwwXVaA8-JF6e_8ihzCyF-qPPSQsTa4b84vhpRMB16XfcQv2M3OQDvgQQ_3sv678rqEiZNkdRVsiSsNkqaQ3G2qA2OD5orGuAfNOrG3w0NV7YmZqSRxmbd9NH9Y9toenKQqW9vJGoWTsUugZRtJoSe6VkdZbdoTOA=w211-h320" width="211" /></a></div> <br />Január 30-a van, talán egy kicsit késő évnyitó posztot írni, de magamnak azt mondom, hogy ez még mindig január, az év első hónapja, szóval belefér. Főleg, hogy egész eddig a vizsgaidőszakot csapattam, ami technikailag még az előző év maradványa, és amíg az nincs lezárva, nem tudtam <b>felszabadultan előretekinteni</b>. Igazából most sem tudok, részben ezért is írom ezt a bejegyzést.<br /> Anno a szeptemberről írtam, hogy számomra az még nem ősz, hanem egy átvezetés, és inkább fokozatos változás, mint gyors átlépés egyik évszakból a másikba. A januárral kapcsolatban is hasonló érzéseim vannak. Gimnazistaként csak simán nem fogtam fel az <b>új év, tiszta lap</b> mentalitást, hiszen a bioritmusomat teljesen az iskolaév határozta meg, mit nekem január, ha a tanév igazából csak zajlik tovább, ugyanazokkal a drámákkal és kihívásokkal és emberekkel. Aztán egyetemre mentem, ahol aztán ráéreztem erre. Talán a félévenként teljesen megváltozó órarend miatt, talán a sok diákmunka miatt, amiket az első években kb. évszakonként váltogattam, talán mert önálló életet élve máshogy érzékelem az időt, nem tudom, de az utóbbi években tényleg érzem, hogy <b>minden januárban új fejezet kezdődik</b>.<br /> Csak épp nem egyik napról a másikra; én nem abban hiszek, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év, hanem inkább azt vettem észre, hogy az első harmincegy nap egyvelege mutatja meg, mire számíthatok az elkövetkezőkben. Ilyenkor nem vések kőbe fogadalmakat, nem írok előre bakancslistát, nem kezdek életmódváltásba, helyette élek egyik napról (vizsgáról) a másikra, figyelem, milyen ingerek, tanulságok érnek és milyen érzések dolgoznak bennem. És az utóbbi évek alapján ezekből tényleg leszűrhetek valamit az eljövendő évre nézve.<br /> Évösszegzést egyébként írtam szilveszterkor, csak úgy magamnak, mikor félórára félretettem a tanulnivalómat, amivel január 1-jén hajnali háromig szórakoztattam magam. Viszont úgy érzem most, az egyetemi félév végén időszerűbb az összegzés, és egyébként is szeretnék egy ilyet közzétenni a blogon, ahol, nos, nem pont úgy alakult a tavalyi aktivitásom, ahogy azt szerettem volna. Szóóval következzék egy <b>őszinte, személyeskedős áttekintés</b>. <p></p><h3 style="text-align: justify;">2021-ben...</h3><p style="text-align: justify;"></p><ul><li style="text-align: justify;"><u>egy percet sem voltam külföldön</u>. Ez nálam nagy szó, a családom nagyon szeret utazni, évente legalább egyszer, de volt, hogy minden iskolai szünetben mentünk valahova. És mivel a szüleim a határon laknak, alkalmasint átugrunk Szlovákiába bevásárolni, vagy étterembe, nekem viszont ez is kimaradt tavaly. Szerintem ötéves korom óta az első ilyen év volt.</li><li style="text-align: justify;"><u>átalakítottam a régi szobámat</u>. Végre. A covid miatt rengeteg időt töltöttem a szüleimnél, de tavaly februárig nem gondoltam arra, hogy átalakítsam a kamaszkori szobámat. Kint voltak még az osztályképek, porfogók, hírességek képei, sarokban bedobozolt tankönyvek. Nem tudnám megmondani, mi tudatosodott bennem azon a februári hétvégén, amikor a korábbi ereklyéket bedobozoltam, leszedtem az osztályképeket és a posztereket, kiszelektáltam a fiókok tartalmát, és a tankönyvekkel együtt felvittem mindent a padlásra. Áprilisban visszajöttem Budapestre, "most már tényleg", és azóta ritkán járok haza, de ha ott vagyok, már nem egy kiforratlan kamasz barlangjában szállok meg, hanem egy rendezett, esztétikus szobában, ahol tényleg a helyemen érzem magam.</li><li style="text-align: justify;"><u>átalakult a ruhatáram</u>. Igen, ez jelent valamit. Egész tavalyig a szekrényeim (a szüleimnél és itt, Budapesten) tele voltak a gimis ruhatáram maradványaival, mivel a legtöbb jó állapotban volt, nem éreztem szükségét a váltásnak. Persze időről-időre vettem új darabokat, kezdtem tudatosabb lenni a színeket és stílusokat illetően, de még mindig az volt a jellemző, hogy csak megvettem ami épp tetszett, aztán alig hordtam, mert <i>nem tudtam azonosulni vele</i>. 2021 voltaképp egy elhúzódó gardrób-átalakítás volt, szintén februári kezdettel: kiszelektáltam a reménytelenül elnyűtt darabokat; megtöltöttem pár szatyrot azokkal, amik hordhatóak, de már nem előnyösek (surprise surprise, nem ugyanolyan a testem, mint tizenhét éves koromban) / soha nem is voltak azok, csak valamiért tetszettek / nem érzem bennük csinosnak magam. Miután a reményteleneket leadtam a H&M-ben, remélve, hogy tényleg újrahasznosítják, az életképeseket pedig eladományoztam/eladtam, vettem pár új darabot. Aztán ezt megismételtem minden évszakban, volt, hogy csak egy-egy darabot lecserélve. Decemberben az "ing-projekttel" zárult a nem is tudom már hány lépcsős gardrób reformom, ami az év egyik legkielégítőbb része volt számomra, már csak azért is, mert az új göncök 90%a second hand.</li><li style="text-align: justify;"><u>végre szereztem egy komoly munkát</u>. Miután szinte minden klasszikus diákmelóban kipróbáltam magam, úgy éreztem ideje irodai munka után nézni, hiszen alapvetően ilyesmit képzelek el a diploma utáni énem számára, így szerettem volna előre tapasztalatot szerezni ebben a világban (+ valamit, ami jól mutat az önéletrajzomban). Nem nagyon válogattam, annyi volt az elképzelés, hogy egy asztalnál ülve pötyögnék valamit egy laptopon, esetleg a nyelvtudásomat is bevetve. Pár hónap kilátástalanság után aztán megkaptam egy munkát, aminek korábban amúgy a létezéséről sem tudtam, nem épp lírai, ellenben monoton, mitöbb, szerves része a kapitalizmus lelketlen gépezetének. Ennek ellenére nagyon is megszerettem - a korábbi melóim után jó érzés, hogy csak hétköznap, emberi órákban kell dolgoznom, így az estéim, hétvégéim szabadok. Ráadásul a társaság is jó, kedvesek, ritkán tudok ilyen könnyen beilleszkedni egy új helyen.</li><li style="text-align: justify;"><u>sem sikerült párkapcsolatra szert tennem</u>. Hát, na.</li><li style="text-align: justify;"><u>megéltem az "egyik legrosszabb rémálmom"</u>. Jó, ez enyhe túlzás, hisz semmi tragikus nem történt. Mégis, az egyik legutálatosabb dolog, amit el tudtam képzelni, az volt, hogy látnom kell egy (volt) szerelmemet valaki mással. Már a tudatát is nehezen viseltem el, ha valaki, akin én nem vagyok túl, előbb megtalálja boldogságot, mint én. Annak idején a volt barátom csak próbálkozott más lányoknál, mikor én még fel sem fogtam, hogy szétmentünk - már ez is nagyon megviselt, hát még ha össze is jött volna neki valaki. Az elmúlt években aztán akadt az életemben egy srác, akit különlegesebbnek tartottam, mint korábban bárkit. Azt hittem, kölcsönös a dolog. Plot twist, nem volt az. Én sokáig nem tudtam magamban tisztázni a dolgot, szerettem volna azt hinni, hogy csak ő nem volt elég érett egy komoly kapcsolatra, de talán egy nap majd... Nos, igen, a fiú aztán megérett egy komoly kapcsolatra, csak épp nem velem. Mikor a karantén miatt külön töltött idő után először megláttam, feléledtek bennem a "régi" érzések, hogy aztán pókerarccal kelljen fogadnom a hírt, hogy talált magának egy nőt, hamarosan össze is költöznek. Valamivel később a sokáig rettegett próbát is ki kellett állnom: elmenni egy buliba, ahol együtt láthattam ezt a fiút a nőjével (a hangulat kedvéért ráadásul egy korábbi szerencsétlen hódolóm is tiszteletét tette az eseményen). Át is adtam magam egy időre a szenvedésnek, jobb az ilyet megélni, én mindig készséggel dagonyázok az önsajnálatban, ha kell, nem az a típus vagyok, aki ezt elfojtja. Aztán... elmúlt a dolog. Nemrég szembejött egy kép a srácról, és csak az jutott eszembe róla, hogy mennyire nem vágyom már rá, nem is érdekel, éljen ahogy akar, semmi közöm hozzá. Jó itt tartani, de az idevezető út hosszú és rögös volt.</li><li style="text-align: justify;"><u>egészséges étkezési rutint és testképet alakítottam ki.</u> Ez volt még egy hosszú küzdelem, gondolom mindannyiunknak. De sok év után végre eljutottam arra a szintre, hogy nem azért edzek és eszek egészségesen, mert egy bizonyos számot akarok látni a mérlegen vagy a ruháim címkéin, hanem azért, hogy jól működjön a testem. Amit végre szépnek látok, akkor is, ha nem tökéletes, ha nem az én alakom az, amire minden lány vágyik, ha egyes életmódváltós posztokban az "előtte" képhez hasonlítok - ami, megjegyzem, hajmeresztő, hiszen teljesen egészséges súlyom, testzsír százalékom, BMI-m meg mittudom én mim van, csak épp lehetne még egy kicsivel kevesebb. Úgy veszem észre, az az elterjedt nézet, hogy ha egy lány 60 kiló felett van, 38-as vagy nagyobb ruhákat hord és mÉg a ComBja iS öSsZeÉr, már nem lehet jó nő. Szerintem meg de. Hogy kit mi tesz széppé, magabiztossá és vonzóvá, az sokkal több ennél, és akkor még a belső értékekről nem is beszéltünk. És végre úgy tudok erről beszélni, hogy tényleg elhiszem, amit mondok, és nem csak mantrázom, hogy megnyugtassam magam.</li><li style="text-align: justify;"><u>két egyetemre jártam egyszerre</u>. Jó ötletnek tűnt, na. És, habár még nem kaptam meg minden vizsgám értékelését, 20 tárgyból 17 már biztosan megvan, aminek azért örülök.</li></ul><div style="text-align: justify;"> Ezeket a mérföldköveket tudom kiemelni 2021-ből. Elég ellentmondásos év volt számomra, nem szereztem sok élményt, bőven akadtak kihívások, szinte minden hónapra jutott egy mélypont, egy végső kétségbeesés, közben viszont annyi mindennek örültem, igazán kis dolgok villanyoztak fel. Ha 2021-re gondolok, az első jellemző, ami eszembe jut, a "<b>varázslatos</b>". Nem tudom pontosan megmondani, miért, de az volt. Egy indokoltabb kifejezés a "<b>bebábozódás</b>": nem sok inger ért, nem sok helyre mentem, de talán épp ezért képes voltam befelé figyelni, és fejlődni. A ruhatár-csere és a szobaátalakítás külsőségek, de én ezeken is azt látom, hogy 2021-ben nőttem ki végleg a kamaszkoromat (aminek papíron évekkel korábban véget ért) és érkeztem meg a (fiatal) felnőttkorba. A jellemfejlődésem persze ezzel nem teljes, de már egy új szakaszban folytatódik. </div><div style="text-align: justify;"> Hogy 2022-ben mire számítok, mit várok, azt nem kiabálom el. Azért remélem, jó lesz. Terveim vannak - végre utazni, lediplomázni, elolvasni bizonyos könyveket, többet járni moziba stb -, aztán majd meglátjuk. Az elmúlt két év után nem tennék határozott kijelentéseket a jövőre vonatkozóan, de nem is dobom a gyeplőt a lovak közé, mert úgy sem lehet élni. Látom magam előtt az utat, amin végig szeretnék menni, ha pedig az élet másfelé terelne, már nem esek annyira kétségbe, mint anno 2020-ban.</div><div style="text-align: justify;"> A blogra vonatkozó terveket viszont leírom, hisz elsősorban ezért vagyunk itt. <b>Most már tényleg</b> be fogom fejezni a <i>Fordíts hátat a fénynek</i> maradék fejezeteit, akkor is, ha ez minden, amit idén posztolni fogok. Azért remélem, hogy nem, bár elnézve az eddigi munkatempómat, és azt, hogy megint milyen félév áll előttem, nem merek sokat ígérni. De már eléggé túlérett bennem a sztori, két évvel ezelőtt kezdtem, és ahogy a fentiekből is látszik, már elég máshol tartok lélekben, mint akkor. De nem akarom befejezetlenül hagyni, vagy épp összecsapni az utolsó fejezeteket. Rá fogom szánni az időt és legjobb képességeim szerint megírom. Ha pedig sikerül a végére érnem, akkor egy másik történettel folytatódik a móka a blogon. De ez egyelőre odébb van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/yBatuRGZAmA" width="320" youtube-src-id="yBatuRGZAmA"></iframe></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></div><div style="text-align: justify;"> Ezzel a bő lére eresztett, katyvaszos évösszegző-évnyitó izével szerettem volna tudatni mindenkivel, hogy itt vagyok, nem hagytam el a blogot, terveim vannak vele, csak épp időm nincs, mert nem is én lennék... De a szándék megvan, a többi meg majd kialakul. Még csatoltam ide egy dalt is, ami jól összefoglalja, milyen érzésekkel megyek bele 2022-be. </div><div style="text-align: justify;">Örömökben és varázslatban gazdag új évet és további sikeres túlélést kívánok mindenkinek! <3</div><p></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-14050789164463901252021-09-11T09:46:00.003-07:002021-09-11T09:54:40.097-07:00Wake me up when september ends Sziasztok!<div style="text-align: justify;"> Nem, nem iromány sajnos, csak becsekkolok, ha már a nyári ütemtervemet nem sikerült tartani. Nem csak az írásban csúsztam megy egyébként, tehát nemcsak a <i>Fordíts hátat a fénynek</i> befejezésével nem készültem el, hanem más terveimet sem vittem véghez, bár belegondolva ez így nemhogy nem mentség, csak még rosszabb. Kicsit rosszul érzem magam emiatt, bár ha arra gondolok, hogy volt egy leterhelő tanévem, és most lesz egy még durvább, nem tudom bánni azt, hogy a nyarat lazábban vettem.</div><div style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3VJuUqvnkD2Ikrj3KH65Cq8dDewiB3eAGuOeRz1gmNNZpBXk0gQaI5US0GP98X5qPtUI44Ogjw-v1k52GVqQe-qli-a1gFwUCcqNVwPKDUmqKL_dJuWhMKG7Cg3BV8RJWafvpqgPrRjGy/s1280/original+%252827%2529.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: right;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="962" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3VJuUqvnkD2Ikrj3KH65Cq8dDewiB3eAGuOeRz1gmNNZpBXk0gQaI5US0GP98X5qPtUI44Ogjw-v1k52GVqQe-qli-a1gFwUCcqNVwPKDUmqKL_dJuWhMKG7Cg3BV8RJWafvpqgPrRjGy/w151-h200/original+%252827%2529.jpg" width="151" /></a> A következő tíz hónap ugyanis... hát, kicsit nehéznek ígérkezik. Megkísérelem befejezni a BA képzésemet (reménykedjünk, hogy a szakdogaírást nem fogom úgy halogatni, mint a történetírás :'), közben elkezdtem a jogász képzést levelezőn, mindemellett pedig még dolgozok is, és megpróbálok legalább babalépésekben előrehaladni a nyelvtanulással is. Miközben azért alszom is valamennyit. Talán. Túlvállaltam magam? Lehet. Az elmúlt héten jó pár kört lefutottam, szerveztem előre az életemet, és már az is lefárasztott, hogy a következő hónapi beosztásomat összeraktam. Mindennel együtt egyelőre úgy gondolom, nem lehetetlen amire vállalkozok, csak jó ütemterv kell, amit aztán be is tartok. Aztán hétfőn belecsapunk a lecsóba, és meglátjuk. Egyelőre türelmes vagyok magammal, ebben a hónapban csak ki akarom tapasztalni, hogyan működik ez a mókuskerék, hogyan tudom felszínen tartani magam.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPrIGsZ4T7D6ql9EJmuLWQmRRci6ySXotCA3obSaOi0f-7gUayquKpXv69tSSedi7EOMQhDA9U7_SjkptYKICmoQwBm8QkwDoeHvZufUwcd3LA7Wsz3ZmiIq0dzeJrJCTffEvLs26A34Qj/s661/original+%252828%2529.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="661" data-original-width="564" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPrIGsZ4T7D6ql9EJmuLWQmRRci6ySXotCA3obSaOi0f-7gUayquKpXv69tSSedi7EOMQhDA9U7_SjkptYKICmoQwBm8QkwDoeHvZufUwcd3LA7Wsz3ZmiIq0dzeJrJCTffEvLs26A34Qj/w171-h200/original+%252828%2529.jpg" width="171" /></a></div> Jelenleg legjobban a kiégéstől félek, és attól, hogy már októberre egy elviselhetetlen hárpia leszek. De ezen a ponton késő bármit visszavonni, meghátrálni, és igazából nem is szeretnék. A jog érdekel, a maradék BA-s tárgyaim is, valószínűleg a szakdogámhoz is sikerül megnyerni egy jó témát, a munkámat is szeretem (az eddigiek közül ez a kedvencem). Most már csak azt remélem, hogy elég erős leszek mindehhez. </div><div style="text-align: justify;"> És akkor ott van az írás. Amit amúgy úúúgy szeretnék. Nekiülni, csinálni. Leírni végre ennek a történetnek a végét, egésszé tenni. Leírni más dolgokat, történetté formálni élményeket, amiket szerintem csak így fogok tudni elengedni. Csak közben elmennek velem a napok, elfárasztanak a kötelezettségeim, amikkel működésben tartom az életemet, és nem marad energiám arra, amivel csak hobbiként foglalkozom, legyen bármilyen fontos is számomra. Azért meg fogom próbálni, és majd jelentkezem. Csak nem tudom, mikor.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><span style="text-align: center;"> Hoztam pár őszi képet a hangulat kedvéért, de igazából a hangulat még nincs meg. Szeretem ezt az évszakot, vártam már, de ami most van, az... szeptember. Már nem nyár, még nem ősz, átmenet az átmeneti évszakba. Na nem mintha bánnám. Jelenleg inkább örülök, hogy nem egyik napról a másikra változik meg minden, hanem fokozatosan, időt hagyva az alkalmazkodásra.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Kitartást mindenkinek ahhoz, amihez kell, és sikeres tanévet azoknak, akiket érint! <3</div></div>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-66446505997907339872021-08-21T02:30:00.016-07:002021-08-21T02:56:06.797-07:0010. fejezet - Exile<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> <i>Sziasztok! Nos, valamivel több, mint egy hónappal azután, hogy azt mondtam, mindjárt jövök, már itt is vagyok. Éljen. Ahogy akkor is írtam, teljesen kimerülten vágtam neki a nyári szünetnek, és sajna menet közben is akadtak dolgok, amik még jobban leszívtak lelkileg. Sok mindenre nem tudtam rávenni magam úgy, ahogy szerettem volna, ilyen volt az írás is. Ebben az a szép, hogy igazából írás közben érzem a legjobban magam, valahogy úgy, mint hal a vízben, ilyenkor minden más hülyeség jelentéktelennek tűnik, semmi nem tud fájni. Csak valamiért mégis nehéz hozzáfogni. Anyway, sikerült, elkészültem egy újabb fejezettel, és próbálom nem túl sokáig húzni a folytatást sem. Jó olvasást! </i></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/osdoLjUNFnA" width="320" youtube-src-id="osdoLjUNFnA"></iframe></span></div><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><br /><i><br /></i></span><p></p><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szóval ez az a csaj, akire majdnem ráment a legutóbbi turnétok? – Kat
megrökönyödve faggatta Christ.<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Miután megállapodtunk abban, hogy igazából nem is vagyunk éhesek, a
különterem helyett egyenesen egy közeli bárba mentünk, és italokat rendeltünk.
Próbáltunk felszínesebb témákról beszélgetni, kényszeredetten hülyéskedtünk, de
az első kör pia után Katen úrrá lett a kíváncsisága.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igen, ő az – csóválta a fejét Lauren.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– El kell ismernem, sok jó számunkat ihlette – vont vállat Chris. – De
igazából nem ért annyit.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Azok a számok igazából nem is róla szólnak, hanem arról, akinek Ash látni
akarta őt – mondta Lauren.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Csak fél füllel hallgattam őket. Már éreztem a tequila hatását, bár sajnos
nem javított a hangulatomon, inkább eltompította a külvilágot, hogy a
gondolataim még hangosabbnak tűnjenek.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Tulajdonképp eddig nem fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék valamit
Ashtől. Igen, helyesnek találtam. És lenyűgözött, mint zenész. Jól éreztem
magam a közelében, szerettem beszélgetni vele, mert hozzám hasonló embernek
ismertem meg. Ha sokszor zavarban is voltam mellette, vele lenni mindig
felemelő érzés volt. Éreztem, hogy többet szeretnék lenni a társaságában, de
nem tudatosodott bennem, hogy ennyire vágyom rá. Csak most, mikor láttam őt elsétálni
egy másik nővel. Hát persze.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerintem kizárt, hogy újra összejönnek – jelentette ki Chris.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egyetértek – Lauren hevesen bólogatott. – Ash okosabb ennél.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Akkor miért is tölti vele az estét? – szúrtam közbe. – Különben is, a
menyasszonya volt, nem? Feleségül akarta venni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mielőtt kiderült, hogy egy utolsó lotyó…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– De tény, hogy valamikor annyira szerette, hogy vele akarta leélni az
életét – vitatkoztam. – Az ilyesmi nem múlik csak úgy el. Lehet, hogy Ash
igazából reménykedett abban, hogy Marie észhez tér…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerintem Ash készen állt arra, hogy továbblépjen, mikor Marie visszajött
megkavarni a szart – morogta Lauren, majd válaszra sem várva úgy döntött, témát
vált. – Ti mit isztok? Ideje volna egy következő körnek.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Én inkább visszamegyek a szállodába – sóhajtottam fel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sky, ne csináld már – mondta Chris.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Én viszont már talpon voltam, és készültem belebújni a kabátomban, mikor
Kat megragadta a karomat, és félrehúzott.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Már ne is haragudj, de ezt nem hagyhatom – jelentette ki.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Engedj el, Kat – kértem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Miért? Hogy az első koncerted estéjén egyedül bőgj a szobádban?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ha gondolod, tarts velem, sírhatunk együtt is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Kösz, de nem – horkant fel. – Én ma este ünnepelni akarok, mert a legjobb
barátnőm óriási lépést tett a legnagyobb álma felé. Ez talán máris kiment a
fejedből?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Lesütöttem a szemem, mélyeket lélegeztem, hogy kicsit kitisztuljon a fejem.
Felidéztem a pár órával ezelőtti pillanatokat, mikor a színpadon álltam,
énekeltem a dalaimat a közönségnek, akiknek ráadásul még tetszett is, amit
hallottak. Korábban meggyőződésem volt, hogy ha ezt elérem, tökéletesen boldog
leszek. Most viszont leginkább össze voltam zavarodva.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Bírom Asht, de ha visszamegy ahhoz a nőhöz, aki már egyszer úgy elbánt
vele, akkor nem ér annyit, mint hittem – mondta Katherine.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem legyél ilyen szigorú – suttogtam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sajnálom – vont vállat. – Csak nem értem, miért beszélünk még mindig
erről a <i>te</i> nagy estéden.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igazából én sem értem teljesen – ráztam a fejem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Akkor inkább maradj, és csináljunk valamit, aminek több értelme van.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Például?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Úgy láttam, a szomszéd teremben van karaoke – kacsintott rám. –
Szeretném, ha most te hallgatnád meg, ahogy éneklek.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Elnevettem magam. Hallottam már Katet énekelni – minden ilyen alkalom elég
emlékezetes volt, bár egész más módon, mint mondjuk Ash fellépése. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Tudod te, mivel győzhetsz meg – mosolyogtam rá.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Naná, hogy tudom – vigyorgott ő is. – De előtte igyunk, veled ellentétben
nekem józanon ez nem megy.<o:p></o:p></span></p><p align="center" class="MsoNormal" style="break-after: avoid; break-before: page; line-height: normal; mso-add-space: auto; mso-hyphenate: none; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; mso-mirror-indents: yes; mso-outline-level: 4; mso-pagination: widow-orphan lines-together no-line-numbers; page-break-after: avoid; page-break-before: always; text-align: center;"><span lang="EN-GB" style="font-family: inherit, serif; font-size: 12pt;">~</span><span face=""Segoe UI Symbol", sans-serif" lang="EN-GB" style="font-size: 12pt;">❁</span><span lang="EN-GB" style="font-family: inherit, serif; font-size: 12pt;">~</span><b><span lang="EN-GB" style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Végül nem bántam meg, hogy a koncert estéjén maradtam ünnepelni a
többiekkel. Noha Asht nem tudtam kiverni a fejemből, Kat és a többiek mindent
megtettek, hogy jó hangulatban teljen az éjszaka. A karaokeból inkább
kimaradtam, pihentettem a hangomat, beértem azzal, hogy a barátaimat bíztatom –
ők minden kör itallal egyre bátrabbak lettek. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">De ha az ünneplés jól is sikerült, a valóságtól nem lehetett örökre
elfordulni. Túl voltam a várva várt koncerten, és most vissza kellett rázódnom
a gimis hétköznapokban. Megírni házikat, felkészülni dolgozatokra, bejárni
órákra, aztán hazamenni, és folytatni a tanulást. Csodával határos módon anya
megengedett nekem egy fellépést, de úgy éreztem, itt az ideje, hogy most én
tegyek eleget az ő elvárásainak. Ki nem mondott egyezségnek tűnt, hogy a
következő hetekben a „kevesebb zene, több bezárkózva tanulás” rendszert kell
követnem. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Noha ugyanúgy folytattam az életemet, mit a koncert előtt, ez többé nem
ugyanaz az élet volt. Az iskolában megint az játszódott le, mint a Black No.
1-nal közös afterparty után: sok új „barátra” tettem szert. Hirtelen mindenki
beszélgetni akart velem, az iskolatársaim úgy szólítottak meg a folyosón,
mintha mindig is ismertük volna egymást.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Helló, Sky – szegődött mellém egy évfolyamtársam a koncertet követő héten.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szia… - köszöntem vissza, indokolatlan zavart érezve, amiért én nem tudom
a lány nevét.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nora – mutatkozott be. – Láttam pár felvételt a fellépésedről, és
imádtam! Várhatóak hivatalos videók is?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sajna szerintem nem volt profi videósunk – feleltem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nagy kár – sóhajtott. – A dalaidnak van stúdióváltozata is?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem, az sincs – sütöttem le a szemem. Nem is a faggatózás hozott zavarba,
hanem az, hogy milyen bénának tűnhettem a válaszaim alapján. Nora lelkesedése
viszont rácáfolt a bizonytalanságomra.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Úgy érted, még nincs – kacsintott rám. – Van Instád? Bekövetlek, aztán
posztold, ha lesz valami újdonság!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Azzal Nora ott is hagyott, épp olyan hirtelen, ahogy csatlakozott hozzám. A
következő napokban azonban tucatnyi ehhez hasonló beszélgetésen estem át,
kíváncsiskodó fiúk és lányok kerestek meg a szünetekben, vagy ültek kérdés
nélkül az asztalunkhoz ebédszünetben. A zavarom minden alkalommal enyhült. Ha
fura is volt a korábbi láthatatlanság után az érdeklődés középpontjában
lenni, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a társaságot. Mindig is szerettem
zenéről beszélgetni, csak épp eddig nem volt kivel. Akik azért jöttek oda
hozzám, hogy a dalaimról és a terveimről faggassanak, azokat sosem küldtem el –
voltak azonban, akiknek nem örültem annyira.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ilyen volt például Cassy Creed. Cassy tipikus „menő csaj” volt, előkelő
helyet foglalt el a gimnáziumi hierarchiában és a helybéli fiúk (és talán egyes
lányok) fantáziájában is. És a pénteki ebédszünetben történetesen úgy döntött,
hogy a mi asztalunkat fogja beragyogni dicsfényével.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szabad ez a hely? – vigyorgott Katre és rám, majd válaszra sem várva
leült.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sky, mindent el kell mesélned – jelentette ki.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Miről is? – kérdeztem vonakodva, majd magamba lapátoltam egy nagy falat
tésztát, hogy egy darabig ne kelljen válaszolnom Cassynek, bármit kérdezzen is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Miről, miről – forgatta a szemét. – Hát a szexisten rocksztárokról, akik
között forogsz.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Kat kezében megállt a villa, de egyelőre inkább csendben maradt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Cassy, nem egészen arról van szó, amire gondolsz – mondtam. Ezt mintha
meg sem hallotta volna.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ash is megvolt, vagy csak Adam? – faggatózott tovább. Én pedig
hátrahőköltem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egyáltalán nem gondolsz arra, hogy nem akar erről beszélni veled? –
mordult rá Kat. Cassy unottan mérte őt végig, mintha csak most venné észre,
hogy itt van.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem hozzád szóltam – vetette oda Katherine-nek.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Eredetileg mi sem szóltunk hozzád, ehhez képest még mindig itt vagy –
vágtam vissza. Az arcom égett, de nem azért, mert zavarban voltam. Nem is emlékszem,
mikor voltam utoljára ennyire dühös.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mi a baj azzal, ha valaki trécselne egy kicsit? – Cassy ártatlanul meredt
rám.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Például, hogy eddig köszönőviszonyban sem voltunk, erre most idejössz faggatózni
a magánéletemről.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ezelőtt nem faggatóztam, mert olyasvalakinek tűntél, akinek nincs élete.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ha bunkóság volt is, az elmúlt percek jópofizása és furcsa közvetlensége után
szinte jól esett, hogy valami őszintét hallok Cassytől. Ettől pedig egyszerre
olyan groteszknek tűnt az egyébként is hülye helyzet, hogy elnevettem magam. Cassy
úgy nézett rám, mintha megőrültem volna, és Kat is értetlenül vonta össze a
szemöldökét. Ettől csak még inkább nevethetnékem támadt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szivi, nem ülsz oda hozzánk? – egy fiú állt meg az asztalunk mellett, és megsimogatta
Cassy hátát. Én még mindig a röhögést próbáltam visszafojtani, úgyhogy először rá
sem néztem a jövevényre.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Kösz, hogy kimentesz, Charlie – sóhajtott Cassy. Olyan mély megvetéssel
nézett ránk, hogy biztos voltam benne, csak rájátszik az érzéseire. Kizárt,
hogy ennyire érdekeljük őt Kattel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Csak ekkor vettem észre, ki a „megmentője”. Charlie volt az, Katherine
Charlie-ja, legalábbis én eddig így gondoltam rá. Úgy tűnt, a Valentin-napi
randi után elhalt a dolog, Katből viszont nem sokat tudtam kiszedni a
történtekről. Óvatosan ránéztem, de nem tűnt úgy, hogy zavarban lenne. Sőt,
mintha most ő próbálta volna elfojtani a nevetését. Charlie kerülte a
pillantását, a lábával dobolt, türelmetlenül várva, hogy a barátnője
feltápászkodjon végre. Mikor felállva Cassy teljes természetességgel Charlie
vállára dobta a táskáját és a kezébe nyomta a tálcáját, Katből kirobbant a
nevetés, és én sem álltam meg, hogy csatlakozzak hozzá.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mindkettő idióta – forgatta a szemét Cassy, majd Charlie-val a nyomában
elvonult.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Mikor abba bírtuk hagyni a röhögést, kicsit megkomolyodva Kathez fordultam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Micsoda ribanc – jegyeztem meg.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egy hímringyó – helyeselt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Én igazából Cassyre mondtam – pontosítottam. – Miatta nem jöttetek össze
Charlie-val? Lecsapta a kezedről?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Kicsit sértő, hogy így alábecsülöd a vonzerőmet – barátnőm tettetett sértettséggel
emelte az égre a tekintetét. Ez a gesztus Cassy előbbi modorára emlékeztetett,
és majdnem megint nevetni kezdtem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– De akkor mi történt? – kérdeztem. Kat válasz helyett elővette a
telefonját, a képernyőben nézegette, elkenődött-e a sminkje.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Katherine, fél évvel ezelőtt meg voltál őrülve ezért a fiúért – emlékeztettem.
– Aztán végre elmentetek randizni, és ezzel valahogy vége lett mindennek, de még
csak meg sem magyaráztad, miért.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mert olyan hülyeség volt az egész, hogy nem is volt kedvem beszélni róla –
Kat végre eltette a telefonját.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Lécci, most már annyira kíváncsi vagyok – nyaggattam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A helyzet az, hogy én dobtam őt – közölte Katherine. Várakozva néztem rá,
nem gondolhatta, hogy ezt magyarázat nélkül is megértem. – Hónapokon át nem
tudta eldönteni, mit akar tőlem, flörtölt velem, néha írt, néha nem, emlékszel.
Aztán volt az a bizonyos afterpartynk.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És annak mi köze Charlie-hoz?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Épp ez az, ideális esetben semmi köze a kettőnek egymáshoz – Kat fáradtan
megrázta a fejét. – Kiderült, hogy iszonyat felszínes a srác. Hallotta, hogy együtt
buliztam a Black No. 1-nal, és ettől valahogy vonzóbb lettem a számára.
Izgalmasnak találta, hogy megszerezhet egy olyan lányt, akinek korábban rocksztárokkal
is volt dolga.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Seggfej – horkantam fel. Erre nem gondoltam volna.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Az ám.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– De erre hogy jöttél rá? Mi volt a randin?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Tudod, előtte elmentünk kajálni, beszélgettünk – magyarázta Kat. – De ő csak
a buliról meg a bandáról érdeklődött, mintha ez lett volna az egyetlen érdekes
dolog velem kapcsolatban. Na meg kérdezgette, hogy korábban is kavartam-e rocksztárokkal.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És mit mondtál neki?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Kiábrándítottam, hogy igazából sem most, sem korábban nem „kavartam” rocksztárokkal.
Aztán mikor leesett, hogy csak ezért hívott el, elküldtem a fenébe, és egyedül
mentem moziba.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Büszkén elmosolyodtam, tetszett, hogy Katherine-nek ennyi tartása volt.
Ugyanakkor kicsit sajnáltam is, hogy ilyen helyzetbe keveredett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És téged nem bántott ez az egész? – kérdeztem óvatosan.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Talán egy kicsit – barátnőm vállat vont. – De nem volt olyan komoly a
dolog, és eléggé kiábrándított Charlie viselkedése.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Nem firtattam tovább a témát, úgy vettem észre, Kat nem tud és nem is akar
többet hozzáfűzni. A hirtelen beállt csendet is ő törte meg, másra terelve a
szót, mielőtt bármit kérdezhettem volna.<o:p></o:p></span></p><p align="center" class="MsoNormal" style="break-after: avoid; break-before: page; line-height: normal; mso-add-space: auto; mso-hyphenate: none; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; mso-mirror-indents: yes; mso-outline-level: 4; mso-pagination: widow-orphan lines-together no-line-numbers; page-break-after: avoid; page-break-before: always; text-align: center;"><span lang="EN-GB" style="font-family: inherit, serif; font-size: 12pt;">~</span><span face=""Segoe UI Symbol", sans-serif" lang="EN-GB" style="font-size: 12pt;">❁</span><span lang="EN-GB" style="font-family: inherit, serif; font-size: 12pt;">~</span><b><span lang="EN-GB" style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Aznap bementem a zeneiskolába. Péntek volt, suli után mégis
egyenesen hazamentem tanulni. Délután öt körül viszont úgy döntöttem,
megérdemlek egy kis lazítást. Az idő már egész tavaszias volt, az út felét
gyalog tettem meg, séta közben egy új dal kezdeményét dúdolgatva.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A termemben rögtön a zongorához ültem. Dalszöveg-ötletem még nem volt, egyelőre
a dallamot próbáltam formába önteni. Mikor közeledő lépteket hallottam, az
ujjaim megálltak a billentyűkön. Csak nem…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Helló, babám!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Nem. Nem Ash volt az.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Te mit keresel itt? – sötét pillantást küldtem az ajtóban álló Adam felé.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Talán ki vagyok tiltva? – vagy a tekintetem nem volt elég szúrós, vagy csak
Adam képén volt túl vastag a bőr.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hát, ha rajtam múlna…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– De miért, Sky – Adam besétált a terembe, én pedig késztetést éreztem,
hogy ráfújjak, mint egy macska. – Hisz olyan jó pillanataink voltak együtt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Elképedve nevettem fel. Mekkora barom, hihetetlen, hogy egy percig is bedőltem
neki.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ja, abban biztos vagyok, hogy <i>te</i> végig nagyon jól szórakoztál.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hát, ami azt illeti…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Miért nem hagysz békén? – csattantam fel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Jaj, ne haragudj, nem gondoltam, hogy ennyire mély nyomot hagytam benned –
vágott vissza Adam gúnyosan. – Olyan hamar átnyargaltál Ash-hez, feltételeztem,
hogy nem sokat keseregtél miattam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Képzelem, ez mennyire felkavart.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Te csak ne képzelődj – Adam egy pillanatra elfintorodott, majd úgy tűnt, uralkodni
próbál a vonásain. – Tulajdonképp pont miatta vagyok most itt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Miatta? – a dühömet értetlenség váltotta fel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Gondolom alaposan megvigasztalt, miután én úgy felzaklattalak – Adam még
közelebb jött hozzám, és a zongorának támaszkodott. – De ki vigasztal téged
most, mikor ő állt tovább?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Olyan érzésem támadt, mintha pofon vágtak volna. Szerencsére hamar
kapcsoltam, Adam valószínűleg nem vett észre rajtam semmit. Mintha valaha is érdekelték
volna az érzéseim.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Miért lenne szükségem vigasztalásra? – kérdeztem vissza. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Igyekeztem őszintén értetlennek tűnni, de nem voltam elégedett a hangommal.
Anya és Kat ezen már átlátott volna. Úgy tűnt azonban, hogy Adamet át tudtam
verni. Oldalra billentette a fejét, összevont szemöldökkel tanulmányozta az
arcom, és elgondolkozott, mielőtt felelt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ne mondd, hogy nem zavar, hogy Ash végül nem téged választott.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ezt nem hagyhattam annyiban, viszont egyetlen frappáns válasz sem jött a nyelvemre.
Csak annyit tehettem, hogy álltam Adam pillantását.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 21.3pt;">– Közös próbák, koncert… ne mondd, hogy nem reménykedtél semmiben – Adam bizonyára
úgy gondolta, hogy épp megforgatja a kést a szívemben. Ez így is volt, de nem
akartam, hogy tudja.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Reménykedtem abban, hogy végre elkezdhetem a zenei karrieremet –
bólintottam, kicsit összeszedve magam. – És ez be is jött.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ne mondd, talán már fel is ajánlottak egy szerződést? – kérdezte Adam. Erre
nem voltam felkészülve, sikerült is elbizonytalanítania. Diadalmasan elmosolyodott,
majd leereszkedően folytatta. – Végül is nem baj, ha nem. De megértelek, ezen a
szinten az is nagy lépésnek tűnhet, ha pengetsz pár számot egy befutott
alak fellépése előtt. Rég volt már ez az időszak, el is felejtettem, milyen
érzés.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igen, tényleg, én még csak egy kezdő kis zenész vagyok – hagytam rá. –
Sokat kell még fejlődnöm, amíg akkora géniusz leszek, mint te. Talán jobb is
lenne, ha kivonulnál a nagy arcoddal az én szerény kis próbatermemből, és
hagynál gyakorolni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Nem kellett soká győzködnöm, Adam már elmondta, amit akart. Csak egy
vállrándítással reagálta le, amit mondtam, aztán elsétált. Felálltam, és
becsaptam utána az ajtót, talán hangosabban, mint kellett volna. A zongorához
visszaülve görcsösen kalapálni kezdtem a billentyűkön, nem sok örömöt lelve a
játékban. Inkább abbahagytam, és a füzetembe kezdtem firkálni. Az érdemi munkámnak
erre a napra már vége volt.<o:p></o:p></span></p><p align="center" class="MsoNormal" style="break-after: avoid; break-before: page; line-height: normal; mso-add-space: auto; mso-hyphenate: none; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; mso-mirror-indents: yes; mso-outline-level: 4; mso-pagination: widow-orphan lines-together no-line-numbers; page-break-after: avoid; page-break-before: always; text-align: center;"><span lang="EN-GB" style="font-family: inherit, serif; font-size: 12pt;">~</span><span face=""Segoe UI Symbol", sans-serif" lang="EN-GB" style="font-size: 12pt;">❁</span><span lang="EN-GB" style="font-family: inherit, serif; font-size: 12pt;">~</span><b><span lang="EN-GB" style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Nem kellett volna hagynom, hogy Adam ennyire feldúljon. Ha elkeseredek,
akkor ő nyert. Ezt egyáltalán nem akartam, a beszélgetésünk azonban olyan
tüskét hagyott bennem, amivel nem tudtam mit kezdeni. Úgy éreztem, jól sikerült
a koncert, de tény, hogy nemhogy egy lemezkiadó, de még Lauren sem keresett a
fellépés napja óta. Ash pedig valószínűleg Marie-val volt elfoglalva.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A rákövetkező napokban annyira rossz érzés fogott el, ha a zenémre
gondoltam, hogy úgy éreztem, soha többet nem megyek be a próbatermembe. Igyekeztem
csak a tanulásra összpontosítani, miközben olyan rosszkedvű voltam, hogy még
Kat és anya is alig tudtak szóba állni velem. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Néhány nap befelé fordulás után azonban kezdtek megváltozni a dolgok. Biológiaórán
csak úgy eszembe jutott a dallam, amin pénteken kezdtem dolgozni, és nehezen
álltam meg, hogy ne kezdjem el hangosan dúdolni. Mélázni kezdtem rajta, és
azon, honnan jöhetett, mi inspirálta. A benyomások, gondolatfoszlányok
mondatokká álltak össze, amiket a füzetem margójára írtam le. Mikor mindent
lejegyeztem, átfutottam az egyelőre összefüggéstelen sorokat, és azon
gondolkoztam, hogyan alakíthatnám mindezt dalszöveggé. Teljesen elfelejtettem,
hogy épp biológián ülök, de szerencsére a tanár nem szólított fel. Csak a
csengő zökkentett ki a munkából.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A következő órák alatt is belefeledkeztem a dalba, és éreztem, hogy az
elmúlt napok frusztrációja elpárolog. Ebédszünetre újra jókedvű voltam. Épp arra
készültem, hogy Katnek is mesélek az új ötletről, vagy bármiről, ha már olyan
lehetetlenül viselkedtem korábban, mikor megzörrent a telefon a táskámban.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Értetlenül kotortam elő a mobilt. Engem általában csak anya szokott hívni,
de suliidőben ő is csak vészhelyzet esetén. Mielőtt elgondolkozhattam
volna azon, mi baj történt, megláttam a nevet a képernyőn, és még jobban
megdöbbentem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szia Ash, mi újság? – hiába próbáltam lazának tűnni, a hangom ideges
cincogásként tört elő.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Csak eltűnődtem, gyakoroltál-e valamikor a koncert óta – az az érzésem
támadt, hogy Ash is csak próbál lazának tűnni, de az ő szavaiból zavar helyett
valami leplezett mélabú hallatszott. Habár belegondolva ő mindig ezt a
benyomást keltette.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egyszer voltam a próbálni, múlt héten.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nos, az nem valami sok.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Tényleg nem – értettem egyet. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A vonal végén csend volt, én pedig agyalni kezdtem, mit mondhatnék. Nem ez
volt életem legtartalmasabb beszélgetése, de nem akartam, hogy véget érjen. Végül
Ash szólalt meg előbb.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem lenne kedved próbálni ma délután? Persze csak ha nem kell sokat tanulnod
holnapra.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Azt hiszem ráérek – vágtam rá rögtön. Nem tudtam volna megmondani,
mennyit kellene tanulnom másnapra, de nem is tűnt fontosnak.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Akkor öt körül a zeneiskolában?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Okés. Tudod mit, találkozzunk az én termemben – hamarabb mondtam ki, mint
hogy végiggondoltam volna, de nem bántam meg. Éreztem, ha valaki értékelni
fogja az új számomat, az Ash lesz.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A nap további része csigalassúsággal telt. Alig vártam, hogy végre
lejátszhassam a dalt, és persze, hogy találkozhassak Ash-sel. Most azt sem
bántam, hogy barátnője van. Egyszerűen felvillanyozott a gondolat, hogy találkozunk,
és hogy neki mutathatom majd meg először az új számomat. Az ismerőseim közt ő
volt az egyedüli, aki úgy viszonyult a zenéhez, ahogy én. Ha az érzéseimet nem
is viszonozza, beszélgetni és zenélni akkor is öröm vele.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Már öt előtt a zeneiskolában voltam, nekiálltam gyakorolni a dalt, hogy Ash
ne a teljesen nyers változatot ismerje meg. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És én még azt hittem, túl korán fogok érkezni – jegyezte meg, mikor
pontban ötkor belépett a terembe.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Összerezzentem, épp akkor értem a dal végére, és fel sem tűnt, hogy
közeledik.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mindig mindenki olyan váratlanul ront be ide – nyögtem fel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Csak a magam nevében beszélhetek, de én még kopogni is szoktam – mosolyodott
el Ash. - Igazából arról van szó, hogy teljesen belefeledkezel a játékba, és kizárod
a külvilágot.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Így lenne? – én is elmosolyodtam, hisz ezzel nem tudtam vitatkozni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ash ezúttal is az ablakpárkányon foglalt helyet.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ez egy új dal? – tudakolta.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igen – bólintottam. Örültem, hogy rögtön erre terelődik a beszélgetés. – Ezért
is mondtam, hogy itt találkozzunk. Ez egy kiforratlan darab, és érdekelne a
véleményed.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hallhatnám elölről?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Persze.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A rövid gyakorlás nem volt hiábavaló, ezúttal nem is volt feltűnő, hogy
csak ma írtam. Kifejezetten elégedett voltam magammal, pláne mikor megláttam,
hogy Ash-nek is tetszett a zene. Halványan mosolygott, de a tekintete inkább
szomorúnak tűnt. Ezt nem vettem magamra, hanem a dal sikerének tudtam be –
elvégre ezúttal egy szomorú számot írtam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Az a gondom, hogy még csonkának érzem – vallottam be.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Úgy érzem, tudnék ezen segíteni – Ashnek felcsillant a szeme. – Leírtad valahová
a szöveget?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Zavartan felnevettem, aztán elővettem a biológiafüzetemet. Ash először
összevont szemöldökkel meredt a jegyzetek mellé keveredő versszakokra, de nem
szólt semmit. Elolvasta, felnézett, én pedig megértettem, hogy valószínűleg
tollat keres.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ebbe írhatsz, ha szeretnél – odaadtam neki zongorán lévő dalszöveges füzetemet
a tollal.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ash biccentett, aztán gyorsan írni kezdett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Közben lejátszhatnád még egyszer a kíséretet, az segítene – kérte.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Jó darabig nem szóltunk, Ash körmölt, én zongoráztam. Semmihez sem fogható
nyugalom járt át, az volt az érzésem, hogy teljes a világ rendje. Játszottam a
dalt, végeérhetetlenül, amint a végére értem, kezdtem elölről. A toll sercegett
a papíron, olykor megállt, máskor mintha kisatírozott volna valamit, majd dolgozott
tovább. Fél óra, talán egy egész is eltelt így.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 21.25pt;">– Nos, én leírtam mindent, amit akartam – törte meg a csendet Ash. – Remélem
nem rondítottam bele az ötletedbe.</span></p></span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Elolvastam a kiegészített dalszöveget, és a szívem elszorult. Ash jó munkát
végzett. Sikerült felvennie a szöveg fonalát, az általa írt részek nem ütöttek
el attól, amit én találtam ki. A szomorú kis dal teljessé vált, úgy, hogy majdnem
megkönnyeztem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Van kedved énekelni a saját részeidet? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Jó, miért ne – úgy tűnt, Ash már várta, hogy felajánljam ezt. –
Emlékszel, én egyébként is akartam már veled egy közös dalt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Emlékszem – mosolyogtam. Aztán újra belenéztem a füzetbe, és gondolkoztam
egy kicsit. – Bár az igazság az, hogy szerintem cserélhetnénk pár versszakot.
Mármint én szívesebben énekelném ezeket a sorokat, cserébe viszont megkaphatnád
ezeket…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Tanácskoztunk pár percig, aztán úgy döntöttünk, legjobb, ha meghallgatjuk,
hogyan működik a dal a jelenlegi felosztással. Elpróbáltuk egyszer, majd miután
az utolsó hangokat is leütöttem, akaratlanul is elhúztam a szám. Ashre néztem,
ő elgondolkozva harapott az alsó ajkába.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerinted sem oké, igaz? – kérdezte.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem, valami nem stimmel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Újra elosztottuk a sorokat. Újra elpróbáltuk. Még mindig nem volt az igazi. Lefutottuk
párszor ezeket a köröket, míg a torkom teljesen ki nem száradt. Nagyot
kortyoltam az ásványvizes flakonomból, majd odanyújtottam Ashnek, aki hálásan biccentett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerintem már túlgondoltuk – sóhajtott fel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Lehetséges – tűnődtem. Aztán eszembe jutott valami, és elvigyorodtam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mire gondolsz? – Ash gyanakodva nézett rám.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Fussunk neki az eggyel ezelőtti felosztásnak – mondtam.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Elkezdtem játszani, Ash pedig énekelni kezdte a saját versszakait. Majd én
a sajátomat. Mikor azonban megint ő jött, nem hallgattam el, becsatlakoztam az
ő soraihoz. Először meglepetten nézett rám, de nem esett ki a ritmusból. A dal nagy
részét együtt énekeltük el, hol ugyanazzal a szöveggel, hol a másik soraira
reagálva. Mikor a végére értünk, egy pillanatig egyikünk sem tudott megszólalni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hát ez… így már jó lesz – bökte ki Ash.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerintem is – bólintottam. – Lejátsszuk még egyszer?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mindenképp – Ash olyan szélesen mosolygott rám, mint még soha. Visszamosolyogtam;
rég éreztem ehhez fogható örömöt. Nem egyszerű vidámság volt ez, hanem az
elégedettségnek, büszkeségnek, örömnek és nyugalomnak a keveréke. Erre szokták
azt mondani, hogy teljes az ember lelki békéje?</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; text-indent: 21.3pt;">Nem elemezgettem sokáig az érzéseimet, arra pedig gondolni sem akartam, mégis
mi járhat Ash fejében, szívében. Tudtam, az agyalás könnyen elronthatná a
kedvemet. Inkább csak zongoráztam, énekeltem, énekeltünk, mintha a dalunkon
kívül nem lett volna semmi más a világon.</span></p><div><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i></i></span></div>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-14622041187645975102021-07-12T11:28:00.000-07:002021-07-12T11:28:26.823-07:00Mindjárt jövök<p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://data.whicdn.com/images/356521594/original.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="200" src="https://data.whicdn.com/images/356521594/original.jpg" width="200" /></a></div> Sziasztok!<p></p><p style="text-align: justify;">Remélem szépen telik a nyaratok, mindenki regenerálódik az év első fele után és erőt gyűjt ahhoz, amit 2021 még tartogat, bármi is legyen az. Én legalábbis ezt teszem, mármint próbálkozok. </p><p style="text-align: justify;">Miután elküzdöttem magam június végéig (nem szeretnék amúgy panaszkodni, sok jó dolog is történt ezekben a hónapokban, a nehézségek közepette sok szép emléket is sikerült gyűjtenem), szóval miután véget ért a vizsgaidőszak, egyetlen elhatározás kristályosodott ki előttem a nyarat illetően: mégpedig az, hogy ebben a két hónapban nem vagyok hajlandó megerőltetni magamat. Viszont a teljes eltunyulást is szeretném elkerülni, akad is pár kötelezettség, amihez tarthatom magam.</p><p style="text-align: justify;">Az egyik ilyen ez a blog, amihez illene már visszatérnem, elővenni a <i>Fordíts hátat a fénynek</i> megkezdett folytatását, és haladni vele. Ezzel az az egy gondom van, hogy amíg nem itt aktívkodtam, szántam némi időt az írástechnikám fejlesztésére is, próbáltam okosodni ezen a téren, és rá kellett jönnöm, hogy elég ramaty módon terveztem meg ennek a sztorinak a szerkezetét. Összesen tizenkét fejezetre osztottam fel a cselekményt, megvolt az ötlet, honnan hová akarom eljutni a szereplőket, viszont a csattanókat finoman szólva sem gondoltam túl. Így kilenc közzétett fejezet után viszont már hiába írnám át a teljes sztorit, szóval a hátralévő fejezetekből megpróbálom kihozni amit lehet, a jövőben pedig majd bölcsebb leszek :D</p><p style="text-align: justify;">Szóval az egyik nagy nyári tervem, hogy megírom Skylar történetének hátralévő fejezeteit. Mivel az agyamnak, szellememnek, motivációmnak nagyon kell a vakáció és a semmittevés általi feltöltődés, nem merek ígérni semmit, de a szándék megvan, és magamat ismerve csak elkezdeni nehéz, aztán jön ez magától (nagyjából). </p><p style="text-align: justify;">Szép nyarat mindenkinek, én pedig eltakarodom írni, aztán majd jövök.</p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-67185602807156001562021-04-24T07:23:00.005-07:002021-04-24T07:24:42.278-07:00Tippek íráshoz, középkori feminizmus és az amerikai álom<div style="text-align: justify;"> Sziasztok!</div><div style="text-align: justify;"> Nagyon szerettem volna már a múlt héten elkészülni a <i>Fordíts hátat a fénynek</i> új fejezetével, de sajna sehol sem tartok. Viszont nem akarom ilyen sokáig életjel nélkül hagyni a blogot, úgyhogy most egy újabb agymenés-bejegyzést teszek közzé. Igazából ezzel a poszttal is egy hét alatt lettem kész, ami szerintem sokat elárul arról, mennyi szabadidőm van mostanság.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhENbHlrYyPVL-tpNU4z05cpntF5p2G25SX9M4wceScvwLtdYlXVt_rztIIpVPbIDdCA14kdGANM6Pv0jtMmkKkECQyHJKHZlFpN51mAu6cz3ylO_w8pxZNot7BeGGK0CqbNIu4a4o8_YFK/s540/IMG_20210424_145446.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="169" data-original-width="540" height="125" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhENbHlrYyPVL-tpNU4z05cpntF5p2G25SX9M4wceScvwLtdYlXVt_rztIIpVPbIDdCA14kdGANM6Pv0jtMmkKkECQyHJKHZlFpN51mAu6cz3ylO_w8pxZNot7BeGGK0CqbNIu4a4o8_YFK/w400-h125/IMG_20210424_145446.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;"> Most, hogy itt vagyok, lesz szó mindenről, ami jelenleg távol tart a történetírástól. Ez az ok röviden: egyetem. Bővebben: egyetemi beadandók középkori feministákról és álmodozó amerikaiakról, és az írói blokk, amit az esszéírás kihoz belőlem. Mert a témák egész érdekesek lennének, csakhogy hiába kutattam őket, hiába magyarázok róluk lelkesen minden ismerősömnek, amint megnyitok egy Word-dokumentumot, cserben hagynak a gondolataim. És mivel ez nem állapot, az utóbbi hetekben többféle módszerrel próbálkoztam, hogy megoldjam a problémát és összetákoljam a beadandókat. Erről a kísérletezésről is fogok mesélni, összegezve a tapasztalatokat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBlKwstTU5ttgv6WUJX6UKqgrU6A48upvNuwvybRBPkUMLMyuy333Yp_UHZw7Zw-q5qwBlecPvK8C2bVSyjmFfLlmhXn7LWc6TssnpJKVZXEl195T2kLmfpTuQoqOTWFRFs2ZczSdfCADq/s235/tumblr_710697513ac1e32c49a69fe519c1f40b_43465fb1_250.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="235" data-original-width="235" height="139" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBlKwstTU5ttgv6WUJX6UKqgrU6A48upvNuwvybRBPkUMLMyuy333Yp_UHZw7Zw-q5qwBlecPvK8C2bVSyjmFfLlmhXn7LWc6TssnpJKVZXEl195T2kLmfpTuQoqOTWFRFs2ZczSdfCADq/w139-h139/tumblr_710697513ac1e32c49a69fe519c1f40b_43465fb1_250.jpg" width="139" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSaU8lTz_MxsiL-NbQz2Qj3CBPCcD_ggRRnOF-UAOvGI7lg12e3G8RLu53wlyh3HvREv8z5mYleRQHVKpffedHMquBDJ8XGTqT_UQzQ3VpGjmv9hplE6h8FiDO_O51CLhDTMPb_zLIrjlQ/s750/tumblr_779e9d541b60d370a76afca9e83d458b_3bf12e8e_1280.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="750" height="139" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSaU8lTz_MxsiL-NbQz2Qj3CBPCcD_ggRRnOF-UAOvGI7lg12e3G8RLu53wlyh3HvREv8z5mYleRQHVKpffedHMquBDJ8XGTqT_UQzQ3VpGjmv9hplE6h8FiDO_O51CLhDTMPb_zLIrjlQ/w139-h139/tumblr_779e9d541b60d370a76afca9e83d458b_3bf12e8e_1280.jpg" width="139" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDLWAyGCP6J_d1AGURMlTWX4DKBmS1VVdg-a42XV7TLtxUymSlnZZmj-tYqIdcms796B7TREW6SsYN9-JklJIld4oH8X8ap_6tAA3hsdX21cRPZXTAQZwoIPYstgRf5cQZQUbL9bpsLabJ/s484/tumblr_1eaf7c1288c4533e5b2bcd7cff7c1d93_dcf0512d_500.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="484" data-original-width="484" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDLWAyGCP6J_d1AGURMlTWX4DKBmS1VVdg-a42XV7TLtxUymSlnZZmj-tYqIdcms796B7TREW6SsYN9-JklJIld4oH8X8ap_6tAA3hsdX21cRPZXTAQZwoIPYstgRf5cQZQUbL9bpsLabJ/w140-h140/tumblr_1eaf7c1288c4533e5b2bcd7cff7c1d93_dcf0512d_500.jpg" width="140" /></a><br /></div></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Kezdjük is a félévem legizgalmasabb témájával, a középkori feminizmussal. Idén ugyanis belecsöppentem egy szemináriumba, ahol a középkori angol nyelvű női irodalom a téma. Ez elsőre önellentmondásnak hangozhat, de mint kiderült, szép számmal akadnak írások a témában, amikkel lehet foglalkozni. Hogy ez mennyire feminizmus, az vitatható, de számomra ez a fogalom (a művészetben alkalmazva) minden olyan műre igaz, aminek a középpontjában egy nő áll, egy nő élményeit, törekvéseit mutatja be. És efféle irodalom létezett a középkorban is.</div><div style="text-align: justify;"> Valószínűleg mind tudjuk, hogy a középkorban nem sokan gondolták úgy, hogy egy nőnek tanulnia kéne. Ennek több oka is van, számomra a legszórakoztatóbb az az elképzelés, hogy a bibliai Évából kiindulva sokan bizalmatlansággal közelítettek a nőkhöz, úgy gondolták, jobban hajlanak a bűnre, mint a férfiak. Következésképp, ha egy nő megtanul olvasni, abból egyértelműen következik, hogy majd leveleket fogad a törvénytelen szeretőjétől, és ha a szemérmetlen boszorka írni is tud, még válaszol is a férfinak. Nyilván több rétege is van a problémának, akkoriban az oktatási rendszer és az átlagemberek életútja is teljesen más volt, mint napjainkban, de általánosságban igaz, hogy nem voltak nagy véleménnyel a nők szellemi és morális képességeiről.</div><div style="text-align: justify;"> Ezekkel az előítéletekkel kellett megküzdenie azoknak az asszonyoknak is, akikről az utóbbi hónapokban tanultam. A legtöbben közülük misztikusok, mármint olyan személyek, akik valamilyen közvetlen kapcsolatba kerültek Istennel, Jézussal, vagy egy szenttel. Vagy legalábbis ezt állították. Én nem vagyok ateista, mégis némi kétkedéssel olvastam a szemináriumon tárgyalt szerzők élményeiről. Főleg, ha figyelembe veszünk olyan érdekességeket, hogy némely elbeszéléseknél kimutatható a személyes tapasztalat hatása. Egy apácának és egy nyolcgyerekes asszonynak is volt látomása Krisztus születéséről, amit aztán másképp beszéltek el: az a nő, aki maga is több gyermeknek adott életet, a szülés technikai részleteire is kitért, az apáca azonban, akinek nem volt ilyesmiről személyes tapasztalata, máshogy írta le a jelenetet. Ilyen és ehhez hasonló szempontok miatt kissé szkeptikusan álltam a történetekhez. Nekem inkább az a benyomásom, hogy már akkor is akadtak erős akaratú nők, akik nem érték be a kor által kínált másodlagos szereppel, volt bennük némi karrierista hajlam. A vallás pedig nagy szerepet játszott az életükben, ezért ebben bontakoztak ki. Ezzel persze lehetne vitatkozni, hisz a téma ennél összetettebb, de akkor sosem lenne a vége a posztnak. Viszont azt még szeretném hozzátenni, hogy noha nem hiszem el minden szavukat, összességében lenyűgöztek ezek a nők. Svéd Szent Brigitta, Julian of Norwich, Margery Kempe és társaik szilárdan hittek a maguk igazában és keresztül vitték az akaratukat egy olyan korban, amikor alapvetően minden ellenük dolgozott. Számomra példaértékű az életük és a kitartásuk. A szemináriumra írt beadandóval szenvedek ugyan, de így is ez lett az egyik kedvenc tárgyam az egyetemen, úgy érzem több lettem általa.</div><h3 style="text-align: center;"><span style="font-weight: normal;">~❁~</span></h3><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/sxDdEPED0h8" width="320" youtube-src-id="sxDdEPED0h8"></iframe></div><div style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;"><i>hangolódás a következő témához</i></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Lépjünk tovább következő témára, az amerikai álomra. A középkori feminizmussal ellentétben erről szerintem mind hallottunk már, hisz mostanra már globálissá vált ez az elképzelés. Az amerikai álom leegyszerűsítve annyit jelent, hogy származástól függetlenül minden egyénnek megvan a lehetősége arra, hogy sikeres legyen az életben – feltéve, hogy keményen megdolgozik érte. Na de mit értünk siker alatt? Van erre a kérdésre helyes válasz? A témához kapcsolódó irodalmi alkotások inkább azt hangsúlyozzák, mi a rossz válasz. Mi A nagy Gatsbyvel és Az ügynök halálával foglalkoztunk, ezek tanulsága szerint pedig rossz úton jár az, aki az anyagi gazdagsággal azonosítja a sikert, és közben alábecsüli az erkölcs és az emberi kapcsolatok értékét. Ebben a posztban nem szeretném hosszasan fejtegetni ezt a kérdést (arra ott a beadandóm), szeretném viszont ajánlani mindenkinek ezeket a történeteket, mert pontos képet adnak az emberi jellemről, pontosabban azokról a vonásokról, amik esendővé tesznek minket. Ahogy azt már említettem, az amerikai álom már nem csak az Egyesült Államokban meghatározó világnézet, ezért nekünk is érdemes elgondolkozni azon, milyen hatással van a mi értékrendünkre.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOTRtAfvIEHw9Ns5Wb8coF_a7f4FRNQ8pdD4i3NxY-jbx08-2tHCWZLwvCoPJ7czQm30x6__OyL7XZJeFL4Z_7MHHh6IKVIP7cS6b83IMdaWa86NAEwQnnOkpvq0n0M86Crc8BwYMiaCvZ/s1456/tumblr_o2hpoe5Hut1sthy4do1_1280.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1456" data-original-width="1280" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOTRtAfvIEHw9Ns5Wb8coF_a7f4FRNQ8pdD4i3NxY-jbx08-2tHCWZLwvCoPJ7czQm30x6__OyL7XZJeFL4Z_7MHHh6IKVIP7cS6b83IMdaWa86NAEwQnnOkpvq0n0M86Crc8BwYMiaCvZ/w176-h200/tumblr_o2hpoe5Hut1sthy4do1_1280.jpg" width="176" /></a></div> Ezen a ponton ejtenék pár szót külön A nagy Gatsbyről is – aki nem ismeri a történet végét, annak <span style="color: red;">spoilerveszély</span>. Szóval, én először a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült filmet láttam, és teljesen odavoltam tőle. El is olvastam a könyvet, viszont az kevésbé nyűgözött le, és többektől hallottam, hogy nekik is hasonló élményük volt ezzel a történettel. Most viszont a suli miatt újraolvastam, és ezúttal jobban megértettem, miről van szó, ahogy azt is, korábban mi volt a bajom a könyvvel. Baz Luhrmann 2013-as adaptációja egy romantikus film, tehetséges, szép színészekkel és jól eltalált betétdalokkal. Számomra megunhatatlan alkotás. A film alapján azonban teljesen úgy értelmezhető a történet, hogy Gatsby egy vérbeli romantikus hős, aki az életben mindent a szerelméért tett, végül pedig feláldozta magát érte. A könyv ehhez képest nem annyira a romantikus szálra hajt. Másban rejlik a zsenialitása. A regényt olvasva érezhető, hogy Fitzgerald nem feltétlenül egy tragikus szerelmesregényt akart írni, hanem emberi jellemeket és társadalmi különbségeket igyekezett ábrázolni, no meg persze azt az átkozott amerikai álmot. A Gatsby, akit a könyvből megismerünk, nem is igazán Daisybe szerelmes, hanem abba, amit a nő megtestesít: gazdagság, fényűző élet, mintha valaki attól válna felsőbbrendű lénnyé, hogy rengeteg pénze van. A legszomorúbb, hogy Gatsby valójában tényleg fölötte állt a többi szereplőnek, hibáival együtt is tisztább és értékesebb volt a többieknél. Jó ember volt, aki hamis álmokat kergetett. Tepert egy nőért – és egy álomért -, amit végig félreértett, észre sem véve, hogy a csillogó felszín romlott belsőt takar. Ha rádöbben, hogy végig rossz célért küzdött, az az egész életét értelmetlenné tette volna, ezért is volt „logikus” a halála a történet végén. Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy a film jó, a könyv jó, de ne ugyanazt az élményt várjuk az egyiktől, amit a másik nyújt, mert mindkét mű máshogy meséli el a történetet.</div><h3 style="text-align: center;"><span style="font-weight: normal;">~❁~</span></h3><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI1BiAtX0Zw8tu821zw4E17CrkOdsDqmYDHHotkADUR4-mEST-KlHSqTHunUTV6rDVKwhOkidSRKHLxMpBociSfiWXTE4y53pzyvkJa13vHpQmaaZxM5gcrZANmBPJ8gXz3ZK_xMpgFSWg/s540/IMG_20210424_145500.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="169" data-original-width="540" height="125" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI1BiAtX0Zw8tu821zw4E17CrkOdsDqmYDHHotkADUR4-mEST-KlHSqTHunUTV6rDVKwhOkidSRKHLxMpBociSfiWXTE4y53pzyvkJa13vHpQmaaZxM5gcrZANmBPJ8gXz3ZK_xMpgFSWg/w400-h125/IMG_20210424_145500.png" width="400" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"> Ezeket kitárgyalva el is érkezett az írói ötletek ideje. Jelenleg úgy érzem, minden vallás minden istenének áldása kell ahhoz, hogy elkészüljek ezekkel a beadandókkal. Amíg erre a csodára várok, önerőből küzdök a bekezdéssel. Viszont így is haladok, és összeszedtem azokat a praktikákat, amik számomra legjobban beváltak:</div><div><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><b><i>Idő</i></b>. Úgy érzem, a legjobb dolog, amit magamért tettem, hogy nem hagytam az utolsó pillanatra ezeket a beadandókat, hanem hetekkel a határidő előtt elkezdtem velük foglalkozni. Így elég idő jut arra, <strike>hogy pánikoljak és sírjak</strike> hogy lépésről-lépésre építsem fel az esszéimet. Nem kell éjszakákat átvirrasztanom felettük, hanem elég, ha minden nap csak pár órát foglalkozok velük. A munka halad, és arra is van időm, hogy regenerálódjak.</li><li style="text-align: justify;"><b><i>Brainstorming</i></b>. Sokak számára a szövegalkotás folyamata csak egy lépést jelent: magát az írást. Vannak, akik tudják, hogy érdemes előbb vázlatot készíteni. A brainstormingra, ötletelésre viszont már kevesebben szánnak időt. Sajnos. Egy korábbi kurzuson ezt alaposan begyakoroltatták velünk: a tanár ismertetett pár brainstorming-technikát, aztán felvetett egy témát, amihez a különböző technikák alkalmazásával kellett ötleteket csiholnunk. Ide tartozik például az automatikus írás (fogj tollat, papírt, és csak írj, írj, írj le mindent, ami a témáról eszedbe jut), a kérdésfeltevés (kiről / miről mit akarsz elmondani, mi mellett akarsz érvelni és miért). Én leggyakrabban gondolattérképet csinálok. Leegyszerűsítve: először meditálj kicsit a témán, szedd össze a gondolataidat, és ha megvan, akkor rendezd őket vázlattá, majd készítsd el az esszét.</li><li style="text-align: justify;"><b><i>Tisztázd le, mit akarsz mondani</i></b>. Ez igazából az én fejemben a brainstorminggal függ össze. Van, hogy kavarognak a fejemben a gondolatok, le is írom őket, de egyszerűen nem tudok munkához látni. Ilyenkor mindig arra jövök rá, hogy az a baj, hogy nem tudom pontosan, mit akarok kifejezni. Oké, írni akarok az amerikai álomról, bőven van hozzá ötletem, véleményem… de mit akarok mindezzel elmondani? Esszéírásnál ez azért is fontos kérdés, mert kell, hogy legyen egy tételmondat, egy fő ötlet, amit az író a bevezetésben felvet, és onnantól kezdve az esszé minden bekezdésével ezt az ötletet támasztja alá. Ezt igazából a történetításban is alkalmazom: mielőtt elkezdek írni egy sztorit, vagy akár egyetlen fejezetet, veszek pár mély levegőt, és végiggondolom, mit akarok most elmondani, honnan indulok ki és hová akarok kilyukadni. Én ezen addig meditálok, amíg le tudom egyszerűsíteni egyetlen (tétel)mondattá az ötletemet. Ez az alapkő, amire utána építkezhetek. </li><li style="text-align: justify;"><b><i>Tételmondatok</i></b>. Ez tulajdonképp az előző két pont keresztmetszete. Ha eldöntöttem, mit akarok elmondani, összeszedtem hozzá minden ötletemet [+ beadandóknál csináltam kutatómunkát és kellő adatot gyűjtöttem szakirodalmakból], akkor jöhet a vázlat, amit én tételmondatokkal építek fel. Kell a fő tézis, ami a bevezetés tételmondata. Ezt fogja alátámasztani a többi bekezdés, amiknek a mondandóját szintén le kell tudni egyszerűsíteni egyetlen mondattá, ha igazán érthetően akarjuk kifejezni magunkat. Például (végtelenül leegyszerűsítve): tézis: a mindennapos tesi hasznos; a bekezdések tételmondatai: 1. a mozgás egészséges. 2. a mozgás javítja a hangulatot 3. nem jó, ha egész nap csak ül a gyerek. Ezeket a dolgokat érdemes begyakorolni, nem árt, ha az ember tudja, hogyan építse fel logikusan a mondandóját (szerintem minden munkában jól jöhet ez a készség).</li><li style="text-align: justify;"><b><i>A szakirodalom beépítése</i></b>. Ez a pont kifejezetten iskolai beadandóknál, esetleg cikkeknél hasznos. Nem ebben a félévben volt rá először szükségem, de most különösen sok adatot szedtem össze az esszéimhez, és már kezdtem elveszni bennük. Szóval ehhez is tudatosan kellett hozzáállnom. A hiba, amit majdnem elkövettem, hogy nem a mondandómat akartam szakirodalommal megtámogatni (ahogy a feladataim megkívánták), hanem csak az adatok lebegtek a szemem előtt, kb. kizárólag ezeket akartam összevágni. Úgyhogy először is félretettem a jegyzeteimet, összeszedtem az ötleteimet (lásd az előző pontokat), aztán szelektáltam, hogy melyik gondolathoz melyik adat illene. Ez talán magától értetődő, de jónak láttam megemlíteni, ha már én is problémáztam rajta egy sort.</li><li style="text-align: justify;"><b><i>Aludj rá egyet</i></b>. Sajnos ez az a lépés, amihez még nem jutottam el. Ezt akkor szoktam, mikor már teljesen elkészült az írás. Ilyenkor nem olvasom át és adom le azonnal, hanem elteszem másnapra, kiszellőztetem a fejem, kipihenem magam, és úgy nézem át. Ezért is fontos, hogy ne maradjon utolsó pillanatra a munka. De ha alvásra már nem is marad idő, az átolvasás mindenképp fontos, én mindig találok egy-két elírást, javítanivalót a munkáimban. </li></ul></div><div style="text-align: justify;"> Ezen bölcsességek tudatában is kínlódok az írással, mégis egyszerűbb így. A legfontosabb szerintem, hogy lépésről lépésre építsük fel a szövegünket, miközben végig tudatában vagyunk, hogy hová akarunk kilyukadni. Velem ugyanis a sulis fogalmazásoknál sokszor előfordul, hogy elakadok, akár a mondat közepén is, és rá kellett jönnöm, hogy ez azért van, mert rögtön elsőre tökéletesen és frappánsan akarok leírni minden mondatot. Ha viszont teljesen erre koncentrálok, belezavarodok a tartalomba. Ilyenkor igyekszem elengedni a görcsöt és megkérdezem magamtól, hogy most tulajdonképp mit akarok elmondani. Ha megvan, leírom, akár a létező legegyszerűbb formában is (automatikus írás-szerűen), aztán még csiszolok rajta.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid5pJW6yWzZMj8zGLmgOQN1Rp5z2Sc3g6DMemALlJ0ffvl58Pb-sfLtTC7ShbpNUAobG2J4N0CBV1kSH5Tuv0Lftui-KhEWxJycr1DDQg2sWQ9PN8g5X0JQ_7ter44M5bQra1dsM0kAN7j/s540/IMG_20210424_145424.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="540" height="125" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid5pJW6yWzZMj8zGLmgOQN1Rp5z2Sc3g6DMemALlJ0ffvl58Pb-sfLtTC7ShbpNUAobG2J4N0CBV1kSH5Tuv0Lftui-KhEWxJycr1DDQg2sWQ9PN8g5X0JQ_7ter44M5bQra1dsM0kAN7j/w400-h125/IMG_20210424_145424.png" width="400" /></a></div><h3 style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-weight: normal;">~❁~</span></h3><div style="text-align: justify;"> Ez a bejegyzés ironikus módon nem a legjobb példa az írói tudatosságra, de nem is az volt a célom. Számomra az írás alapvetően kikapcsolódást jelent, de a stresszes – leblokkolós beadandóírás közepette erről hajlamos vagyok megfeledkezni. Szóval jól esett most tét nélkül, lazán fogalmazni, közben összegezve az utóbbi hónapomat meghatározó benyomásokat.</div><div style="text-align: justify;"> Kedves olvasó, ha idáig eljutottál, kérlek mormolj el egy imát értem, hogy képes legyek elkészülni az esszéimmel (és előbb-utóbb a történeteimmel is haladhassak)!</div><div style="text-align: justify;"> További szép napot, és kitartást minden egyetemista társamnak :D</div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-23213612622738778332021-03-14T03:49:00.003-07:002021-03-14T03:49:43.199-07:009. fejezet - Everlong<p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>Sziasztok! Tartva magam a havi egy fejezet rendszeremhez, el is készültem a folytatással. A címadó dalt akár bele is lehet képzelni a sztoriba, én leginkább azért választottam, mert 1. az egyik kedvencem, 2. az alábbi akusztikus felvétel passzol ahhoz, aminek a leírásával próbálkoztam. Jó olvasást!</i></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/qEyk4SlOks4" width="320" youtube-src-id="qEyk4SlOks4"></iframe></span></div><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Én tényleg igyekeztem,
hogy a koncert napján minél kipihentebb legyek. Pénteken viszonylag keveset
gyakoroltam, Lauren tanácsát követve, aki azt javasolta, a koncert előtti
főpróbáig inkább lazítsak, lehetőleg ne is jusson eszembe a fellépés. Ezt persze ő
sem gondolhatta komolyan.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Hogy anyának is a kedvére tegyek, péntek este tanulni
próbáltam. Esélytelen volt, a gondolataim elkalandoztak, ráadásul úgy fel
voltam pörögve, hogy nem is bírtam egy helyben ülni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hová készülsz? – hallatszott anya hangja a nappaliból,
mikor az előszobában húztam a cipőmet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sétálok egyet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Este fél kilenckor? – anya egyszerre tűnt gyanakvónak
és értetlennek. Valószínűleg maga sem tudta eldönteni, melyik érzés
uralkodott el rajta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem tudok mit kezdeni magammal – magyaráztam. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Talán az lesz a legjobb, ha veled megyek – vetette fel.
Válaszra sem várva félretette az ölében tartott laptopot, és az előszoba felé
indult. Nem ellenkeztem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A közös sétánk első tíz perce csendben telt. Engem a
gondolataim teljesen lefoglaltak, de anya kínosnak érezhette, mert egy idő után
elszántan beszélgetni próbált.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Merre szeretnél sétálni? – kérdezte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Csak úgy… előre – feleltem őszintén. Nem terveztem el
semmit, szimplán menni akartam, amerre a lábam vitt. Anya egy pár perc múlva
ismét megszólalt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem siet a tavasz, ez az este olyan fagyos, mintha még
tél lenne.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ja, hát igen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Tudod, az apád is mindig sétált egy nagyon a koncertjei
előtt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Erre már tényleg felfigyeltem, anya pedig elmosolyodott
látva, hogy végre felkeltette az érdeklődésemet. Ez a mosoly azonban nem
tartott sokáig.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem beszélünk róla eleget – mondta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Semennyit nem beszélünk róla – pontosítottam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Anya összeszorította a száját. Egy pillanatig azt hittem,
vagy sírni fog, vagy veszekedni kezd. Egyiket sem tette.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hibát követek el, tudom – csóválta a fejét. – De Sky,
én is csak ember vagyok. És nő. És olyan nehéz túltennem magam ezen az egészen!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A kedvemért megpróbálhatnád.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Igyekeztem, hogy a hangom lágy legyen, és ne tükrözze a
bosszúságomat. Mindig haragudtam anyára azért, ahogy az apám emlékéhez
viszonyult, de éreztem, hogy ha javítani akarok a helyzeten, türelmesnek kell
lennem. Úgy tűnt, jó úton járok.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szóval, ő is mindig sétált, ha ideges volt – anya
visszatért a kiindulópontra. – Az iskolában is, aztán a koncertek előtt is. Az
első fellépései előtt órákat bolyongtam vele az utcán. Aztán idővel egyre
kevesebb sétára volt szüksége, hogy lenyugodjon. Az utolsó időkben, amikor én
elkísértem, már fél óra is elég volt neki. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Egy pár percig ismét csendben voltunk. Én mosolyogtam,
próbáltam elképzelni a szüleimet, ahogy boldog fiatalokként mászkálnak az
utcán. Nem emlékszem, milyenek voltak együtt, csak fényképen láttam őket egy
párként. Talán a fantáziám amúgy is jobb képet festett a valóságnál.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Bárcsak én is megtanulnám kezelni ezt az idegességet –
sóhajtottam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Megtanulod. Ha már túl leszel pár koncerten, és
rájössz, hogy nincs mitől tartanod.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ezen már tényleg meglepődtem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Te tényleg azt gondolod, hogy több koncertem is lesz
még? <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Biztos vagyok benne – bólintott. – Mindig biztos
voltam. Csak nem mindig tetszett a gondolat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És mi változott? – kérdeztem őszinte kíváncsisággal.
Aztán eszembe jutott. – Ash mondott valamit?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sok mindent mondott – válaszolt anya. – Ash nagyon
intelligens fiatalember. Ami azt illeti, egész más, mint mondjuk az apád volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ezzel semmit nem magyarázott meg, mégsem firtattam tovább
a kérdést. Ekkor már az utcánk végén jártunk. Nem volt kedvem messzebbre menni,
a hallottak pedig elterelték a gondolataimat a fellépés izgalmáról.
Visszafordultunk, és hazáig a következő napot tervezgettük.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Az alvás mégsem ment jól aznap este. Forgolódtam, néztem
a plafont, agyaltam. Az is nehezemre esett, hogy egyszerre csak egy gondolatot
pörgessek túl, és ne három különbözőt felváltva. Mivel tudta Ash meggyőzni
anyát arról, amiről korábban senkinek sem sikerült? Ha már itt tartunk, vajon
mit gondol rólam Ash? Hogyan tekint rám? Mi lesz, ha elbénázom holnap a
fellépést? És ha jól sikerül, az változtat valamin? <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Mikor végre belefáradtam ezekbe a kérdésekbe, megint a
szüleim jutottak eszembe. Végül úgy aludtam el, hogy rájuk gondoltam, próbáltam
minél részletesebben elképzelni a két loboncos, vidám, zenerajongó fiatalt,
ahogy egy koncert előtt kezén fogva sétálnak az utcán.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Az álmom így sem volt mély, és mikor reggel nyolckor anya
lejött a konyhába, én már egy ideje ott ültem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Maradt még kávé? – tudakolta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Micsoda? – rezzentem össze.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ekkorra ismét elveszítettem a kapcsolatom a külvilággal.
Többek között a tejeskávéról is megfeledkeztem, amit akkor már körülbelül tíz
perce kavargattam. Anya csak mosolygott, és kitöltötte magának a maradék kávét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Nem készülődtem sokáig. Lauren délutánra szervezett nekem
fodrászt, sminkest, manikűröst, úgyhogy most csak megmostam az arcom és
kifésültem a hajam. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A kocsiban eleinte ismét csendben voltunk, de anya már
tudta, hogyan segíthet. Ismét mesélni kezdett apáról. Olyan színfalak mögötti
anekdotákat mondott el, amilyenekért annak idején az újságírók valószínűleg
ölni tudtak volna. Csak arra figyelt, hogy a vad részleteket, az igazán
rocksztáros kalandokat kihagyja a meséből. Persze ennek is meg volt az oka:<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mikor ez a korszak jött, én már elmaradtam mellőle.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ezt már némi bánattal mondta, úgyhogy magamtól nem is
kérdeztem volna többet. Anya viszont most beszélni akart róla.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Eleinte tényleg visszafogott volt. A karrierje első
éveiben is. Aztán mikor megszülettél, sokáig ő volt otthon veled, hogy én ne
maradjak le az egyetemmel. Egy idő után viszont úgy érezte, így ő marad
le valamiről. Mikor ismét koncertezni kezdett, teljesen elengedte magát. Mintha
nem csak a zenében akarta volna behozni a lemaradását, hanem a bulizásban is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Szomorúan hallgattam. Eddig is tudtam, hogy anyámnak mi
volt a baja az apámmal: hogy a kezdeti nagy szerelem után egy olyan életet
alakított ki magának, amiben anyának nem volt helye. De a részletekről eddig
nem sokat hallottam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem akartam elrontani a kedved – mondta anya
bűntudatosan.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Semmi gáz, jó, ha tudok erről – ráztam a fejem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Akkor valamikor visszatérünk rá. Valamikor máskor.<o:p></o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; mso-outline-level: 4; text-align: center;"><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "inherit",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">~</span><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">❁</span><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "inherit",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">~</span><b><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem is látszik, hogy izgulsz – jegyezte meg Ash, mielőtt
elkezdtük a főpróbát. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Tényleg nem?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Jó, egy kicsit talán. Na, hajrá!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A terem nem volt nagyobb a Black No.1 próbaterménél,
viszont sokkal hangulatosabb volt a berendezése. Tulajdonképp átmenet volt egy
kávézó és egy meditációs szoba között. A nézőtér az alacsony színpad és egy
bárpult között terült el, és különféle ülőhelyek töltötték meg. Voltak
dohányzóasztalok köré rendezett székek, fotelek, kanapék, és a mintás szőnyegekre ledobott ülőpárnák. Az asztalok közepére díszes mécsestarókban pici LED lámpákat
helyeztek, a falakon lévő hosszúkás lámpák halvány hangulatfényt adtak. Jelenleg csak anya, Lauren és a tulaj ültek a nézőtéren, a színpad
körül hangtechnikusok nyüzsögtek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Az elmúlt hetek gyakorlása nem volt eredménytelen. A
főpróba szerény közönsége előtt nem voltam zavarban, úgy élveztem a zenélést,
mintha egyedül lettem volna. Már az sem feszélyezett, hogy utána
végighallgattam Ash játékát is, nem éreztem bénának magamat mellette. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A próba után Lauren rögtön elrángatott a helyszínről,
vissza a szállodába, ami egyébként csak öt percre volt. A szépítőbrigád már az
előtérben várt ránk. Szerdán már mindenkivel találkoztam, előre megbeszéltük a
részleteket, úgyhogy a délután gördülékenyen ment.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Kaptam egy kis flakonnyi testápoló olajat, amivel a
zuhany alatt kellett átdörgölnöm a bőrömet, illetve egy adagot valami spéci
hajbalzsamból, amit a fodrász hozott magával. Amíg én tisztálkodtam, anya és
Lauren szépültek (Katnek is felajánlottam, hogy tartson velünk, de azt mondta,
csak a koncertre tud eljönni, délután még otthon kell lennie).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Miközben a fodrász a hajamat szárította, a manikűrös a
kezemmel foglalkozott. Szerencsére nem kellett magyaráznom, hogy a gitározáshoz
kár lenne kicicomázni a körmeimet. Ehelyett szépen levágta és reszelte őket,
felkent némi erősítő lakkot és rendbe tette a gyakorlástól kisebesedett és
megkeményedett bőrömet. A végén átmasszírozta az ujjaimat és a
tenyeremet, ami meglepően jól esett. Időközben a hajam is elkészült. Ez sem
lett túlbonyolítva. A fodrász ugyan rákent ezt-azt, hogy jó illata és tartása
legyen, de a formázást nem vitte túlzásba: összegyűjtötte az arcomhoz
legközelebbi szálakat, és egy pár aranyszínű hullámcsattal rögzítette őket
hátul. Ez így még kényelmes is volt, legalább semmi nem lógott a szemembe. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A smink előtt felöltöztem. Mindenki egyetértett abban,
hogy csinosnak kell lennem, viszont arról sikerült őket meggyőznöm, hogy az én
zenémhez nem illene a komoly öltözék. Az összeállítás végül is fél úton volt
anya ideálja és az én elképzelésem között: sötétszürke, testhezálló farmer
bordó bokacsizmával és egy kellemes anyagú fehér inggel, ami nem volt
aránytalanul bő, de testhezálló sem. Feltettem pár nyakláncot és fülbevalót is,
de a kezemet ékszerek nélkül hagytam, nehogy bármi megzavarjon a gitározásban.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A sminkes is értette a dolgát, kiváló „nem vagyok kisminkelve” arcot festett nekem. Semmi olyasmit nem kent a fejemre, ami látványosan
elmosódhatna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Lenyűgöző – ámuldozott anya. Lauren bólogatott, a
szépítőink pedig kihúzták magukat. Én is elégedett voltam a külsőmmel, de egy
másik gondolat furakodott az eszembe.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Éhes vagyok. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Erre aztán mindenféle reakciót kaptam. Anya, aki annyit
aggódott az alakom miatt, örült, Lauren viszont a fehér ing
épsége miatt nyugtalankodott, a sminkes pedig a művét féltette. Már indulni készült, de előtte
a lelkünkre kötötte, hogy olyan harapnivalót találunk, amit meg tudok enni
anélkül, hogy az ajkamhoz kéne érnem vele.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A koncert utánra szerveztünk kaját, persze előtte is
muszáj enned valamit… meg kellett volna néznem, mi van itt a közelben –
tűnődött Lauren.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ekkor kopogtattak az ajtón.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Bejöhetek? – kérdezte Ash odakintről.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Persze, már kész vagyunk – kiáltotta a menedzser. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ash belépett, mindkét kezében egy-egy szatyorral.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Remélem szeretitek a sushit – mondta. – Rendeltem
magamnak, de először rosszat hoztak ki, aztán kárpótlásul küldtek kettőt abból
a tálból, amit eredetileg kértem. És néhány fánkot is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Imádom a sushit – csillant fel a szemem. Anya
megkönnyebbülten fellélegzett, Lauren viszont ismét intézkedni kezdett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ezt terítsd magad elé – nyomta a kezembe azt a félig
vizes törülközőt, amibe korábban a hajamat csavartam. – De a szójaszószt
felejtsd el. És óvatosan a fánkkal, ezekben mindig rengeteg töltelék van.
Inkább vágjuk előbb kisebb darabokra, úgy könnyebb lesz…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Lauren, szerintem Sky tud egyedül enni – vágott közbe
Ash. A menedzser szúrós, „te ezt nem értheted” típusú pillantást vetett rá.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Négyen már kicsit sokan voltunk a szállodai szobámban, de
megoldottuk. Lauren és anya az ágyra ültek, Ash kényelmesen elhelyezkedett a
fotelben, én pedig az egyetlen székben ülve a kis asztal fölé hajoltam, hogy ha
le is esne egy morzsa, az ne a ruhámon landoljon. A sminkes utasítását követve
próbáltam úgy enni, hogy a rúzsom is megmaradjon, így viszont elég idétlen látványt nyújthattam, mert Ash elég furán bámult rám a fotelből.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Általában nem így szoktam enni – mentegetőztem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ez megnyugtató – biccentett. Éreztem, hogy a
sminkfixáló, a highlighter, a pirosító és az alapozó alatt már kezdek
elpirulni. Ekkor viszont Ash elnevette magát, én pedig nem tudtam megállni,
hogy ne nevessek vele együtt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Az első koncertem előtt engem is kisminkeltek – mondta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hazudsz – vágtam rá.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igazából saját magát sminkelte ki – szólt közbe Lauren.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ez egyre jobban hangzik – vigyorogtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Így jött ki rajtam az idegesség – mosolygott Ash.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Amikor elkérte a fekete szemceruzám, meglepődtem, de mikor megláttam a végeredményt, kaptam egy kisebb sokkot – emlékezett vissza
Lauren.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ash közben előkeresett egy képet a telefonján, és felém
nyújtotta. A fotó valószínűleg utólag került erre a mobilra, mert elég régi
volt. Egy körülbelül tizenhat éves fiú volt rajta, az arca gömbölyűbb és
simább, mint a férfinak, akit én megismertem. Kékeszöld szemét vastagon
keretezte a fekete festék.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ez csak az első próbálkozás volt, később már jobban
ment a füstös smink – mentegetőzött.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ez megnyugtató – dünnyögtem. Ezen megint nevetnünk
kellett. – Miért nem sminkelsz már?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Már nem izgulok a zenélés miatt – magyarázta, miközben feldarabolt
egy fánkot. – Eleinte baromi lámpalázas voltam. És kamasz. Nem igazán tudtam,
mit akarok ezzel az egésszel, mennyit akarok elmondani magamról, ki vagyok én
egyáltalán. Kisminkeltem magam, és ezzel az egész egy szereppé vált, amivel nem
kellett feltétlenül azonosulnom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ekkor vette észre, hogy milyen elmélyülten hallgatjuk. Abbahagyta a fánkszeletelést, kissé elvörösödött, végül
elnevette magát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ez már túl mély volt, igaz? – kérdezte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem. Vagyis de, viszont érdekes. Tök jó, hogy
elmesélted – igyekeztem megnyugtatni. Ash csak hümmögött, és felém nyújtotta a
feldarabolt fánkot.<o:p></o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; mso-outline-level: 4; text-align: center;"><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "inherit",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">~</span><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">❁</span><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "inherit",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">~</span><b><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A nézőtér már teljesen tele volt: minden fotelen,
ülőpárnán, széken és kanapén ült valaki. Néhányan a bárpultnál álltak sorba,
időnként a színpad felé sandítva, várva, hogy történjen valami. Én még a
függönyök mögül leskelődtem ki, miközben az egyik technikus felvitte a
gitáromat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Jó, bevallom, most eléggé izgulok – nyögtem fel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Imádni fognak – bátorított Ash.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sky! <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Kat hangját hallottam a hátam mögül. Végre megérkezett.
Rögtön a nyakába vetettem magam, ő pedig szorosan megölelt. Éreztem, hogy épp
arra koncentrál, hogy némi bátorságot öntsön belém.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Helló, rocksztár – üdvözölt egy másik hang is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szia, Chris – köszöntötte zenésztársát Ash.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem neked mondtam – felelte a gitáros, majd rám
kacsintott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hát te? – kérdeztem csodálkozva.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hova menjek egy szabad estén, ha nem egy királynak
ígérkező koncertre? – tárta szét a karját.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Kat, de jó, hogy te is itt vagy – anya ekkor
csatlakozott hozzánk. – És Chris, tudtam, hogy még találkozunk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ők hárman egymásra mosolyogtak, én viszont
összezavarodtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Várj, ti honnan ismeritek egymást?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Mielőtt bármelyikük felelt volna, Lauren odajött hozzánk (az
elmúlt fél órában fel s alá rohangált, szervezkedett), az óráját kocogtatva.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Kérjük nézőinket, szíveskedjenek helyet foglalni,
kezdünk – mondta anyának és a barátainknak. – Sky, egy istennő vagy. Próbáld
meg elhinni, meglátod, szuper leszel!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Próbáltam mosolyogni, de alig sikerült. Tettem egy
bizonytalan lépést a színpad felé, miközben olyan mélyen lélegeztem, ahogy csak
tudtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ó, egek – motyogtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ekkor már csak Ash volt mellettem. Most nem mondott
semmit, csak kinyújtotta a kezét, és megszorította az enyémet. Egy pillanatra még felé fordultam. Most is mosolygott, halványan, de annál több
jóindulattal. A keze máris felmelegítette hideg ujjaimat. Visszamosolyogtam,
aztán kimentem a színpadra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Anyáék valahol az emelvény sarkánál ültek. Ők elég jól
láthattak engem, de nekem kiestek a látóteremből. Csak egy sereg idegen nézőt
láttam, akik megtapsoltak, mikor előjöttem. Páran érdeklődve figyeltek, mások
egyelőre az italukban és a telefonjukban mélyedtek el.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sziasztok – szólaltam meg. A mikrofon működött, ez már
biztos volt. – Skylar Moore vagyok, ma este én fogok pengetni néhány dalt még Ash
előtt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A nyakamba vettem a gitáromat, elhelyezkedtem a
mikrofonnál, és belefogtam az első dalba, mielőtt ismét odaveszett volna a
bátorságom. Olyan sorrendben játszottam őket, ahogy a próbákon is. A két
legfrissebb dalt szinte egyben, szünet nélkül. Ezalatt nem néztem a közönségre.
A tekintetem vándorolt a gitárom, az egyik vakító lámpa és a vészkijárat
fölötti világító tábla között. Harmadikként a Valentin-napi dalt adtam elő.
Talán ezzel kellett volna kezdenem, mert a lendülete teljesen elragadott. Mintha
a zene magát játszotta volna le. A végére már vigyorogtam, őszintén, nem az
idegességtől. A közönségre néztem, és láttam, hogy mind figyelnek, volt, aki
még kamerázott is. Így kezdtem bele a negyedik számomba, a kedvencembe. Ezúttal
végig a nézőkre figyeltem, egyikükről a másikra. Ez volt az a dal, amit érezni
kellett. Néhány arcon láttam, hogy elértem a várt hatást.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Az utolsó dal után csend borult a teremre, mintha a
közönség velem együtt próbált volna magához térni. Aztán mind tapsolni kezdtek,
valaki fütyült is. Megköszöntem nekik, levettem a gitárom, és egy meghajlás
után visszavonultam a függönyök közé. Már vártak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Te tényleg egy sztár vagy – ujjongott Kat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egy istennő – Lauren megsimogatta a hátam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Anya szorosan megölelt, a szemén úgy láttam, megkönnyezte
az előadásom. Chrisszel összeöklöztünk. Ash ezúttal büszkén mosolygott rám.
Mielőtt azonban mondhatott volna valamit, Lauren sürgetni kezdte – most rajta
volt a sor.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A többiekkel együtt helyet foglaltam a színpad sarkánál,
és még a saját fellépésem mámorában úszva kezdtem hallgatni Asht.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek ma este – mondta,
majd arrafelé sandított, ahol mi ültünk. – Nem semmi lány ez a Skylar, igaz?
Szerintem érdemes megjegyeznünk a nevét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Úgy tűnt, a nézők is egyetértenek vele. Már azt hittem,
többé semmitől sem fogok zavarba jönni, de ez azért megtette a hatását. Aztán
Ash játszani kezdett, én pedig egyik ámulatból estem a másikba. Már a közös
próbáink alatt is megfogalmazódott bennem, hogy így a legszebb a hangja: ha egyedül
van egy gitárral. A Black No.1 jó zenét játszott és Ash hangja a dobbal és a
basszussal is összhangban volt. Mégis, különlegessége akkor bontakozott ki
igazán, mikor csak épphogy kísérte valamilyen hangszer. Annyi érzelem volt
benne, hogy valósággal elbűvölt minden jelenlévőt. Nem volt szomorú a dal, amit
énekelt, mégis úgy éreztem, könnyek gyűlnek a szemembe.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ash egy órán át játszott. A dalok között sokat beszélt a
közönséghez, én pedig ezért is csodálattal néztem rá. Ha tényleg ezen a pályán
akarok elindulni, nekem is gyakorolnom kell ezt. De az a varázs, amit a
játékával megteremtett, nem gyakorlás eredménye volt. Mikor énekelt, voltak,
akik lenyűgözve figyelték, mások együtt dúdolták vele a már ismert dalokat,
megint mások sírtak. Köztük én is. Kat a vállamra hajtotta a fejét, és kicsit
megnyugodva vettem észre, hogy neki is folynak a könnyei. Anya is teljesen
meghatódott, talán még Lauren is, pedig ő már sokszor hallhatta Ash-t. Úgy
láttam, még Chris sem teljesen immunis zenésztársa tehetségére.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A nézők nehezen engedték el Ash-t, egyszer sikerült is
visszatapsolniuk. Az utolsó szám után ismét a színfalak mögött gyűltünk össze.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Elismerem, te is rocksztár vagy – mondta Chris. Ash
csak legyintett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerintem itt az ideje az ünneplésnek. Ti mit
gondoltok? – vetette fel az énekes.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Adj időt a lányoknak, még nem ocsúdtak fel a meghatottságból
– nevetett Chris. Hát ennyire látszott rajtunk?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Én visszamegyek a szállodába, de ti mindenképp
mulassatok – mondta anya. Indulás előtt még nyomott egy puszit a homlokomra. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A klub különtermében már van kaja, és utána beülhetnénk valahova – szervezkedett Lauren.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Mikor azonban a folyosón a különterem felé tartottunk,
egy idegen nő hangja szólalt meg mögöttünk. Legalábbis számomra idegen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ash!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ó, basszameg – morogta Lauren.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Noha csak egyikünknek szóltak, mind megtorpantunk.
Alaposan szemügyre vettem a felénk közeledő nőt. Vékony volt és magas,
sötétszőke hajjal és oldalfrufruval. Valószínűleg már a húszas évei második
felében járt. Széles szája épphogy mosolyra húzódott, az arca már ennyitől is felragyogott. Minket mintha észre sem vett volna. Ash-t egy arcra adott
puszival üdvözölte. A férfi álla megfeszült, de azért viszonozta a gesztust.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hát te, Marie? – kérdezte. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ezt a nevet már hallottam, és végigfutott rajtam a hideg,
mikor rájöttem, kiről van szó.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hallottam a koncertről, épp ráértem… - vont vállat a
nő.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És mi lett volna, ha utána a fenekeden maradsz és iszol
még valamit? – szólt közbe Chris. – Vagy mondjuk egyenesen hazamész?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Marie ezt nem vette a lelkére.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Arra gondoltam, inkább veletek tartok. Mint annak
idején – felelte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ash egyre feszültebbnek tűnt, ajkait szorosan
összepréselte. Majd vett egy nagy levegőt, nyelt egyet, erőt gyűjtve a
válaszhoz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Gyere, menjünk inkább kettesben – mondta Marie-nak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A torkom összeszorult a csalódottságtól. Az érzelmeim
valószínűleg az arcomra is kiültek, mert Ash csak egy pillanatra nézett rám,
aztán elkapta a tekintetét. Marie már jobban megnézett, szemügyre vett, ahogy
az előbb én őt. Igyekeztem állni a tekintetét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ti menjetek nyugodtan, ne várjatok rám – hagyta meg Ash, miközben felvette a kabátját.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Viszont mi még a távozásuk után is ott álltunk egy ideig
a folyosón, lefagyva, értetlenül nézve egymásra.</span></p><p></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-19871625705209294442021-02-14T10:02:00.001-08:002021-02-14T10:02:05.638-08:00Valentin-napi útravaló<p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6uDhOtmfm33Ng_zWA37h2ByAhTXna_4873wc_eQKGQCqF-_ghCxN-AeT-DhmOLIMjaxPPaPRS6VppKveoLS8JBWLTfaoYZ0GeYgX_uMi88kT8Jo2XYHZBAi5ca2nNUpIEnsYlpwwEHUa0/s1042/c0c388f1322f19c8b46b3f65e00a0742.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1042" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6uDhOtmfm33Ng_zWA37h2ByAhTXna_4873wc_eQKGQCqF-_ghCxN-AeT-DhmOLIMjaxPPaPRS6VppKveoLS8JBWLTfaoYZ0GeYgX_uMi88kT8Jo2XYHZBAi5ca2nNUpIEnsYlpwwEHUa0/s320/c0c388f1322f19c8b46b3f65e00a0742.jpg" /></a></div><p></p><p style="text-align: left;"><i><span style="text-align: justify;"> Ahogy a pár nappal ezelőtti posztban említettem, új
ötletem támadt a bloggal kapcsolatban. Amikor elindítottam az oldalt, arra
gondoltam, hogy nem csak </span><span style="text-align: justify;">egy</span><span style="text-align: justify;"> történetes blog lesz, hanem több írást is feltöltök
ide. Több sztorit, szépen egymás után, ha eggyel végzek, jön a következő. Ez az
terv változatlan, viszont a napokban azzal a fantörpikus ötletem támadt, hogy
talán nem csak történeteket, hanem egyéb agymenéseket is közzéteszek itt. Erre csak
annyi magyarázatot tudok, hogy rengeteg gondolat van a fejemben, a járványhelyzet
miatt sokat vagyok egyedül, és nagyon szeretek írni, ezzel rendszerezve azokat
a gondolatokat. És ha már itt a blog, miért ne? Illetve a mellékelt ábra is adhat némi magyarázatot<br /></span></i></p><div>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"><i> Lényeg a lényeg, mostantól másfajta szösszeneteket is megosztok itt. Hurrá.
Kezdetnek pedig itt egy aktualitás, egy eszmefuttatás a Valentin-napról, amit
tulajdonképp már évek óta fogalmazgatok fejben</i>.</span></p><h2 style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #888888; font-size: large;"><br /></span></span></h2><h2 style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><blockquote><span style="color: #660000; font-size: large;">This Valentine’s Day we’re falling in love with ourselves.</span></blockquote></span></h2>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> Két éve ilyenkor találkoztam ezzel a szöveggel tumblrön, és rögtön
megtetszett. Viszont amikor megmutattam egyik barátnőmnek, ő csak szomorkásan
mosolygott rám. Megkaptam, hogy ez tényleg szép és bölcs, de valljuk be egy
picit szánalmas is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> Ezen a ponton inkább témát váltottam, nem fejtve ki, hogy ezt a
megállapítást az egész életemre ráhúzhatnánk. Tele van szépséggel, merem
állítani, hogy a bölcsesség is gyűlik, de azért egy picit szánalmas is. Reménytelen
romantikus vagyok. Többnyire reménytelen, de a romantikát is meg kell említeni,
ha rólam van szó. Mióta az eszemet tudom, mindig volt egy Fiú, akiért odavoltam,
pedig semmi esélyem nem volt nála. Eddigi életemet különböző reménytelen
rajongások alapján osztom korszakokra. Közben időnként próbált bejönni a képbe
valaki, aki élete nőjét látta bennem, én pedig többé-kevésbé kíméletesen
elhajtottam őket, az arcukat sem jegyezve meg, hogy esténként nyugodtan
telesírhassam a párnámat, mondván én tuti egyedül halok meg. A gimiben egy
kapcsolat nekem is jutott, de annak a középiskolával együtt vége is lett, azóta
pedig évek teltek el.<o:p></o:p></span></p>
</div><div><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> Eleinte reménykedtem. Abban, hogy visszajön az exem (nem jött, hála az égnek). Aztán abban,
hogy végre érkezik valaki igazán jó (nem tudom pontosan mire vártam, de nem
érkezett). Aztán abban, hogy majdcsak jó lesz az, aki épp ott van (nem lett jó,
és igazából nem is volt ott). Abban, hogy ha rendet teszek az életemben, és elkezdem
szeretni magam úgy, ahogy a fenti tumblr poszt és minden harmadik motivációs idézet
tanácsolja, azzal végre kiérdemlem a herceget (ez a recept sem vált be).
Mostanra már jó vagyok, már megtanultam, hogy ez nem az én terepem: hogy a
szerelem olyasmi, ami mindig valaki más Instagramján történik. Mindig valaki
más fog kézen fogva sétálni a szerelmével az utcán, összeköltözni a barátjával,
más fog az étteremben páros tálat rendelni a párjával, más fog ölelő karokba zuhanni egy nehéz nap után, más fog csokot igényelni
a férjével, az én ágyam másik fele pedig vetetlen marad, és magamat kell megmentenem, mert a szőke herceg nem jön, hogy megküzdjön a szörnyekkel.</span></p></div><div>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> Ezek után a roppant szívderítő sorok után végre visszatérek ahhoz,
amit Valentin-napi útravalónak szántam (remélve, hogy végeredményben lehet még
szívderítő ez a bejegyzés). Arra, hogy akármit mondott az a barátnőm, akármit
gondoljanak mások, vagy épp én magam a rosszabb napjaimon, az a tumblr-szöveg
nem szánalmas. És azoknak a motivációs idézeteknek is igazuk van. Ha nincs
melletted senki, szeress bele önmagadba. Ne csak Valentin-napon. Ne úgy
tekintsd ezt, mint egy feladatot, amit egyszer szépen megoldasz és aztán
jutalmat kapsz érte. Egyrészt, mert valószínűleg nem csak egyszer kell majd
megoldanod, hanem újra és újra meg kell ismételned a gyakorlatot, új megoldásokat
keresve az élet buktatói után. Másrészt, mert nem fogsz érte külön jutalmat
kapni – a jutalma önmagában van. Nem úgy, ahogy én hittem, hogy „nincs más
dolgom csak elkezdeni szeretni magam, és akkor rögtön találok egy pasit, aki
szintén szeret engem.” Erre a célra nekem ez eddig nem vált be. De így is
megérte, mert meggyógyulni, kibékülni önmagammal, szidás és önutálat helyett
kedvesen gondolni magamra és felismerni, mikor mire van szükségem, mi tenne
nekem jót, ez kétségkívül megéri. És Valentin-nap alkalmából ezt megfogalmazni
és megerősíteni másokban nem szánalmas dolog. Ezért is írtam meg és teszem
közzé ezt a bejegyzést, amit senki nem kért, és amivel sok újat nem mondtam, de
jól esett megírni, és ezzel némi szeretetet küldeni a világba ezen a jeles
napon.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"><o:p> </o:p></span></p><br /></div>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-13555749946176778832021-02-12T11:49:00.000-08:002021-02-12T11:49:10.281-08:008. fejezet - Mountain At My Gates<div style="text-align: justify;"><i>Sziasztok! Azt hiszem, a sokáig keresett rendszer a fejezetek közzétételében a havi rendszeresség lesz. Elégedettebb lennék magammal, ha egy- vagy kéthetente hozhatnám a folytatást, de ha "békeidőben" nem ment, akkor az egyetemi félév beindulása után már pláne nem fog. Vannak viszont újabb ötleteim a bloggal, talán nem fogok teljesen eltűnni két fejezet között sem. Mindenesetre a 8. fejezettel végre elkészültem. Több zeneszám is van benne, a legfontosabbat valahogy úgy képzeltem el, mint a fejezet címadó dalát (pontosabban az alábbi feldolgozását). Jó olvasást!</i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/5ye41d8GKI0" width="320" youtube-src-id="5ye41d8GKI0"></iframe></div><br /><div style="text-align: left;"><br /></div><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Számtalanszor
elképzeltem már, milyen lesz az első igazi fellépésem. Ilyenkor viszont szinte
kizárólag a koncertről ábrándoztam, arról, hogy a színpadon állok a gitárommal,
és több százan éneklik velem együtt a dalaimat. Néha arra is gondoltam, milyen
lenne az életem hivatásos zenészként: naphosszat próbálni és írni. Arról
viszont sosem álmodoztam, ami ténylegesen megelőzte az első fellépésemet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ahogy Lauren megjósolta, tartalmas hetek álltak előttem,
a felkészülés azonban nem csak zenélésből állt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Tényleg csak egy kis koncert lesz, nem tervezünk nagy
felhajtást – mondta a menedzser. – Ashnek elég lesz előtte egy zuhany meg pár
tiszta ruha. De neked mégiscsak az első fellépésed, meg kéne adnunk a módját.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Én eleinte tiltakoztam. Előre sejtettem, hogy az
idegességtől és a reflektorok melegétől lever majd a víz, a hajam az első dal
végére csapzottá válik, és minél több smink van rajtam, annál több kenődik el.
Arról nem is beszélve, hogy én legjobban kényelmes farmerben és pólóban, cipő
nélkül szerettem zenélni. A lányok viszont nem adták fel ilyen könnyen. Kat és
anya örültek a nagy lehetőségemnek, és meggyőződésük volt, hogy úgy kell bemutatkoznom,
mint egy hercegnő.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mi van, ha tényleg ezzel kezdődik a fényes zenei
pályafutásod? – mondta Katherine. – Azt akarnád, hogy ha a rajongóid
visszanézik az első fellépésedet, valami hétköznapi, szürke szomszédlányt
lássanak a színpadon?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Anya óvatosabb volt, még mindig tartózkodott a zenészi
karrier gondolatától, de abban egyetértett, hogy egy ilyen alkalomnak meg kell
adni a módját.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Még ha kis koncertről is van szó, te leszel az este
egyik csillaga, ki ragyogjon, ha nem te – vélekedett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Laurent nem lepte meg, hogy végül beadtam a derekamat,
sőt, úgy tűnt, így is–úgy is nagy felhajtásra készült.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egy teljes délutánt kell szánnunk a cipő- és
ruhapróbára, és akkor már a fodrászhoz is beugorhatunk ötletelni – mondta,
mikor telefonon egyeztettünk a felkészülésről. – Persze ehhez a fővárosba kell
mennünk. Egy hétköznapon nem tudnál elszabadulni? Tudod, hétvégén más a
nyitvatartás…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hétköznap suliban vagyok.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Persze, tudom, de egy napot csak kivehetnél, nem?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Válasz helyett az alsó ajkamat kezdtem rágcsálni. Anya
sose egyezne bele ebbe. Elfogadóbb volt az utóbbi hetekben, ez tény, de ebben a
koncertben nem látott igazán nagy lehetőséget, legalábbis nem akkorát, hogy
egyetlen tanítási napnál is fontosabbnak tartsa. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem hiszem, Lauren – feleltem végül. – Próbáljuk
megoldani a szombatot, oké?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Oké.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És mi a helyzet a próbákkal? – kérdeztem. A külsőségekről
már rengeteget beszéltünk, a lényegről viszont még alig esett szó.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Minden délután gyakorolnod kell – jelentette ki Lauren.
Ezzel nem mertem ellenkezni. – Bízok benned és nem akarok a nyakadon lógni, de
a saját érdekedben próbálj minden nap! Akkor is, ha a könyöködön jönnek ki a
dalok. Gondolkozás nélkül kell mennie mindennek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Világos. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerintem közös próbákat elég lesz jövő héten
beiktatnunk. Az is jó lenne, ha fokozatosan egyre több ember előtt játszanál.
Először csak egyvalaki előtt, aztán próbálj újabb nézőket gyűjteni!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Összesen négy ember jutott eszembe, akik hajlandóak
lennének meghallgatni egy próbámat, és ebből kettő Lauren és Ash volt. Így hát
egyelőre csak magamnak játszottam. Amellett, hogy gyakoroltam, megpróbáltam
elraktározni valamit abból a semmihez sem fogható érzésből, ami magányos
próbáim során átjárt. Ha fel tudnám idézni ezt az érzést akkor is, mikor
nagyobb közönség előtt játszok, nyert ügyem lenne.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Volt azonban valami, amit elhallgattam a barátaim elől.
Mégpedig azt a tény, hogy nem sok számot tudok felmutatni. A Valentin-napon írt
dal előtt sokáig nem volt saját szerzeményem, és a meglévőkkel sem voltam
elégedett. Feldolgozást viszont nem akartam játszani. Így az első próbáim
nagyrészt azzal teltek, hogy csendben meredtem egy üres oldalra a füzetemben,
vagy épp varázslatot várva jártattam az ujjaimat a gitáromon.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egész délután a zeneiskolában voltál? – tudakolta anya,
mikor szerda este hazaértem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ott – bólintottam fáradtan.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És a suliban mi volt?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Semmi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nincsenek számonkérések mostanában?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Szerencsére épp háttal álltam anyának, az előszobában
húztam le a cipőmet. Vettem egy nagy levegőt, mintha ezzel energiát szívhatnék
magamba.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A héten semmi. Jövő héten lesz egy fontos matek doga.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A próbafelvételiről van szó?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Arról.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Anya erre nem mondott semmit. Nem is kellett. Meg sem
lepődtem azon, hogy tudja, mikor milyen felmérések miatt kellene izgulnom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Különben nem is értem, miért most szenvedünk ezzel, a
felvételi csak következő tanévben lesz – próbáltam lazábbra venni a hangulatot,
hiába.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Remélem, ha a hétköznapokat nem is, a hétvégét a
felkészülésre szánod majd – mondta anya a legszigorúbb hangján.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A felkészülésre. Naná – helyeseltem, majd felmentem a
szobámba, és kimerülten az ágyra vetettem magam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Az ihlethiány átka csütörtökön tört meg. Miután háromszor
eljátszottam a már meglévő dalomat, és hosszú percekig pengettem a gitárt
ötletre várva, az végre megérkezett. Megismételtem az először öntudatlanul
lejátszott dallamot, tovább gondoltam, míg végre egy teljes dal bontakozott ki
az ujjaim alatt. Már csak szöveget kellett írnom rá, de ekkor már ez sem volt
nehéz. Mintha a dallam hívta volna elő a szavakat. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ezzel az újabb dallal végre elindult bennem valami. Négy
dallal kellett készülnöm, még kettő hiányzott, de a gondolataim végre sínen voltak.
Észre sem vettem, hogy szaladt az idő, míg végül a portás be nem kopogtatott,
jelezve, hogy mindjárt bezár a zeneiskola. Anyának aznap este is volt egy
különösen szúrós tekintete számomra, de olyan elégedettséget éreztem, hogy a
neheztelése lepergett rólam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A lendület péntekre is megmaradt, a suliban alig bírtam
magammal, annyira vártam, hogy mehessek gyakorolni és újabb dalokat írni. Az
ötletek most már tolongtak a fejemben. Ha sikerül rendet tennem közöttük, akkor
a nap végére el is készülök a repertoárommal, és ezután már csak próbálnom kell
őket. Mikor végre elszabadultam az óráimról, minden terv szerint alakult.
Bezárkóztam a termembe, és ezúttal is zárásig játszottam. Az ujjaim fájtak és
elgémberedtek, részben a gitározástól, részben a szöveg körmölésétől, viszont
nem is lehettem volna elégedettebb. Nem tudom, mikor éreztem utoljára ennyire,
hogy élek. A kimerültséget sem éreztem, csak akkor, mikor felszálltam egy
hazafelé tartó buszra, és lerogytam egy ülésre. Már majdnem el is aludtam,
mikor megzörrenő telefonom felriasztott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hogy megy a felkészülés, kolléga? – szólalt meg Ash.
Azonnal megfeledkeztem a fáradtságról.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szuperül.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ez nem hangzott meggyőzően – nevetett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Pedig tényleg jól haladok, most is a zenesuliból jövök
– erősködtem. – Pont a gyakorlás miatt vagyok ilyen fáradt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Így már értem. Na és a hab a tortán? Úgy tudom, Lauren
alaposan ki akar csinosítani az alkalomra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– De még mennyire – sóhajtottam. – Holnap vásárolni
megyünk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És ez ilyen szörnyű?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Csak nem értem, miért kell erre ennyi energiát szánni –
magyaráztam. – Vannak jó ruháim és cipőim, a sminkem úgyis elkenődik majd, a
hajamat egyedül is össze tudom fogni. Nem hiányzik egy ilyen tinifilmes, drámai
nagy átalakulás egyetlen este miatt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hidd el, utólag még hálás leszel ezért – mondta Ash. –
Ha más nem, legalább lesz egy laza napod. Gondolom most rád fér.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ez mondjuk igaz. És te? Izgulsz?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A telefonból harsány és őszinte nevetés hallatszott.
Kicsit elpirultam a hülye kérdésem miatt, és örültem, hogy nem szemtől szemben beszélünk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Jól van na, csak próbáltam érdeklődni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egyébként egy kicsit izgulok. Régen álltam már
színpadra tök egyedül, fura lesz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ekkor a busz megállt az utcánknál, én pedig leszálltam. Az
ég tiszta volt, a levegő fagyos, főleg a jármű fülledt melege után.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Biztos vagyok benne, hogy így is király leszel –
feleltem Ashnek. – Utánam meg pláne.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Tulajdonképp ezért hívtalak fel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hogy felbátorodj az én önbizalomhiányomtól? – morogtam,
magamban mosolyogva. Ash most is jókedvűen nevetett a vonalban.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem, nem ezért. Hanem amiért eredetileg is elkértem a
telefonszámod…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Noha már lefagyott az orrom, és szerettem volna minél
előbb bent lenni a házban, most megtorpantam. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy
folytassa, bár magam sem tudtam, mire számítok voltaképp.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szóval, lehet mindkettőnknek jót tenne, ha nem teljesen
egyedül csinálnánk végig a magunk részét – kezdte. – Mi lenne, ha lenne egy közös
dalunk a koncertre?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Eltartottam a telefont a fülemtől, hogy Ash ne hallja a
fura nyöszörgésemet. Igazából sikítani tudtam volna, de valamennyire sikerült
uralkodnom magamon, így a meghökkenésem kapkodó lélegzetvételekben öltött
alakot.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sky, ott vagy?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igen, itt – ismét a fülemhez tartottam a mobilt. – És
szerintem ez jó ötlet. Bár nem tudom, van-e még erre elég időnk…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ha hétvégén ráérsz, szerintem összehozhatjuk. A szombat
Laurené, megértem, de még mindig ott a vasárnap.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Az előbbi örömöt csüggedtség váltotta fel, miközben
továbbmentem a házunk felé.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Az a helyzet, hogy így is le vagyok maradva a sulival –
mondtam. – És anyának egyre kevésbé tetszik, hogy mostanában mást sem csinálok,
csak zenélek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Megérthetné, mekkora lehetőség ez számodra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Megérthetné – helyeseltem szomorkásan. – De az nem ő
lenne. Így is meglepő, milyen engedékeny mostanában.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Azért ne vessük el teljesen az ötletet, jó?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Próbálok beszélni vele.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Tudtam, hogy valószínűleg hiába, de a tét túl nagy volt
ahhoz, hogy meg se próbáljam. Együtt zenélni Ash-sel tényleg életem nagy
lehetősége lenne, talán nem is csak a karrierem szempontjából. De nem akartam
túlzottan szabadjára engedni az álmaimat. A pofára esés kockázata még mindig
elég magas volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A reményeim szinte azonnal szertefoszlottak, amint
beszélgetni kezdtem anyával.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Vasárnap délután szeretnéd felmondani a leckéidet, vagy
már holnap? – tudakolta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igazából ez nem olyan felmondani való anyag – mondtam
zavartan. – A próbafelvételi nem elméleti kérdésekből áll.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Akkor majd ellenőrzöm a gyakorló feladataid
megoldásait. Szerencsére a tanárod készségesen küldött nekem pár oldalt, bár
azt mondta, órán is kiosztotta ezeket.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Kirázott a hideg, a hangomban felháborodás és döbbenet
keveredett, mikor megszólaltam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Te a tanáromat faggattad a felkészülésről?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Anya egyelőre megőrizte a higgadtságát, de az arcvonásai
megfeszültek, az elmúlt hetek közvetlensége elpárolgott belőlük.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hogy minél többet segíthessek neked a felkészülésben.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hogy ne tudjam letagadni, hány oldalnyi feladatot kellene
megcsinálnom a dogáig.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Miért, le akartad?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Nem válaszoltam, csak dühösen meredtem anyára. Illetve
meredtem volna, ha nem nyilall belém a kellemetlen felismerés, hogy
tulajdonképpen annyira rossz vagyok én is, mint amilyennek most őt látom. Megint
bizalmatlankodott, én viszont adtam rá okot.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Skylar, megegyeztünk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igen, tudom. De miért nem érted meg, milyen fontos ez a
koncert?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Anya vonásai végre ellágyultak kicsit, de inkább a
fáradtságtól, mint a megértéstől.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hogyne érteném – sóhajtotta. – Úgy néz ki, ez a dolgom
az életben. Hogy megértsem, milyen fontosak azok a bizonyos koncertek. Most
neked, korábban apádnak. Neki egy idő után már mindennél fontosabbak voltak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Anya… - kezdtem bűntudatosan, bár nem tudtam, mit
akarok mondani, mit kellene most mondanom. Ő csak legyintett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem kellett volna ezt mondanom – rázta meg a fejét. –
Sokat jelent neked ez a koncert, érthető, hogy ennyire leköt, de még mindig
lehet, hogy hosszú távon azzal jársz jobban, ha az iskolában is igyekszel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Valószínűleg látta rajtam, hogy nem győzött meg, csak a
béke kedvéért bólogatok, ezért igyekezett a beszélgetést lezárni egy
kompromisszummal.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Gyakorolhatsz órák után, minden nap és remélem sikeres
leszel a koncerten. De kérlek, hétvégén maradj itthon és csináld meg azokat a
feladatokat!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Elszorult a szívem, anya viszont magamra hagyott, választ
nem is várva. Így a tiltakozásra sem volt esélyem. Kedvetlenül mentem fel a
szobámba, hogy megírjam Laurennek és Ashnek, hogy a hétvégén nem számíthatnak
rám.<o:p></o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; mso-outline-level: 4; text-align: center;"><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "inherit",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">~</span><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">❁</span><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "inherit",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">~</span><b><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A levertségem nem múlt el egész hétvégén. Anya igyekezett
kiengesztelni – persze nem szavakkal, hanem azzal, hogy a kedvenc ételeimet
főzte ebédre. Sovány vigasz volt, bár mindketten örömmel nyugtáztuk, hogy a
rosszkedv ezúttal legalább nem vette el az étvágyamat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ash és Lauren megértők voltak, mikor elmagyaráztam nekik,
miért ugrott a hétvége. Személyesen nem ismerték anyát, de még ilyen
távolságból is érezték, hogy vele nem lehet ellenkezni. A közös dal lehetősége
egyelőre elveszni látszott, Lauren viszont nem tágított a fővárosi kirándulás
mellől.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Péntek délután elrabollak, egy nappal korábban érkezünk
Victoriaville-be – ismertette az új haditervet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ez az ötlet is törékenynek tűnt, de nem ellenkeztem.
Igyekeztem elmélyülni a matekban, és nem arra gondolni, mit csinálnék szívesebben
helyette. Szerencsére a számokkal mindig jóban voltunk, jól haladtam a
feladatokkal, és anya is elégedett volt, mikor vasárnap este átnézte a hétvégi
munkámat. Aznap este igyekeztem minél előbb álomba merülni, hogy végre eljöjjön
a holnap, amikor ismét gyakorolhatok – ezúttal először bemutatva a dalokat
Laurennek és Ashnek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Másnap délután szerencsére egy órával hamarabb értem a
zeneiskolába, mint kis közönségem, így még azelőtt is tudtam gyakorolni, hogy
ők meghallgattak volna. A hétvégi gyakorlás hiányát nem éreztem, magamnak
könnyedén lejátszottam a számokat. Viszont mikor Ash és Lauren megjelentek a
terem ajtajában, az önbizalmam megingott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ne menjünk fel inkább a mi próbatermünkbe? – ajánlotta
Lauren.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerintem egyelőre elég, ha itt hallgatjuk meg Sky-t –
felelte Ash, aki mintha megérezte volna a gondolataimat. Már azzal is kilépek a
komfortzónámból, hogy bemutatom nekik a dalokat, legalább a környezet maradjon
az, amit megszoktam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Egyelőre csak kíváncsiságból vagyunk itt – mondta
Lauren. – Meghallgatjuk, mid van, aztán majd holnap kezdjük azt játszani, hogy
a koncerten vagyunk, csak közönség nélkül.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Okés – leheltem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ezt azért mondtam, hogy most kicsit se izgulj –
nevetett a menedzser az arcomat látva.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Erre már csak egy sóhajtással feleltem, és a nyakamba
vettem a gitáromat. A fejem hirtelen teljesen üresnek tűnt. Ash bátorítónak
szánt mosolya pedig nem segített abban, hogy összeszedjem a gondolataimat. Néztem
az akkordokat lefogó kezemet, vetettem egy pillantást a zongorán heverő
füzetemre, miközben a csend kezdett kínossá válni. Szerencsére az agyam ismét
működésbe lépett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Eljátszottam az első dalt, a végén pedig nem hagytam abba
a gitározást, hanem egybekötöttem a következővel. A két legfrissebb dallal
kezdtem, harmadikként játszottam azt, amit Valentin-napon írtam. Csak akkor
tartottam szünetet, mikor ennek is a végére értem. Ekkor sem hallgattam el
hosszú időre, csak míg leráztam kicsit az ujjaimat és vettem pár mély levegőt.
Végre rávettem magamat, hogy ránézzek a hallgatóságomra. Mindkét nézőm arcán
lelkesedést, szinte csodálatot láttam, és ettől ezúttal nem jöttem zavarba.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A negyedik dalt már könnyen kezdtem el. A négy közül most
ez állt hozzám a legközelebb. Több volt mögötte, mint amit a szöveggel vagy a
csendes gitárkísérettel el tudtam volna mondani: olyasmi volt ez, amit érezni
kell. A második refrénnél összeszedtem magam, és Ashre néztem. Úgy láttam, ő is
érzi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Amikor az előadás végére értem, mindketten lelkesen megtapsoltak. Mielőtt azonban bármit mondhattak volna, Lauren telefonja megcsörrent,
így ő egy pár percre magunkra hagyott minket.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ezek új dalok? – érdeklődött Ash.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A legtöbbet múlt héten írtam – bólintottam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És ilyen hamar megjegyezted őket? – hüledezett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szinte másra sem tudok gondolni – vallottam be
mosolyogva. Mielőtt Ash felelhetett volna, Lauren visszatért közénk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Sky, ne haragudj, de nem tudunk pénteken menni a
fővárosba – közölte. – Mármint nekem ott kell lennem, de munkaügyben. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem gond, talán mehetnénk valamelyik nap suli után…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Suli után ide kell jönnöd próbálni – csóválta a fejét
Lauren. – De a szerda délelőttöm még szabad. Aznapra szerezz egy igazolást!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Lauren, ez nem így megy – ellenkeztem kétségbeesetten.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Fontos neked ez a fellépés, vagy sem? – kérdezte a
menedzser tőle szokatlan keménységgel. Ettől kicsit megszeppentem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Fontos. Nagyon fontos – adtam meg magam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Ash először a menedzserre nézett, majd rám, a szája
megrándult, mintha mondani akarna valamit, de végül nem tette. Laurennek fel
sem tűnt hirtelen jött csüggedtségem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szerda reggel érted megyek – mondta, aztán
szedelőzködni kezdett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Minden oké? – kérdezte Ash halkan, mielőtt elmentek
volna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Persze – bólintottam. Ez egyszerűbb volt, mint
elkezdeni magyarázkodni.<o:p></o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; mso-outline-level: 4; text-align: center;"><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "inherit",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">~</span><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">❁</span><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "inherit",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">~</span><b><span lang="EN-GB" style="color: black; font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Szerda délután félve sétáltam fel a földúton a házunkhoz.
Laurennel kettő körül értünk vissza Victoriaville-ből, utána még elmentem gyakorolni,
de az idegességtől nem bírtam sokáig a zeneiskolában maradni. Hazamentem, és
vártam a végzetemet. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Nem kellett sokáig várnom: anya nem meglepő módon már
otthon volt. Magához képest korán eljött munkából, de az adott körülmények
között erre számíthattam. Ahogy beléptem az ajtón, a levegő szinte vibrált, megcsapott a közelgő vihar szele. Levettem a cipőmet, és a nappali ajtajában álltam
meg. Anya a fotelről nézett fel rám.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Szeretnél mondani valamit? – kérdezte kimérten.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem tudom, mit kellene – húztam el a szám.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mégis, mi ütött beléd? Mi bajod van? – fakadt ki. Még
mindig nem jött szó a számra. – Lógtál az iskolából. És nem is akármikor.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A próbafelvételit lehet pótolni, főleg, ha van igazolásom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Van igazolásod?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Írattam egyet a házidokival.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Alaposan felkészültél, mondhatom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Azon kaptam magam, hogy a körmeimet a tenyerembe préselem,
a fogaimat pedig összeszorítom. Az előbb is ezt tettem, talán a
mondanivalómat is ez fogta vissza. Mintha lett volna mondanivalóm. Igazság
szerint tisztában voltam vele, hogy hülyeséget csinálok. Nem az iskola miatt,
hiszen a próbafelvételit nem lehet csak úgy kihagyni, a pótfeladatsort megíratják
velem az első adandó alkalommal. Az igazi hülyeség része az volt, ahogy anyával
viselkedtem. És nem tudtam, mivel hozhatnám helyre.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A sulival nem lesz gond, megoldható így is, de a
koncertre muszáj készülni, azt nem lehet áttenni… - próbálkoztam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem lesz semmilyen koncert – jelentette ki anya.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hogy mi?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem léphetsz fel – hangzott az ítélet. – Először csak a
hátam mögött ellógsz az iskolából valami apró koncert miatt, ami igazából nem
is a te fellépésed. Mi jön legközelebb? Hová vezet ez szerinted? Még a végén az
érettségit is kihagyod, mondván <i>te inkább a zenére akarsz koncentrálni</i> –
az utolsó szavakat különösen epésen mondta, nem mintha azelőtt finomkodott
volna. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Álltam ott, és úgy éreztem magamat, mint akit hasba rúgtak.
Nemcsak átvitt értelembe, tényleg iszonyatos görcsöt éreztem a gyomromban, nem
tudtam, hogy hányni fogok vagy elájulni. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Anya, ezt nem teheted velem – nyögtem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Kiskorú vagy, én pedig az anyád – emlékeztetett. – Hivatalosan
én tudom jobban, mi a jó neked.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Tudom, hogy megbántottalak ezzel az egésszel, de nem ez
a megoldás…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Hogy megbántottál? – visszhangozta elkeseredetten.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A vonásain harag látszott, de a szemén láttam, hogy
igazából tényleg csalódott, és fáj neki ez az egész. Az elmúlt hetekben olyan
rendes volt velem, mint szinte soha, és mintha nem is kellett volna erőlködnie.
Átadta magát annak, hogy bízhat a döntéseimben és az őszinteségemben. Erre én
mit csinálok? Éppen azt, ami miatt éveken át paranoiával kezelt engem: átvágom őt
és elhanyagolom a sulit. Talán tényleg megérdemlem a büntetést, amit kitalált.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Legyőzötten fordítottam neki hátat, és felmentem a szobámba. A fájdalom a gyomromból a mellkasomba kúszott, és ahogy becsuktam az ajtót, rögtön
sírni kezdtem. Nem akartam, hogy anya meghallja, úgyhogy távolabb mentem, az
ablakhoz. A hideg üveghez préseltem a homlokomat, miközben a könnyek végigfolytak
az arcomon.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Mikor kicsit megkönnyebbültem, felhívtam Laurent. A hangom
még mindig remegett, mikor megszólaltam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem lépek fel hétvégén – közöltem vele.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ne hülyéskedj, Sky, mindent leszerveztünk ma a fővárosban,
a próbák is nagyon jól mennek – értetlenkedett Lauren.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem léphetek fel – ismételtem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Miért?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Anya nem engedi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ezt miért most találta ki?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Mert ma lógtam el az iskolából az engedélye nélkül,
hogy a fellépésre készüljek – magyaráztam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ó…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Lauren egy pár percig nem tudott többet reagálni. Mintha csak
most állt volna össze a fejében, hogy én nem a Black No.1 egyik tagja vagyok,
aki a zenélésnek és a zenélésből él, hanem egy tizenhét éves lány, akinek még el
kell végeznie a gimit, és akit az anyja szobafogságba zárhat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Honnan tudta meg? – kérdezte, hogy megtörje a csendet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Nem szóltam a suliban, hogy hiányozni fogok, és ilyenkor
felhívják a szülőt – feleltem. – Épp az ilyen lógósok miatt. Főleg,
ha aznap épp van valami fontos dolgozat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És ma volt?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A próbafelvételi. Amolyan szintfelmérő. Ezalapján osztanak
haladó vagy alap csoportokba az utolsó évben, sok függ tőle a fősulis felkészülés
miatt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– És nem lehet pótolni ezt a dogát? Egyébként akarsz te
egyáltalán fősulira menni? – jogos kérdések voltak, de a helyzet ennél bonyolultabb volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Lehet, de ennél többről van szó. Ne beszéljünk róla –
kértem. – Nem léphetek fel hétvégén. Talán soha az életben.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ne dramatizáld túl, találunk valami megoldást – erősködött
Lauren, én viszont szomorúan elköszöntem, aztán lefeküdtem az ágyamra, és a fal
felé fordultam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Fél órája feküdtem így a sötétben, a saját
lélegzetvételemet hallgatva és az életemen gondolkozva, mikor egy autó hangját hallottam
meg. A földúton közeledett felfelé. Lámpái már bevilágítottak az ablakomon,
mikor felpattantam az ágyról. Ajtócsapódás, majd csengetés. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Egyik részem rohanni akart a bejárathoz, de a nagyobb
részem még mindig kedvetlen és fáradt volt. Mikor leértem a lépcsőn, anya már ajtót
nyitott. Ashnek. Épp bemutatkoztak egymásnak, mikor észrevettek engem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Visszamegyek a dolgozószobámba, beszélhettek a
nappaliban – ajánlotta anya.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Sokkal nyugodtabb volt, mint egy órával korábban. Csak egy
pillanatra tudtam az arcára nézni, de ennyiből is megállapítottam, hogy sírt. Az iménti kis izgalmat ismét elnyomta a pocsék bűntudat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Igazából önnel szerettem volna beszélni – mondta Ash
higgadt udvariassággal.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Korban közelebb állsz hozzám, mint a lányomhoz, akár tegezhetsz is – anya a megjegyzéssel igazából a döbbenetét próbálta leplezni.
Sikeresen. Ash elmosolyodott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Azért ez nem teljesen igaz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Én akkor visszamegyek a helyemre – hagytam rájuk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Sarkon fordultam, és visszamentem a szobámba, de a küszöbnél
nem jutottam messzebb. Megpróbáltam hallgatózni, de szavakat nem tudtam
kivenni. Jó darabig ácsorogtam a küszöbön, anya pedig sokáig beszélgetett
Ashsel. Mikor ismét az előszobához közeledtek, úgy tűnt, már búcsúzkodnak. Ekkor
már nem fogtam vissza magam, leszaladtam hozzájuk. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Az elém táruló jelenet szürreálisnak tűnt. Anya
mosolygott, a korábbi szomorúságnak és haragnak nyoma sem volt rajta. Ash is
őszintén jókedvűnek tűnt, miközben belebújt a kabátjába. Épp nevetgéltek
valamin, mikor megláttak engem a lépcső alján lefagyva.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Már mész is? – kérdeztem Ash-t.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Későre jár – vont vállat. – Találkozunk holnap a
próbán. Simone, veled pedig szombaton.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Ki nem hagynám – mosolygott anya. Értetlenül kapkodtam
közöttük a tekintetem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– De én nem próbálok többet. És a szombat… mi van
szombaton, anya?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– A koncertetek, Sky – felelte anya. – Elkísérlek, és
majd a színfalak mögül nézlek titeket.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">A szemöldököm valószínűleg a hajamig szaladt fel, az
állam pedig a padlón koppant. Ash és anya széles vigyora is ezt igazolta. A férfi
még biccentett egyet búcsúszóul, aztán kettesben hagyott minket. Anya jókedve viszont
megmaradt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Kérsz valamit vacsorára? – érdeklődött, mintha mi sem
történt volna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">– Aha – motyogtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.25pt;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-ansi-language: HU;">Azzal a szándékkal követtem őt a konyhába, hogy felteszem
neki mind a száz kérdést, ami az előző percekben felmerült bennem. De végül
elvetettem az ötletet, és csak élveztem az rejtélyes módon helyreállt egyensúlyt.<o:p></o:p></span></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-86013113042864026442021-01-10T11:04:00.007-08:002021-01-10T11:09:43.956-08:007. fejezet - Whataya Want From Me<p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"><i>Sziasztok! Túl a karácsony előtti időszakon/ünnepeken/a vizsgaidőszak egy részén végre el is készültem az újabb fejezettel. Sok ötletem most nem volt a címadó dalhoz, de arra jutottam, ez a szám elég jól passzol ide. Főleg ebben a változatban (nekem személy szerint így tetszik a legjobban). Jó olvasást!</i></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/iL25Njr8xFA" width="320" youtube-src-id="iL25Njr8xFA"></iframe></div><i><br /></i><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="font-family: inherit; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ha valaki két
héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a legjobb barátnőmmel és az anyámmal
együtt fogok csajos délutánt szervezni, valószínűleg kiröhögöm. Már ha
egyáltalán felfogom, amit mond.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit; font-size: 12pt; text-indent: 21.3pt;">Most mégis ez a program állt előttem. Mikor
hazaértem a különös fordulatot vett Valentin-napról, anya élőben, Kat pedig
telefonon kezdett el bombázni kérdésekkel. Egyrészt szerettem volna elmesélni
nekik a különös délutánt, Adam újabb hülyeségét és a zeneiskolai epizódot,
másrészt a véleményük is érdekelt volna – az igazat megvallva én sem értettem
teljesen, mi történt. Mármint események szintjén semmi megmagyarázhatatlan nem
történt: ami Adamet illeti, kutyából nem lett szalonna, ami pedig Asht… Nem
teljesen idegen, és zenész, érthető, ha kíváncsi volt a művemre, és az is, hogy
be akarta mutatni valakinek, amin ő dolgozik. De ahogy ott zenéltünk és
beszélgettünk, mintha lett volna valami a levegőben, valami kettőnk között.
Vagy csak szerettem volna hinni? A gondolataim szinte megállás nélkül ekörül
forogtak, és magamtól nem találtam a választ. Már csak ezért is szerettem volna
kibeszélni a dolgot a hozzám legközelebb állókkal, és az a vad ötletem támadt,
hogy erre egy hármas kupaktanács lenne a legjobb alkalom.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit; font-size: 12pt; text-indent: 21.3pt;">Amikor felvetettem az ötletet, anya lelkesen
reagált (mint minden kezdeményezésre, amivel kicsit közelebb kerülhetett
hozzám), Kat pedig azt hitte, hogy a randi alatt valaki drogot tett az
italomba, amitől megbolondultam. Nem volt sok kedve az anyámmal lógni, azt is
nehezen értette meg, hogy nekem van. De mikor leszögeztem, hogy máshogy nem
mesélek neki semmit, beadta a derekát.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Szombaton fél háromra vártuk Katet. Anya
ragaszkodott hozzá, hogy az ezt megelőző órákat tanulással töltsem, úgyhogy
csak kettő körül bújtam elő a szobámból, hogy felkészüljek a vendégfogadásra.
Mikor lementem a lépcsőn, az orromat sűrű kávéillat csapta meg: az a semmihez
nem fogható aroma, ami a kávéházak levegőjét szokta átjárni. A padló fényes és
makulátlan volt, a nappaliban lévő dohányzóasztalon tornyosuló újságok és
könyvek eltűntek, helyükön az egyik legszebb vázánk állt egy csokor virággal.
Anya a konyhában matatott, háttal nekem. Egy pillanatig csak mosolyogva
figyeltem őt, ahogy a szokottnál is tisztább otthonunkban forog, és próbáltam
visszaemlékezni, hogy mikor vártunk legutóbb vendéget. Rég volt, az biztos.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Mi ez az illat? – tudakoltam.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Még karácsonyra kaptam ezt az isteni kávét
valamelyik kollégámtól – magyarázta. – Félretettem egy különleges alkalomra, és
gondoltam itt az idő, hogy őröljek belőle egy adagot.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Egy tégelyt nyújtott felém, amiben a frissen őrölt
kávé sötétlett. Fölé hajoltam, és belélegeztem az illatot, amit egyébként a
helyiség másik végében is éreztem már. Hiába, a jó kávénak nem lehet
ellenállni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Letettem a tégelyt, és szemügyre vettem, amivel
anya épp foglalkozott. Miután eltörölgetett egy szép fémtálcát, kinyitott egy
rózsaszín papírdobozt, amiből csinos kis teasütemények kerültek elő. Persze nem
is ő lett volna, ha csak úgy ráborítja a tálcára. Szabályos koncentrikus
körökbe kezdte rendezni őket. Látszott rajta, mennyire élvezi ezt a fajta
háziasszony-szerepet.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Gyakrabban is áthívhatnád a barátaidat – jegyezte
meg.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Katen kívül nincs is senki.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ne mondd.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Nem akartam belemenni ebbe a témába. Tény, hogy az
Adam-incidens óta valamivel népszerűbb lettem – Tina gyakrabban ebédelt velem
és Kattel, olyanok is rámköszöntek, akik korábban levegőnek néztek, nem is
beszélve a számtalan Facebook-jelölésről –, de továbbra is Katherine volt az
egyetlen, akivel iskolán kívül is beszélgettem. És nekem ez teljesen megfelelt.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Segítsek valamit? – ajánlottam fel.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ha gondolod, főzd te a kávét.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mire a kávégépben lefőtt egy kancsó fekete, Kat is
megérkezett. Anya elővette a legszebb porcelánkészletünket, míg én barátnőm elé
siettem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Próbálj meg nem zavarba jönni – súgtam neki,
mikor beengedtem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Először fogalma sem volt, miért mondom ezt, aztán
mikor a nappaliba belépve meglátta a drága porcelánban tálalt kávét, a friss
virágokat és a cukrászdai teasüteményeket, leesett az álla. Hát még amikor
anyám egy öleléssel köszöntötte.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Szia, Kat! Ezer éve nem láttalak – mondta
vidáman. Katherine zavara nehezen múlt el.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Szia, Simone… - hebegte, felváltva nézve rám és
anyára. – Valljátok be, hogy igazából a first ladyt vártátok, csak ő lemondta.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Szerencsére a kezdeti feszengés nem tartott sokáig,
ugyanis hamarosan mindkettejüknek eszébe jutott, miért is gyűltünk össze ma
délután.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Viszonylag hamar hazaértél a randiról, Sky –
hozta fel a témát anya.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– És most már nem menekülhetsz a magyarázat elől –
jelentette ki Kat.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Elgondolkozva mártottam a kávémba egy teasüteményt,
próbáltam kitalálni, hogy hol kezdjem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Szóval, én ezt nem igazán nevezném randinak –
mondtam, majd elmeséltem, mit mondott nekem Adam, aztán hogyan hagytam őt
faképnél.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Nyomoronc – forgatta a szemét Kat.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Fő, hogy okosan cselekedtél – mosolygott rám
büszkén anya. – Viszont így az a kérdés, miért nem értél haza még hamarabb?</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Adam lakása a zenesuli utcájában van, szóval
végül ott kötöttem ki – magyaráztam. – Bezárkóztam a termembe, elővettem egy
gitárt és aztán fel sem tűnt, hogy repül az idő. Nem is tudom, mikor jöttek
ilyen könnyen legutóbb az ötletek, valami fantasztikus volt…</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mielőtt jobban belelendültem volt az áradozásba,
eszembe jutott, kikkel beszélgetek. Anya továbbra is nehezen fogadta el a zenei
szenvedélyemet, ami annyira az apámra emlékeztette. Láttam rajta, mennyire
erőlködik, hogy az arcán tartsa a mosolyát. Kat támogatta ugyan az ambícióimat,
viszont a lelkesedésemet sosem érezte át teljesen. Most is csak fél füllel
hallgatott, miközben a teasütik között válogatott.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Szóval, az estét zenéléssel töltöttem. Aztán
végül akadt némi társaságom – mondtam, ezzel visszaszerezve hallgatóim
figyelmét.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Kérlek, mondd, hogy nem Adam ment utánad… -
nyögte Kat.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Nem, ugyan már, dehogy – horkantam fel. –
Képzeljétek, Ash volt az.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ash? – vonta fel a szemöldökét anya.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ja, igen – kaptam észbe. – Az együttes énekese.
Szóval, gondolom ő is próbált épp, bár nem tudom, engem hogyan talált meg,
talán nem csuktam be jól az ajtót és kiszűrődött a hangom… Lényeg, hogy hallott
énekelni, és tetszett neki.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Még szép, hogy tetszett – vigyorgott Kat.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Megkért, hogy játsszam le neki újra a dalt,
cserébe ő is előadta egy újabb számát. Aztán hazahozott.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ahogy ezt elmondtam, kicsit el is szomorodtam. Így
kimondva hétköznapinak tűnt az eset. Legjobb barátnőm és az anyám viszont
várakozva néztek rám.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– De gondolom azért beszéltetek is valamit, nem? –
faggatott Katherine.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Nem sokat, fecsegtünk valamennyit, persze, de
semmi érdekes. A végén elkérte a számom.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ezt hallva anya és Kat összenéztek, olyan cinkos
pillantással, mintha tulajdonképpen ők lettek volna legjobb barátnők.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– De azt mondta, hogy csak mint zenész – tettem
hozzá gyorsan. – És hogy van valami ötlete.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Aha, aha – bólogatott Kat vidáman.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Mesélj még erről a fiúról – kérte anya, miközben
nagyot kortyolt a kávéjából.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Igazából nem annyira fiú. Férfi. Idősebb nálam.
És van tetoválása. És hosszú a haja. És már volt egy menyasszonya, aki
megcsalta őt, összetörte a szívét, és erről írt egy gyönyörű dalt – hadartam,
ami eszembe jutott.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Nos, ez mind nagyon, hm, érdekes – mondta anya.
Kat látszólag próbált nem nevetni ezen a reakción.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Én sem tudom, mit kéne gondolnom – tártam szét a
kezem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Tetszik neked? – kérdezte Kat.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Nem is tudom.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Dehogynem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Lesütöttem a szememet. Akármennyit is gondolkoztam
a Valentin-nap estéjén, ilyen konkrétan még nem tettem fel magamnak ezt a
kérdést.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Tény, hogy helyes. És jó zenész. Szép, andalító
hangja van, és komolyabbnak tűnik, mint Adam, bár sosem lehet tudni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Sky, ezt én is el tudom mondani róla – szakított
félbe Kat.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Hogy érezted magad a jelenlétében? – kérdezte
anya, rátapintva a lényegre.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Zavarban voltam, hogy valaki hallja, ahogy
zenélek. Aztán persze odavoltam attól a daltól, amit ő játszott. És azt hiszem,
tőle is eléggé odavoltam.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ez az – lelkendezett Kat.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– De az önmagában nem elég, ha csak én vagyok oda –
sóhajtottam.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Elkérte a számod, ez is valami – emlékeztetett
anya.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Tényleg Sky, legyél kicsit bizakodó – mosolygott
Katherine.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Megfontoltam, hogy elmagyarázom neki, miért is
jogos a pesszimizmusom a fiúkat illetően, de úgy döntöttem, nem leszek
ünneprontó. Inkább próbáltam átvenni az ő lelkesedésüket.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– És Kat, te hogy állsz a fiúkkal? – fordult anya a
barátnőmhöz.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Katherine elvörösödött, rám nézett, majd vissza
anyára. Biztos furának érezte, hogy anya ilyesmiről kérdezi, de valami azt
súgta, hogy ennél többről van szó. Viszont itt és most nem akartam erőltetni a
témát.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Semmi komoly nincs mostanában – felelte. – És
neked, Simone?</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ezen nevetnem kellett, és magamban gratuláltam
Katnek a poénhoz. Kettejüket elnézve azonban úgy tűnt, Katherine őszintén
választ vár, anyám pedig a vártnál jobban zavarba jött. Értetlenül meredtem
rájuk, mielőtt viszont bármit is kérdezhettem volna, témát váltottunk, és anya
a suliról kérdezett minket.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ez a semlegesnek induló téma végül egész jól
kibontakozott: hamarosan már Kattel egymás szavába vágva meséltünk anyának
emlékezetes epizódokat iskolai életünkből. Ezek a sztorik – tanári bakik,
tesiórai bénázások, pletykák – elmesélve még izgalmasabbnak és viccesebbnek
tűntek, mint mikor átéltük őket. Főleg úgy, hogy anya őszinte érdeklődéssel
hallgatott mindent. A csajos délután végeredményben jobban alakult, mint
képzeltem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Kat egész sokáig maradt, és miután elment,
visszatértem a tankönyveimhez. Viszont alig egy sort olvastam el, mikor
megcsörrent a telefonom: egy ismeretlen szám hívott. Izgatottan vettem fel. Ash
helyett azonban egy ismerős női hang szólalt meg a vonalban:</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Szia Skylar, Lauren vagyok, remélem nem zavarlak.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Dehogy. Mi a helyzet? – feleltem kicsit
csalódottan.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ash mesélte nekem, hogy a minap összefutottatok a
zeneiskolában – mondta. – Nekem pedig eszembe jutott ez-az. És arra gondoltam,
holnap ebédelhetnénk együtt, átbeszélni néhány dolgot.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Az ajánlattól hirtelen megugrott a pulzusom, szóhoz
sem jutottam. Lauren azonban választ várt.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Mármint te és én? – kérdeztem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Igen – válaszolta. – Ha ráérsz, elmegyek érted,
beülünk valahová, és átdumáljuk a dolgokat.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Hát, oké, persze, miért is ne – egyeztem bele.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Megállapodtunk abban, hogy délre jön értem, aztán
letettük. Ezután persze képtelen voltam tovább tanulni. Becsuktam az előttem
heverő könyvet, és az este hátralévő részét rászántam, hogy azon agyaljak,
vajon miért keresett meg Lauren. Úgy akar velem beszélni, mint nő a nővel, egy
pasiról, vagy mint menedzser a… hát, valakivel, aki úgy tesz, mintha tudna
zenélni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><h4 style="line-height: 150%; text-align: center;"><span style="font-family: inherit; font-weight: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">~</span><span face=""Segoe UI Symbol", sans-serif" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">❁</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">~</span></span></h4><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Az izgalmam másnap reggelre sem múlt el. Miután
túlagyaltam a Laurennel való találkát, a gondolataim visszatértek Ashre; lazításként
pedig néha eltöprengtem azon a fura pillanaton, amikor Kat megkérdezte anyát,
van-e most valakije.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Végül teljesen elvarázsolt hangulatban indultam el
otthonról a megbeszélt ebédre. Lauren az utcánkban várt, ám mikor beszálltam
mellé, még nem akart a tárgyra térni. Átautóztunk a városon úgy, hogy csak a
suliról és a tanulásról kérdezett, én pedig szórakozottan felelgettem neki. A
menedzser otthona egy ikerházban volt, még egy kis kert is tartozott hozzá.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Egyedül laksz itt? – érdeklődtem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Jaj, nem – nevetett fel. – Egy nénitől bérlem az
emeleti szobákat. Szegénykém nem akar egyedül lakni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Nem az utca felőli bejáratot használtuk, hanem egy
oldalsó ajtót, ami egy lépcsőházba nyílt. Laurennek két szobája volt, plusz a
fürdő. Levettem a cipőmet, és körbenéztem a nappali-étkezőben. A falon tucatnyi
bekeretezett kép lógott, na meg néhány oklevél. A képek szinte mind a Black No.
1-ról készültek – voltak jól elkapott koncertfotók és gyengébb minőségű, de
annál vidámabb képek a színfalak mögül.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ha kitartóan keresel, találsz egy-két képet az
„igazi” családomról is – jegyezte meg Lauren.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– A kezdetektől te vagy a banda menedzsere? –
kérdeztem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Bizony – húzta ki magát. – Ash-sel gimi óta
ismerjük egymást. Mindketten rajongtunk a zenéért, csak más módot találtunk
arra, hogy ennek éljünk. Én egyetemre mentem, aztán kiharcoltam magamnak egy
pozíciót a kiadónál, ő pedig technikusnak állt, miközben újra és újra kereste a
lehetőséget, hogy a dalaival is menjen valamire. Aztán mikor a sokadik
együttes-kezdeményezése életképesnek tűnt, rögtön megkeresett engem, mint
egyetlen barátját.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Tyű – nyögtem ki. – Előttük volt hasonló munkád?</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ekkora lehetőségem soha – rázta a fejét. – Csak
sertepertéltem más menedzserek körül.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Viszont itt tudsz bizonyítani.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Igyekszem – vonta meg a vállát. – De persze a
legtöbb rajtuk múlik.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Miközben beszélgettünk, tányérokat vett elő, és
megterített a kis étkezőasztalon. A helyiség egyik falát konyhabútor foglalta
el, tűzhely viszont nem volt. Csupán egy főzőlap, mikró, vízforraló, és mint
kiderült, egy szekrénynek álcázott minihűtő.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– A rendes konyha lent van, a néninél – magyarázta.
– De az ebédünket előre felhoztam. Ugye szereted a curryt?</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ahogy megmelegítette az ételt, az isteni, fűszeres
illattól összefutott a nyál a számban. A beszélgetést egyelőre abbahagytuk, és
hozzáláttunk az evéshez.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Jó látni, hogy végre van étvágyad – szólalt meg.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ennek a currynek nehéz lenne ellenállni –
mosolyogtam rá.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mikor végeztünk, igyekeztem némi lazaságot magamra
erőltetni, és szinte nemtörődöm módon felvetettem az engem foglalkoztató témát:</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Miről szerettél volna beszélgetni velem?</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Lauren rám nézett, és elvigyorodott. Hirtelen
biztosra vettem, hogy átlát a tettetett lazaságomon. Hiába, sosem tudtam
rejtegetni az érzéseimet.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Szóval, Ash nagyon elismerően beszélt a
tehetségedről, és biztos vagyok benne, hogy nem túlzott – kezdte. – És lenne
számodra egy ajánlatunk.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Lauren, kérlek, ne csigázz már tovább – fakadtam
ki, ő pedig elnevette magát.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Ash két hét múlva önállóan lép fel a fővárosban.
A szünet alatt is fent kell tartani a rajongók érdeklődését, úgyhogy elvállalt
egy akusztikus fellépést, csak ő és a gitárja. Alapvetően nem gondoltunk
előzenekarra, de mikor hallotta a zenédet, az jutott eszébe, hogy ezt többeknek
kéne ismerni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Pislogás nélkül meredtem a menedzserre. Mivel
egyelőre egyetlen értelmes gondolat sem jutott az eszembe válaszként,
folytatta.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Arra gondoltunk, érdekes színfoltja lenne a
koncertnek, ha játszanál egy-két dalt felvezetésként. Aztán ki tudja, talán a
zenei pályafutásod szempontjából is jó lenne. Persze, ha te is szeretnéd.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Kérhetek egy pohár vizet? – mondtam.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mikor a torkom végre nem volt teljesen száraz, és a
szívverésem is lassult kicsit, végre elkezdhettem a válaszon gondolkodni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Megértem, ha most nem tudod, mit mondj – szólt
Lauren. – És igazán nem akarok még több nyomást helyezni rád, de a fellépés két
hét múlva lesz, szóval el kéne döntened.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Vállalom – feleltem gyorsan. – Mármint fogalmam
sincs, hogy oldom meg, lehet már a főpróbán szívrohamot kapok, de…</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– De hülye lennél kihagyni ezt – a menedzser
elégedettnek tűnt. – Álltál már színpadon?</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Nem – csóváltam a fejem. – Csak néhány
zeneiskolai koncert, még általános iskola idején. Na meg egyszer, egyetlen
egyszer elkísértem az apámat egy fellépésére. És a végén kihívott magához a
színpadra.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Arról láttam egy felvételt – csillant fel Lauren
szeme. – Aranyos voltál.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– A fényektől nem is láttam a nézőteret – idéztem
fel. – De ez már nagyon rég volt.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Rég nincs már közöttünk – bólintott Lauren. –
Nagyszerű zenész volt.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Egy pár pillanatig csendben ültünk, nem tudtunk
azonnal visszatérni a tárgyra. Végül a menedzser szólalt meg.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– És mi a helyzet a lámpalázzal? Egy kismadár azt
csicseregte, hogy nem könnyű téged dalra bírni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Melyik mondta? – dünnyögtem. Két közös ismerősünk
is hallott már engem énekelni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Csak Ash beszélt nekem rólad – közölte Lauren. –
Szóval, nem fogod túlizgulni?</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Biztosan túl fogom izgulni – feleltem. – Mint
mondtam, lehet, hogy már a főpróbán szívrohamot kapok.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
</p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">– Nagy kár lenne – sóhajtott Lauren. – Úgy érzem
tartalmas két hét áll előttünk.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p><br /></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-6126894842304579722020-12-29T05:58:00.003-08:002020-12-29T05:58:48.476-08:00Write Tag 03. - ...élt egy parasztlegény<p><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: justify;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjok2KCsZ0P66B7Ikdkz0AYCH2CR-uTgFqtfHEhv4TXVYPZRQCgp4t0mjknQxXbI3xSeWm6NzxTtXkp39D6ZGjEDAP-f809CDEK2DIAiTxJbhR8qOd-OV2EmU6itzOsvWvPvODvAJf8Evt1/s500/original+%252813%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="500" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjok2KCsZ0P66B7Ikdkz0AYCH2CR-uTgFqtfHEhv4TXVYPZRQCgp4t0mjknQxXbI3xSeWm6NzxTtXkp39D6ZGjEDAP-f809CDEK2DIAiTxJbhR8qOd-OV2EmU6itzOsvWvPvODvAJf8Evt1/w400-h300/original+%252813%2529.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: justify;"><i>Sziasztok!</i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><i>Egyelőre nem egy újabb fejezettel jelentkezem (noha
ezúttal nem fogom annyit halogatni, mint a legutóbbit). <a href="https://abetharc.blogspot.com/2020/07/write-tag-3.html">Abeth</a> kihívott a </i>Write
Tag 03. – …élt egy parasztlegény<i> címen futó kihívásba, amit személy szerint nagyon
érdekesnek találok, épp ezért igyekeztem minél előbb sort keríteni rá.</i><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"></span></p><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><h4 style="text-align: center;"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">~❁~</span></span></h4><div class="MsoNormal"><span lang="HU" style="font-family: "evanescent"; mso-ansi-language: HU;"><o:p></o:p></span></div></div>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><u><span style="font-size: medium;">Szabályok</span><o:p></o:p></u></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed
elejére! </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;">(Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet
irányítsd a <a href="https://tintaszerkezetek.hu/write-tag-03-elt-egy-parasztlegeny/" target="_blank">Tintaszerkezetek</a> oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">2. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">3. Válaszolj a kérdésekre!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">4. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">5. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az
oldalukat!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">6. Értesítsd őket a jelölésről!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"></span></p><h4 style="text-align: center;"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">~❁~</span></span></h4><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit; font-size: medium;"><u>Kérdések</u></span></span></div>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Mit találsz ki előbb, a cselekményt vagy a főszereplőt
(vagy valami mást)? <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Milyen karakter volt az első történeted főszereplője?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Ha már több sztorit is írtál, felfedezel-e utólag
visszagondolva hasonlóságot a főszereplőid közt?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Hogyan alkotod meg őt, van-e rá módszered?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Szerinted mitől lesz „működőképes” egy főszereplő? <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Mit gondolsz arról, hogy „a főszereplő legyen
szerethető”?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Jártál-e már úgy, hogy a karaktered önállósította magát
és másfele vitte a történetet, mint ahogy eltervezted? Mit teszel ilyenkor?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Olvasóként milyenfajta főszereplők fognak meg /
érdekelnek igazán? Befolyásolja-e ez, hogy te milyennek alkotod meg a tieidet?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Fedeztél-e már fel hasonlóságot saját magad és a
főszereplőd közt? Vagy törekedtél-e erre szándékosan?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">- Van-e valami érdekességed, gondolatod a főszereplőkről,
amit elmesélnél?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">+1 Bármit kérdezhetsz, ami a témához kapcsolódik. (De ne
felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson
valamit!)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"></span></p><h4 style="text-align: center;"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">~❁~</span></span></h4><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit; font-size: medium;"><u>Válaszaim</u></span></span></div>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Mit találsz ki előbb, a cselekményt vagy a főszereplőt
(vagy valami mást)? </b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Mikor mit. Általában nagyon váratlanul jut eszembe egy ötlet,
de ha így van, akkor mintha egy nagy felhőként jelenne meg előttem az egész
történet. Ebben a felhőben ott lebegnek a karakterek, a történet elemei, de
ilyenkor az egész olyan sok és megfoghatatlan, azt sem tudom, melyik részét
kezdjem el végiggondolni. De általában az alapsztorit próbálom lefuttatni
fejben, esetleg automatikus írással körvonalazom. Aztán jön az, hogy nagyon
alaposan elkezdem leírni magamnak a főszereplőt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Milyen karakter volt az első történeted főszereplője?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Szigorúan véve a legelső történetem valami mese volt,
amit oviban találtam ki, és egy hercegnőről szólt, aki nem akart férjhez menni,
de aztán találkozott egy csodálatos herceggel, akinek persze igent mondott. Az
első megírt történetemre érdekes módon nem emlékszem ilyen tisztán. Vérfarkasok
és vámpírok voltak benne, a főszereplő egy vérfarkas klán tagja volt három
lánytestvér egyike. Sokat csűrtem-csavartam a sztorit, már nem is tudom
pontosan, mit hoztam ki belőle.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Ha már több sztorit is írtál, felfedezel-e utólag
visszagondolva hasonlóságot a főszereplőid közt?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Belegondolva nem. Lehet, hogy egy külső szemlélőnek
rögtön feltűnne, hogy a fiaim/lányaim ugyanabból a fejből pattantak ki, de
különben nem hasonlítanak egymásra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Hogyan alkotod meg őt, van-e rá módszered?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Egy kreatív írást fejlesztő könyvben egész kérdéssor van,
amire egy szerzőnek tudnia kell válaszolni a karakterével kapcsolatban, ha hitelesre
akarja megalkotni. Volt már, hogy nekiültem és mindet átgondoltam, de általában
nem így csinálom, hanem leegyszerűsítem arra, hogy mi a karakter alaphelyzete a
történet elején, és hová akarom eljuttatni. Aztán persze leírom, hogy mik a
gyengéi, amik miatt elbukhat(na) út közben, mik az erősségei, amikkel előre
haladhat, kik a legfontosabb személyek az életében, és mi az, amit a legszívesebben
csinál.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Szerinted mitől lesz „működőképes” egy főszereplő?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Ha ő az, akivel a történet megtörténik. Ha ő az, akinek a
legtöbb a veszítenivalója a történetben. Ha csak passzív szemlélő, aki elmeséli,
ami a környezetében történik, akkor nem több narrátornál. Az viszont szerintem
nem alapfeltétel, hogy cselekvő, aktív valakinek kell lennie, neki kell
irányítania mindent. Olvastam érdekes és erős regényeket, ahol a főszereplő
képtelen volt összeszedni magát. Ő állt az események középpontjában, de inkább
csak „elszenvedett” mindent (nem is lett jó vége), de ettől még főszereplő
volt, mert ha voltak is nála aktívabb szereplők, a történet úgy volt megírva,
mintha minden azért történne, hogy a főszereplő eljusson valahonnan valahová az
életben.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Mit gondolsz arról, hogy a „főszereplő legyen szerethető”?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Szerintem ez sem kötelező. Én általában ilyeneket írok,
írtam eddig, mert szerintem egyszerűbb. De vannak történetötleteim, ahol a
főszereplő nem egy szimpatikus alak, és épp azért szeretném a középpontba rakni,
hogy elmondjam, mi motiválhat egy antihőst. Ha magamnak választok olvasnivalót,
akkor is szeretek ellentmondásos főszereplőkkel találkozni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Jártál-e már úgy, hogy a karaktered önállósította magát
és másfele vitte a történetet, mint ahogy eltervezted? Mit teszel ilyenkor?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Így még nem jártam, de az jellemző, hogy már írás közben
gondolom át a történetet, és ennek megfelelően alakulnak a szereplők is. De ha
ilyen lenne, szerintem hagynám megtörténni. Viszont megnehezíteném vele a
dolgomat, mert úgy lehet át kéne gyúrnom azt is, amit korábban megírtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Olvasóként milyenfajta főszereplők fognak meg /
érdekelnek igazán? Befolyásolja-e ez, hogy te milyennek alkotod meg a tieidet?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">A hiteles főszereplők fognak meg, akik mögött érezhetően
kidolgozott lélektan áll, és ha meg is lepődöm azon, amit tesznek, belegondolva
megértem őket. Úgy érzem, így a hús-vér emberek megértéséhez is közelebb jutok.
Próbálok én is hasonló szereplőket írni, de olyan is van, hogy lazábban veszem,
nem gondolom túl, és csak a fantáziám élvezetére írok (ilyenkor kicsit kétdimenziósak
lesznek a karaktereim, de van, hogy megbocsátok magamnak).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Fedeztél-e már fel hasonlóságot saját magad és a
főszereplőd közt? Vagy törekedtél-e erre szándékosan?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Rendszeresen. Nem törekszem rá, de egy-két vonásomat
mindig „megöröklik”. Azokban a történetekben, amiket jelenleg írok, a
főszereplők nagyon különböznek tőlem (az egyikük például egy tizenhét éves fiú),
de mindig van bennük valami apróság, amit a saját jellememből veszek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;"><b>Van-e valami érdekességed, gondolatod a főszereplőkről,
amit elmesélnél?</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-family: "Times New Roman",serif; mso-ansi-language: HU;">Időről időre hajlok arra, hogy fiúkról, férfiakról írjak,
holott meggyőződésem, hogy sosem fogom megérteni az ellenkező nemet. Ilyenkor
is nagyon élvezem az írást, csak közben állandó kétségeim vannak, hogy nem egy
férfibőrbe bújtatott nőről írok-e tulajdonképpen (itt is az a nagy félelmem, hogy
nem elég hiteles a karakterem).<o:p></o:p></span></p><h4 style="text-align: center;"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">~❁~</span></span></h4><div style="text-align: center;"><i>Még egyszer köszönöm a lehetőséget Abethnek! Igyekszem továbbadni a kihívást más jelölteknek, bár úgy látom, sokakhoz eljutott már:)</i></div>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-1971877529012587362020-12-13T09:51:00.000-08:002020-12-13T09:51:11.772-08:006. fejezet - He Wasn't Like St. Valentine<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"><i>Sziasztok! Számomra is meglepő, de sikerült összehozni a folytatást. Remélem, innentől rendszeresebben tudok jelentkezni. Ehhez a mostanihoz két dal is tartozik, amik a fejezetben is szerepelnek majd, először <a href="https://youtu.be/nC4cj1MvRYI?t=27" target="_blank">ez</a>, utána pedig <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ccUzxIpGVlQ&ab_channel=ForTheLoveOfMusic" target="_blank">ez</a>. Jó olvasást!</i></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"><i><br /></i></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">— Most
komolyan találkozol vele? – Katherine hangjában felháborodás és hitetlenkedés
keveredett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">— Komolyan – feleltem higgadtan.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Négy nap telt el azóta, hogy Adam ismét
megkeresett és a Valentin napi terveim felől érdeklődött. Nálam bölcsebbek
valószínűleg vissza sem írtak volna neki, vagy legalábbis nem azonnal. Sajnos
vagy nem sajnos, én azonnal válaszoltam, és megkérdeztem, mit akar. Noha
igyekeztem tartózkodónak tűnni és nem rejtettem véka alá a sértettségemet, egy
órányi üzenetváltás után már egyeztettünk is egy randevút február
tizennegyedikére. Adam megígérte, hogy kitesz magáért és kárpótol az elmúlt
hétért, én pedig nagyon szerettem volna hinni neki. Kat azonban kevésbé
lelkesedett az ötletért.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">— Sky, ez tiszta őrültség.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">— Ezt már mondtad párszor – vontam meg a vállamat,
miközben a szekrényemben kutattam. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Amint találkoztunk, beavattam barátnőmet a
fejleményekbe, és azóta mást sem hallottam tőle, csak a kérlelhetetlen észérveket. Most sem adta
fel, mikor már a randira készülődtem: videochaten keresztül esdekelt, hogy
térjek észhez.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">— Inkább segíts ruhát választani – szakítottam
félbe a szónoklatát, amire egyébként sem figyeltem oda.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Felemeltem az ágyra kiterített ruhákat, és
meglengettem őket a kamera előtt. Az egyik vállfán egy már-már hivalkodóan
piros darab lógott. Merész színét visszafogott szabása kompenzálta: noha szűk fazon
volt, hosszú ujja és magas nyaka még így is sokat hagytak a fantáziára. A másik
lehetőség épp az ellenkezője volt. Első ránézésre egyszerű, fekete ruha volt, a
dekoltázsa azonban már kevésbé volt visszafogott. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Én ebben nem veszek részt – jelentette ki
Katherine.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Jó, akkor ne – morogtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Írj, ha hazaértél a randiról – tette hozzá, még
mielőtt kinyomtam volna a videóhívást. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Végül a fekete ruha mellett döntöttem. Már majdnem
elkészültem, mikor anya hazaért. Ösztönösen az ajkamba haraptam az
idegességtől, majd felszisszentem, érezve, ahogy a frissen felkent rúzs a fogaimra
tapad. Épp ezt a hibát javítottam, mikor anya benézett a fürdőszobaajtón.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ki lesz a Valentinod? – tudakolta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Nem válaszoltam azonnal, úgy tettem, mintha nagyon
el lennék foglalva a rúzsom egyengetésével. Persze anyának a hallgatásom is
eleget mondott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Sky, nem arról volt szó, hogy megtanultad a
leckét?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Nem mérgesen kérdezte, még csak nem is neheztelően.
Semmi nem utalt arra, hogy fejmosás vagy szobafogság vár rám, és ez
megnyugtatott. Felé fordultam, megtámaszkodva a mosdókagylón. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– De. Arról volt szó – bólintottam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Egy pillanatig csendben néztünk egymásra, aztán
anya lemondóan sóhajtott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Addig jár a korsó a kútra, tudod… - mondta. – Maradjunk
annyiban, hogy tízre érted megyek. Ha kell, korábban is, csak hívj. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Hálásan mosolyogtam rá. Több volt ez tőle, mint
engedély egy randira. Mintha végre túlléptünk volna többévnyi bizalmatlankodáson
és meg nem értésen. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Miután befújtam magam parfümmel, már csak a cipő
és a kabát hiányzott. Anya követett az előszobába, és nézte, ahogy belebújok a
csizmámba. Noha mosolygott, némi szomorúság is keveredett az arckifejezésébe. Büszke
volt rám, ha más nem a stílusváltás miatt, közben pedig nyilvánvalóan aggódott
is, hogy minek teszem ki magam. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Hol találkoztok?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Értem jön, a földút elején vesz fel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ne kísérjelek el addig? – vetette fel. Most
valószínűleg az én arcomon tükröződött aggodalom. Anya hamar visszavonta az
ötletet. – Csak kíváncsi lettem volna erre a fiúra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ha hazaértem, megmutatom Facbookon – ígértem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Már a kilincsen volt a kezem, amikor visszafordultam,
és szorosan megöleltem. Elsőre mintha meglepődött volna, de aztán hamar magához
szorított. Jóval magasabb volt nálam, még úgy is, hogy most magassarkú volt
rajtam, és hozzábújva úgy éreztem, hogy még mindig kislány vagyok. Ez viszont
inkább biztonságot adott, nem a kiszolgáltatottság érzését. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Vigyázz magadra! – mondta, mikor végül az ajtó
felé vettem az irányt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Úgy lesz – intettem. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">A földút közepén jártam, mikor megzörrent a
telefonom. Adam írt, hogy már vár. Most nem izgultam. A legrosszabbon már túl
voltunk. Becsapott és kihasznált, sírtam utána. Legalább már nincsenek illúzióim.
Kivéve talán az elképzelést, hogy észhez tért, és jó lesz hozzám. Lehet, hogy
én voltam túl hiszékeny, mégis jól esett a szívemre hallgatni az eszem helyett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Szia szépség – köszöntött, mikor beszálltam
mellé. Felém hajolt, hogy megcsókoljon, én pedig nem húzódtam el. Legalábbis
nem azonnal.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Mozgalmas volt az elmúlt két hét? – érdeklődtem,
nem is rejtegetve a sértettségemet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Szólásra nyitotta a száját, de nem felelt azonnal.
Igyekezett jól megválogatni a szavait. Vagy inkább a hazugságait? Nem akartam erre
gondolni. Mikor végül válaszolt, őszinte megbánást éreztem a hangján.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Skylar, tartozom egy bocsánatkéréssel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Helyeslően biccentettem, de nem feleltem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Nem ezt érdemelted volna – folytatta. – Be kell
vallanom, a saját érzéseim ijesztettek meg…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Miről beszélsz?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Te olyan csodálatos vagy, kívül-belül, hozzád
fogható lánnyal nem gyakran találkozom – magyarázta. – Éreztem, hogy tőled
tényleg többet szeretnék, és ettől összezavarodtam, mert nem tudtam, hogy
csináljam ezt az egészet, és egyszerűbbnek tűnt volna elmenekülni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– És így is tettél.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– És megbántam – jelentette ki. – Csak reménykedni
tudok, hogy még jóvá tehetem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Nem nézett rám, az útra figyelt. A tekintetéből viszont
most hiányzott az a huncut fény, ami különben mindig ott bujkált. Talán nem is
követek el hibát azzal, ha hiszek neki.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Egyelőre mégsem mondtam semmit, viszont a mosolyomat
nem fojtottam el. Kibámultam az ablakon, és csak ekkor jöttem rá, hová megyünk.
Adam bekanyarodott a lakása utcájába, és leparkolt a háztömb előtt. A mosoly
lehervadt az arcomról.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Pontosan hogyan is képzelted el ezt a randit? –
érdeklődtem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Gondoltam felmegyünk hozzám, rendelünk valamit kaját
és jól érezzük magunkat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Jól érezzük magunkat – ismételtem felvont
szemöldökkel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Adam szemlátomást nem értette, mi a problémám. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Neked máshoz volna kedved? – kérdezte óvatosan.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Így is mondhatjuk – bólogattam. Éreztem, ahogy a
sértettség és a harag ismét elönt. Nem csak Adamra haragudtam, hanem magamra is,
amiért belementem ebbe. – Egy olyan randevúhoz volna kedvem, ami nem arról
szól, hogy a legelegánsabb ruhám minél előbb lekerüljön rólam. De leginkább egy
olyan pasihoz volna kedvem, aki nemcsak megdönteni akar, hanem komolyan gondolja
a nagy érzelmeket, amikről magyaráz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">A hangomat minden mondattal több düh járta át. Meg
sem próbáltam visszafogni magam. Adam elképedve nézett rám.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Sky, ne csináld, olyan szép esténk lehetne…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Egy efféle szép estéhez bármilyen lány megfelel –
ezzel kinyitottam a kocsiajtót, és fél lábbal már kint is voltam. – Biztos könnyen
találsz majd partnert.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Választ sem várva rácsaptam az ajtót, és
elindultam egyenesen az utcán. Mérgemben szinte fújtattam, a cipősarkam sebes
kopogásától visszhangzott az utca. Adam is kiszállt a kocsiból, utánam kiáltott,
a nevemet szólongatta, de nem fordultam meg. Csak mentem előre, ő pedig nem
követett. Nem is gondolkoztam azon hová tartok pontosan, míg szinte
öntudatlanul meg nem álltam a zeneiskola előtt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Mikor észrevettem, hova hozott a lábam, elmosolyodtam,
és máris éreztem, hogy elpárolog a dühöm. Besétáltam az ajtón, és bekopogtam a
portára.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– A kétszáztizenhármas kulcsát szeretném –
mondtam, miközben előkerestem az igazolványomat. A portás ránézett, bólintott, majd
egy fiókból előkereste, amit kértem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Kicsit kifulladtam, mire magassarkú csizmámban
felértem a második emeletre. A tizenhármas terem helyét rajtam kívül csak az itt
dolgozók ismerték, és hivatalosan csak nekem volt ide bejárásom. Nem is a
folyosóról nyílt, bejárata a gitárteremben volt. Szerencsére itt most nem volt
óra. Noha minden helyiség hangszigetelt volt, akkor voltam a legnyugodtabb, ha
senki nem volt a szomszéd szobában, mikor idejöttem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">A terem pont úgy várt vissza, ahogy jó pár héttel
ezelőtt hagytam. A sötétítő hanyagul behúzva, a füzetem kinyitva a zongora
tetején, a tollra nem is tettem vissza a kupakját. Nem sokszor voltam itt, mióta
Evan szakított velem, és akkor sem maradtam sokáig. Nem tudtam magam rávenni a
hosszú gyakorlásokra, amiket korábban soha nem éreztem megerőltetőnek. Saját
dalokhoz nem jött az ihlet, kivéve az utolsó alkalmat, mikor itt jártam. Akkor
végre elkezdtem szavakba önteni a szakítással kapcsolatos érzéseimet, de hamar
kudarcba fulladt az egész. Nem fejeztem be a szöveget, helyette sírtam egy
sort, aztán itthagytam mindent, épp csak a gitárokat pakoltam el, hogy ne lepje
őket a por.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Kibújtam a kabátomból, majd gondoltam egyet, és a
már kényelmetlenné vált csizmától is megszabadultam. Gondosan beszárított hajamat
is összefogtam. A vonzerőmre most mégsem lesz szükség.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Felvettem a füzetet a zongoráról, és elgondolkozva
olvastam át a már elkészült sorokat. Az alapok jók voltak. Eredetileg egy lassú,
szomorú számnak szántam, zongorakísérettel. Most azonban más ötletem támadt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Letelepedtem a zongoraszékre, fogtam a tollat, és munkához
láttam. Csupa egymásnak ellentmondó érzés járt át. Teljesen kikapcsoltam,
holott az agyam fogaskerekei jobban pörögtek, mint dolgozatírás közben. Az
elmúlt hetek eseményei elhalványultak a fejemben, holott épp ezeket használtam
fel az íráshoz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">A szöveg hamar elkészült, párszor viszont még el kellett
olvasnom, mire fejben elkezdtem énekelni. Ettől fogva viszont már szinte
természetesen adta magát. Eljött a hangszerek ideje.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Mint mindig, most is ünnepélyes hangulat fogott
el, mikor felnyitottam a gitártokot. Kismilliószor játszottam már ezeken a hangszereken,
de a varázsuk ettől még nem kopott meg. Az egyik legjobb gyártótól származtak.
Igaz, egyik sem mai darab volt már, de zenész körökben így is kivételesen szerencsésnek
számítottam, amiért ilyen kincsek birtokában voltam. Sokakkal találkoztam, akik
irigykedtek rám ezért – abba azonban kevesen gondoltak bele, hogy én is elég nagy
árat fizettem a hangszerekért. Az apám halála után örököltem őket. Ha a gitárjait
pengettem vagy a zongorájánál ültem, mindig erősebben éreztem a kötelékünket: ez
tette őket igazán különlegessé számomra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Behangoltam az akusztikus gitárt, aztán egy pár
percig csak improvizáltam. Gondolkodás nélkül jártak az ujjaim a húrokon, míg
végül a játék valami dallamfélévé formálódott. Mikor végre belejöttem, újra és
újra lejátszottam a dalt, egyre következetesebben fogva le az akkordokat. Nem
tudnám megmondani, mennyi ideig gitároztam egyhuzamban. Addig pengettem, amíg
az ujjaim el nem fáradtak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ideje összerakni, ami van – mondtam magamnak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">A gitárral a kezemben leültem a zongorához, aminek
a kottatartóján hagytam a füzetet. Szerencsér a fekete ruha szoknyarésze laza
volt, az egyik lábamat felhúztam, és rátámasztottam a gitárt. Rég próbáltam
egyszerre énekelni és hangszeren játszani, így kicsit nehezen fogtam hozzá. A
gitárt eleinte nem tudtam az előbb begyakorolt ütemmel pengetni, és a hangomat
is nehezen találtam. Többek között ezért is örültem, hogy nincs senki a
közelben.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Néhány halvány, szánni való kör után mégis
sikerült belelendülnöm. Az ujjaim már igazán sajogtak, rég tettem ki őket ilyen
megerőltetésnek, de ez a fájdalom szinte kellemes volt. Kieresztettem a
hangomat, és minden éreztem, hogy a méreg kiszáll belőlem, valami sokkal
tisztább energiának adva át a helyét. A külvilág megszűnt számomra, már a
füzetemet sem kellett néznem. Énekeltem és gitároztam, nemcsak a számmal és a
kezemmel, hanem az egész testemmel és lelkemmel. Mikor ismét csend borult a
helyiségre, az ajkaim fülig érő mosolyra húzódtak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Bal felől egyetlen ember tapsa hangzott fel, én
pedig ijedtemben majdnem hátraestem a székről. Arról is megfeledkeztem, hol
vagyok, az fel sem tűnt, hogy valaki benyitott. Riadtan fordultam a hang felé,
és döbbenten vettem észre, hogy Ash áll az ajtóban. Mosolya és felvont
szemöldökei azt sugallták, hogy teljesen le van nyűgözve, és a taps is erre
utalt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Mi… mióta állsz ott? – nyögtem ki elképedve.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Sajnos csak az utolsó refrénnél nyitottam be – sóhajtotta.
– Ha megkérlek, eljátszod ismét a teljes dalt?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Még kicsit csiszolatlan ez a szám – mondtam lesütött
szemmel. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Az előző pillanatok eksztázisa odalett.
Visszacsöppentem a valóságba, ahol egy tizenhét éves amatőr voltam egy
gitárral, egy zeneiskola termében, szemben egy nálam jóval idősebb, befutott
zenésszel. Egy meglehetősen jóképű zenésszel. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ha ilyen a csiszolatlan változat, el se tudom
képzelni, milyen lesz a végleges – nevetett Ash. Én csak egy bátortalan mosollyal
tudtam felelni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Mi lenne, ha egyezséget kötnénk – folytatta, beljebb
lépve a küszöbről. – Én is eljátszok egy csiszolatlan dalt neked, cserébe pedig
még egyszer előadod ezt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ha most meghallgatom, te hogy zenélsz, tuti a
maradék bátorságom is elszáll – ráztam a fejem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Akkor kezdd te! Na, lécci!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Idegesen elnevettem magam, és hirtelen eszembe
jutott a pár héttel ezelőtti kínos alkalom, amikor Adam rávett, hogy énekeljek
neki. A kellemetlen emléktől most csak még jobban zavarba jöttem. Az érzelmeim
valószínűleg az arcomra is kiültek, mert Ash mosolya halványabbá vált.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– De ha nagyon nem akarod, nem erőltetem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Egy pillanatig zsebre tett kézzel ácsorgott a terem
közepén, egyik lábáról a másikra billegve. Számára is kínossá vált a helyzet,
én pedig megértettem, hogy ha nem mondok, nem teszek semmit, valószínűleg mindjárt
itt is hagy. Akármennyire is zavarban voltam mellette, ezt azért nem akartam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Jó, rendben – egyeztem bele. – Megpróbálom. De
utána te jössz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Ash arca ismét felderült. Körbenézett, valami ülőhely
után kutatva. Az egyetlen szék a zongoraszék volt, amin én ültem, viszont szerencsére
az ablakpárkány is elég széles volt. Erre Ash is hamar rájött, és odaült, alig
másfél méterre tőlem. A szívem erre még jobban zakatolni kezdett, bele kellett
néznem még egyszer a füzetembe, mielőtt elkezdtem volna. Ahogy azonban
elkezdtem pengetni a gitárt, a varázslat visszatért. A játék szinte magától ment,
a hangom betöltötte a termet, és mire az első refrénhez értem, elfelejtettem,
hogy más is jelen van rajtam kívül.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">A dal végén Ash ismét megtapsolt engem. Összefogott
hajam mostanra teljesen szétbomlott, sok szál az arcomba lógott, vagy a
bőrömhöz tapadt, hisz kissé meg is izzadtam zenélés közben. Biztosra vettem,
hogy mostanra a sminkem is elmaszatolódott, de mégsem voltam zavarban. Mindezzel
együtt voltam igazán önmagam. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Most inkább én érzem, hogy minden bátorságom
elszállt – mondta Ash, mikor felé nyújtottam a gitárt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Megegyeztünk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Jó, jó, tartom a szavam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Félig feltápászkodott úgy, hogy lazán az ablakpárkányhoz
tudjon támaszkodni, és egy pillanatig elgondolkozva szemlélte a gitárt. Aztán
pengetni kezdett, hamarosan pedig énekelni kezdett az ő semmihez sem fogható
hangján. Eleinte engem nézett közben, és ettől az a különös érzésem támadt,
hogy mély, dallamos hangjával és tekintetével egyszerre simogat engem. Nem a
testemen éreztem ezt, inkább a szívemen, de ha lehetséges, ez még intimebbnek
hatott. Az arcom mintha lángolt volna. Ash végül elfordította rólam a tekintetét,
és lehunyt szemmel énekelt tovább. Úgy sejtettem, azokban a pillanatokban ő is
azt élte át, amit én az előbb, számára is épp megszűnt a külvilág, és csak a
dal létezett, a hangja, a gitár a kezében.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Mikor befejezte, én is megtapsoltam őt. Hivatásos
zenészhez képest meglepően félszegen mosolyodott el. Egy pár percig nem
szóltunk semmit, de ez nem az előző kínos csend volt. Ash egy lassú, érzelmes
dalt játszott, ami beleitta magát a terem atmoszférájába, és nem illant el
egykönnyen. Amíg ez a bűvölet ott lógott a levegőben, szentségtörés lett volna
megszólalni. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Végül Ash törte meg a csendet:<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Elrepült az idő, még a végén ránk zárják az épületet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Azt hiszem, felhívom az anyámat – jelentettem ki.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ne vigyelek haza?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Á, hagyd csak, te a közelben laksz, nagy kitérő
lenne…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Felejtsd el. Elviszlek – legyintett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Rájöttem, hogy felesleges ellenkeznem, ő
ragaszkodik ehhez, így ráhagytam. Eltettem a gitárt, a füzetet és a tollat,
besötétítettem, majd bezártam a termet. Ash elment a kabátjáért, én addig
leadtam a kulcsomat a portán.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Sétálnunk kell egy kicsit, a kocsim a ház előtt
áll – mentegetőzött Ash. – Különben gyakran jársz a zeneiskolába?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Az utóbbi hónapokban nem – feleltem. – De előtte
törzsvendég voltam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Előtte mi is – mondta. – Mármint a turné előtt. A
kezdetektől itt próbálunk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Hogy kerülhettük el egymást folyton? –
értetlenkedtem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Én sem értem. Pedig mennyivel jobb lett volna,
ha előbb találkozunk – dünnyögte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Ash az egyik téglaépületben lakott, pont szemben
Adammal. Még arra a háztömbre sem bírtam ránézni, amelyikben a fiú lakott. Mikor
beszálltam a kocsiba, a kelleténél talán erősebben csaptam be az ajtót. Ash összevont
szemöldökkel nézett rám, de végül nem mondott semmit. Út közben csak én
beszéltem, elnavigáltam őt az utcánkig.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Sky, megadnád a számodat? – kérdezte, mielőtt
kiszálltam. A meglepettségtől nem válaszoltam azonnal. – Mint zenész a
zenésznek. Érted. Támadt egy ötletem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ó, ö, hát ja, miért ne – hebegtem bután, és elvettem
a felém nyújtott mobilját, hogy belepötyögjem a számomat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Köszi. Nem foglak zaklatni, ígérem – vigyorodott
el.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ez megnyugtató, köszönöm.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Majd kereslek – mondta, miközben kiszálltam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; margin-bottom: 0cm; margin-top: 0cm; mso-add-space: auto; mso-margin-bottom-alt: 8.0pt; mso-margin-top-alt: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">– Ezt már sokszor hallottam – forgattam a szememet,
de rögtön meg is bántam a szúrós megjegyzést. Ash nem tett semmi rosszat. Reméltem,
hogy nem vette magára, de ekkor már kint voltam a kocsiból, és nem láttam az
arcát. Csak álltam a járdán, és bámultam a kocsi után, míg el nem tűnt az utca
végén.<o:p></o:p></span></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-20125868391324953452020-08-17T05:27:00.003-07:002020-08-17T05:27:47.344-07:00Bocsánatkérés<p style="text-align: center;"> <i>Sziasztok!</i></p><p style="text-align: center;"><i>Ahogy az látható, több mint egy hónapja el vagyok tűnve. Nyár van, sok időm van, tehát ez elég indokolatlannak tűnhet, de sajnos (vagy nem sajnos) más kreatív tevékenységek és munka kötnek le. Ami az írást illeti, egy másik történetet csiszolgatok, amit nem erre a blogra szánok, bár lehet az lesz a vége, hogy itt teszem közzé. Lényeg a lényeg, nem feledkeztem meg erről az oldalról, állandóan van valami félig-meddig tudatalatti bűntudatom amiért így elhanyagolom, de előbb-utóbb visszatérek ide.</i></p><p style="text-align: center;"><i>Addig is jó böngészést, olvasást minden erre tévedőnek, tudom ajánlani oldalt a sok csodás cserémet (akiknek megköszönöm, ha nem vesznek le a linkjeik közül amíg távol vagyok).</i></p><p style="text-align: center;"><i>Üdv,</i></p><p style="text-align: center;"><i>Winter</i></p>Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-59247729838407288672020-07-06T04:33:00.000-07:002020-07-06T04:33:24.675-07:005. fejezet - Hands Clean<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/2dH289KxkGw/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/2dH289KxkGw?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 12.0pt; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Még mindig semmi? – kérdezte Kat köszönés
helyett, mikor beszálltam mellé a kocsiba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Én csak a
fejemet ráztam, mire ő bosszúsan felszisszent. Adammel azóta nem találkoztam,
hogy másfél hete a lakásán végül engedtem a csábításának és a vágyaimnak. Aznap
este még telefonáltunk egy pár percig, aztán pedig… eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem értem,
miért nem képes válaszolni az üzeneteidre – fortyogott Katherine.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Továbbra sem
szólaltam meg, nem tudtam mit mondani. Egy pár napig még nem aggódtam,
kimagyaráztam, magam előtt is mentegettem a fiút. Biztos csak a próbák. Lehet,
hogy megint a kiadóval akadtak bonyodalmak. Még az is lehet, hogy családi ügy.
Keresni fog. Miért is ne tenné?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ez a miért már
több mint egy hete visszhangzott a fejemben, nem volt olyan gondolat, ami
teljesen elnyomhatta volna. Nem voltam jó beszélgetőpartner mostanság, a
tanulmányaimról nem is beszélve. Az étvágyamról szinte teljesen megfeledkeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Én voltam a
hülye, miért is feküdtem le vele ilyen hamar – dünnyögtem, miközben kifelé
bámultam a szélvédőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— El se kezdd,
Sky – csattant fel Kat, mire kicsit összerezzentem. – Tudom, hogy nem
fejmosásra van most szükséged, de már nem tudom, mit tehetnék. Ne magadat
hibáztasd azért, mert átvertek. Nem tudhattad, hogy erre megy ki a játék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De, igenis
sejthettem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ismét csend. Biztos
voltam benne, hogy barátnőm érti, mire gondolok. Joey és Nicky megjegyzésére az
afterpartyról, miszerint Adam szinte minden koncerten kinéz magának valakit a
tömegből. Arra, hogy már az első estén majdnem ágyban kötöttünk ki. A legelső
randira, ami szintén erről szólt volna. Adam valószínűleg végig csak le
akart fektetni, minden igyekezete csak ezt a célt szolgálta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Figyelj,
tudom, hogy már egy hete ezt magyarázom, de még ezerszer el fogom mondani, amíg
meg nem érted – kezdte Kat, mikor leparkolt a suli előtt. – Ha egy srác a
behízelgi magát csak azért, hogy megdugjon, aztán pedig lekoptat, akkor az egy
szemétláda, akire nincs szükséged. Az ő szégyene, hogy így bánt veled, nem a
tiéd. Most legalább megtudtad, milyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De nemcsak az
a baj, hogy hülyének érzem magam – sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Tényleg
odavoltál érte, igaz? – Katherine a kezemre tette az övét. Bólintottam, mire
kicsit megszorította az ujjaimat. — Majdcsak elmúlik ez is. Volt már rosszabb,
nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Keserűen
felhorkantam, de azért az arcomra erőltettem egy mosolyt. Valóban volt már
rosszabb is. És lám, azt is túléltem. Nem a legjobb állapotban, de túléltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Katherine aznap
nem hozta fel többször a témát. Semmiségekről, számonkérésekről fecsegve
csináltuk végig az órákat és a szüneteket. Közben azonban a reggeli beszélgetés
végszava mintha gyökeret vert volna a gondolataim között, háttérbe szorítva azt
a bizonyos miértet. Evan egy év után hagyott el. Őt igazán szerettem, és a
tény, hogy megcsalt, egyévnyi szerelem emlékét fertőzte meg. Majd beleőrültem,
de mégis itt vagyok, és kész voltam arra, hogy újra megbízzak valakiben. Ez a
valaki két hét után kiesett a képből, de ha Evan után talpra tudtam állni, Adam
sem tehet tönkre végleg. Ehhez viszont az kell, hogy a legtöbbet hozzam ki a tapasztalatból, és rendbe tegyem az életemet, kezdve a legalapvetőbb részletekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mit szólnál
egy pizzához? – vetettem fel anyának, mikor késő délután hazaért a munkából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ő erre
megtorpant az előszobában, és döbbenten meredt rám, mintha kísértetet látna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Megnéztem, minden alapanyag megvan itthon – folytattam. – Csinálhatnánk mi a tésztát, mint
régen. Vagy ha túl sok a dolgod, talán megoldom egyedül is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Azt… azt
hiszem, tudok segíteni – válaszolta anya lassan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Nevetnem
kellett, olyan ritka volt, hogy így összezavartam az én mindig magabiztos,
határozott anyámat. Általában ő volt az, aki miatt a másik zavarában nem
találta a szavakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Örülök, hogy így
fel vagy dobva – jegyezte meg, miközben levette a cipőjét, és szemlátomást azon
tűnődött, mi a fene ütött belém. – Főzés közben elmeséled, mi változott a hét
első feléhez képest?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Már a konyha felé
tartottam, mikor nekem szegezte ezt a kérdést. Persze fel voltam rá készülve.
Az egy hete tartó zombi-üzemmódom után éles váltást jelentett hirtelen jött
motiváltságom és jókedvem, de úgy döntöttem, ma megpróbálok őszinte lenni
anyával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Elmesélem, csak
gyere.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Anya a nappalin
át követett a konyhába. A modern berendezésű, szürke-fehér helyiségben már
előre rendet raktam, elpakoltam mindent a konyhapultról és kis, négyszemélyes
asztalunkról, hogy legyen hely a pizzakészítéshez. Szó nélkül összeszedtük az alapanyagokat
a szekrényekből, majd anya nekiállt a tésztának, én pedig a szósznak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Örülök, hogy
végre jó kedved van – hozta fel újra a témát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ami azt
illeti, megkönnyebbültem – kezdtem, miközben egy paradicsomkonzervvel
vacakoltam. Anya nem felelt, várta a további magyarázatot. – Volt egy udvarló,
aki okozott nekem némi fejfájást. De már tudom, hogy vége, és úgy érzem, ez egy
lehetőség az újrakezdésre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— És
megkönnyebbültél, hogy nem kell több füllentést kitalálnod a randevúk
idejére? – kérdezte anya.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Egy csapásra
visszatért a megszokott felállás, én voltam az, aki összezavarodva kereste a
szavakat. Amikor azonban anyámra pillantottam, rájöttem, hogy nem akar
szemrehányást tenni. Halványan mosolygott rám, szinte automatikus mozdulatokkal
gyúrva a tésztát. A beállt csendet is ő törte meg:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Sky, régóta
tudhatnád, hogy nem tudsz nekem hazudni. Csak azt sajnálom, hogy újra és újra
megpróbálod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem
jókedvemből teszem – még engem is meglepett, milyen dacosan vágtam vissza. Úgy
tűnt, éledező magabiztosságom anyámmal szemben is működik. Ő egy pillanatra
meghökkent, és mikor felelt, némi bűntudatot hallottam a hangján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Igazad van
abban, hogy régebben képes voltam túlzásba esni a korlátaidat illetően. De azt
reméltem, ezzel tarthatlak a helyes úton. Nem hittem, hogy elveszíthetem a
bizalmadat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Összepréseltem
az ajkaimat, mielőtt meggondolatlanul reagáltam volna. Szükségünk volt arra,
hogy megbeszéljük ezt a problémát, de nem hittem, hogy valaha is képesek
leszünk rá. Annyi mindent tudtam volna anyám arcába vágni, felhánytorgatni,
viszont ez nem javított volna a helyzeten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A megfelelő
szavakat keresve végignéztem az otthonunkon. A nagy ablakú, világos nappalin, a
tévé felé néző bőrkanapén és fotelen. Kihasználatlan bútorok, hisz sosem
ücsörgünk csak úgy együtt üres óráinkban. A nappali melletti keskeny előszobán,
ahonnan a lépcső vezet az emeletre – felfelé haladva tucatnyi fénykép mellett
megyünk el nap mint nap. Képek nyaralásokról, karácsonyokról: emlékeztető, hogy
igenis tudjuk mi jól érezni magunkat együtt. Majd a pillantásom a távolból
visszatért a konyhába. Legtöbbször itt voltunk együtt, mintha a hétköznapokban
csak a közös főzések és vacsorák tartanának minket össze. Ahogy most is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem
veszítetted el a bizalmamat, anya – szólaltam meg. – Vagyis nem örökre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Tudod, hogy a
legjobbat akarom neked, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De néha engem
is meghallgathatnál. Nem tudok mindent az életről, de ettől még nem neked kell
meghatározni minden lépésemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Csak próbállak
megóvni a buktatóktól és a rossz ösvényektől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— És mi van, ha
számomra másik ösvény a jó?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Anya erre nem
tudott azonnal felelni, hiszen ez a felvetés több dologra is vonatkozott.
Párválasztásra, továbbtanulásra. Egyébként is rizikós beszélgetésünk legmélyebb
pontjához érkeztünk. Ezt mindketten érezhettük, olyan nagy egyetértésben hagytuk
félbe a munkát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Skylar, tudom,
hogy te úgy gondolod, csak külsőre hasonlítunk, és te inkább az apád lánya vagy
– anya nem kerülgette a forró kását, én pedig kicsit félve vártam, hová akar
kilyukadni. – De több bennünk a közös, mint hinnéd. Ismerem az álmaidat meg a
reményeidet, hisz átéltem őket én is. Ahogy a velük járó csalódást is
megtapasztaltam, így neked már nem kell a saját bőrödön érezned.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Lehet, hogy
igazad van, és tényleg sok közös van bennünk – hagytam rá. – De lehet, hogy
pont annyi különbség van köztünk, amitől nekem sikerülhet az, ami neked nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem várhatod,
hogy csak úgy hagyjam, hogy eldobj mindent, ami szerintem ésszerű lenne –
ellenkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Már a nyelvemen
volt a replika, miszerint az ő ésszerű elvei elfojtanak mindent, ami önmagammá
tesz, de hirtelen elbizonytalanodtam. A zenészekkel való randizás tesz
önmagammá? Hisz egyetlen ilyen srác volt eddig az életemben, ő pedig kihasznált
és megbántott. És a zenélés? Az elmúlt fél évben alig próbálkoztam vele,
ráadásul még egy ember előtt sem tudtam énekelni, nemhogy tömegek előtt. Mégis
miért feltételezem, hogy anyám teljesen rosszul gondolkozik velem kapcsolatban?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Az érzéseim
valószínűleg az arcomon is tükröződhettek, mert anya nem várt választ, hanem
megtörte a csendet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Tudod mit,
kössünk kompromisszumot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">—
Kompromisszumot? – ismételtem hitetlenkedve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Szeretném, ha
bíznál bennem, de azt hiszem, akkor nekem is jobban kell bíznom a döntéseidben.
Hisz tényleg nem vagy már kisgyerek – anyám kicsit lemondóan állapította meg
mindezt. – Nem tiltalak el a zenétől. Sem a fiúktól. Amíg tartod a jelenlegi jó
átlagodat, a szabadidőddel te rendelkezel. De tudnom kell, kivel és hova mész.
Ha bajba kerülnél…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ez mind olyan
szépnek hangzott, hogy szinte el sem akartam hinni. De anya nem hazudott még
nekem, sosem ver át senkit. Ha megállapodunk valamiben, betartja, amit ígér –
feltéve, hogy én is így teszek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Na és a
pályaválasztás? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Egyelőre
lássuk, hogyan működik ez a kompromisszum, aztán majd visszatérünk rá –
sóhajtotta anya.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ő ezzel
valószínűleg lezártnak tekintette a témát, és visszatért a pizzatésztához. Én
sajtreszeléssel folytattam a munkát, de fejben az iménti megállapodásnál
ragadtam le. A pályaválasztásra visszatérünk. Ugyan hogyan érthette ezt? Azt
reméli, hogy ha jobban nyitok felé, akkor fokozatosan meg tud majd győzni, hogy
az általa kiválasztott egyetemre menjek? El sem tudtam képzelni, hogy esetleg
képes lenne esélyt adni az én ötleteimnek. Ahogy azonban elnéztem anyámat,
amint a pizzatésztát nyújtja, kicsit fáradt arccal, gondterhelt pillantással,
ismét eszembe jutott, milyen egyenes emberről van szó. Szigorú, kemény, sokszor
kérlelhetetlen, de egyenes. Ő nem fog alakoskodni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ezzel a meggyőződéssel engedtem el aznap estére a kételyeimet, és elhatároztam, hogy
csak simán megpróbálom jól érezni magam anyával. Mikor elkészültünk a pizzával,
bekapcsoltam a tévét és kerestem egy vígjátékot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Sky, dolgoznom
kell, és egyébként sem kellene a kanapén ennünk – ellenkezett anya, miközben én
két tálcára pakoltam a pizzaszeleteket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Műbőr, mosható
– legyintettem. – Egy estét kibírsz a papírjaid nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Végül engedett
az unszolásomnak, és megnézte velem a filmet, miközben pusztítottuk a friss
pizzát. Én magamhoz képest rengeteget ettem, anya pedig magához képest
rendkívül jókedvűnek tűnt.<o:p></o:p></span></div>
<h4 style="text-align: center;">
<span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">~❁~</span></span></h4>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Sok
tanulnivalód van jövőhétre? – érdeklődött anya másnap reggel. Hideg, maradék
pizzát rágcsáltunk a konyhában, és vártuk, hogy lefőjön a kávé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Csak a
szokásos. Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Arra gondoltam,
elmehetnénk a fővárosba vásárolni kicsit – vetette fel. Döbbenten pislogtam,
mire folytatta. – Nem járhatsz örökké lötyögő, elnyűtt ruhákban. Szívesen
vennék neked pár csinosabb darabot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Majdnem
rávágtam, hogy én szeretem a bő gönceimet és nem vágyom másféle ruhákra, de
hamar meggondoltam magam. Kisebb koromban, mikor még ki voltam békülve azzal,
hogy az anyám öltöztet, hangulatos közös programnak számított egy
nagy bevásárlás, jól szórakoztunk az ilyen kiruccanásokon. És mi tagadás, anya
nagyon is ért a ruhákhoz, noha a stílusa az én ízlésemhez túlságosan elegáns
volt az utóbbi években. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Legyen –
mosolyodtam el. – De tudod, hogy nem lesz könnyű dolgod velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Már megszoktam
ezt a kihívást – nevetett fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Reggeli után
készülődni kezdtünk, én persze gyorsabban végeztem, mint anya. Csak azért is
néhány „lötyögő, elnyűtt” darabot választottam erre a napra, a hajamat
lófarokba fogtam, és semmi sminket nem tettem. Ha anya tényleg fel akarja újítani
a ruhatáram, én nem állok ellen, de most utoljára még az igénytelenebb
ruháimnál maradok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hallgatunk
valami zenét útközben? – kérdeztem anyát, aki épp a fürdőszobában sminkelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Van pár lemez
a kocsiban, válassz valamit amíg én elkészülök – hagyta rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Fogtam a
táskámat, és kimentem a garázsba. Anya gyönyörű, meggyszínű munkahelyi autója
már vagy öt éve használatban volt, de erre egy karcolás sem utalt, mindig olyannak
tűnt, mintha csak most gördült volna ki a szalonból. A krémszínű üléseken
egyetlen pecsét sem éktelenkedett, a légfrissítő illata pedig drágább
parfümökkel is felvehette volna a versenyt. Kevés kocsi tükrözi annyira a
tulajdonosa egyéniségét, mint amennyire ez a meggyszínű csoda az anyámét. Épp
ezért voltam kíváncsi arra, milyen lemezeket tart itt – szinte sosem gondoltam
bele, hogy az anyám is szerethet valamilyen zenét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A kesztyűtartót
kinyitva néhány cédé rögtön az ölembe pottyant, alig fértek el a kis rekeszben.
Elkezdtem átnézni őket: néhány válogatáslemez, egy zongorahangverseny, popdalok
azokból az évekből, amikor anyám gimis volt, és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Elkerekedett a
szemem. Apám együttesének, a Garrisonnak három albuma is itt lapult. Anyának
megvolt a két legsikeresebb korong, amikkel apa nemzetközi sikereket ért el még
a tengerentúlon is, illetve itt volt a legelső demó is, amit apám szinte
teljesen egyedül vett fel karrierje legelején. Nekem persze az összes album
megvolt, amit a Garrison kiadott, de egy fiókom mélyén rejtegettem, félve, hogy
anya talán elkobozná. Vajon ő a saját darabjait hallgatja is, vagy csak úgy
őrizgeti? És ha hallgatja, mit érez közben? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Lépteket
hallottam, anya közeledett a garázs felé. Gyorsan visszatömködtem a lemezeket a
kesztyűtartóba, két válogatásalbumot hagyva elöl. Fura zavart éreztem, mint akit
majdnem rajtakaptak valamin. De hát végül is anyám mondta, hogy nézzem át a
lemezeket, tudhatta, hogy megtalálom majd apa albumait. Mégis az volt az
érzésem, hogy volna valami kínos abban, ha itt találna ezekkel a cédékkel a
kezemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Választottál valami jót? – kérdezte, mikor beszállt mellém a sofőrülésre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ezek a
válogatások jók lesznek? – mutattam fel a véletlenszerűen elöl hagyott
lemezeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Kiváló. Pont
ilyen hosszabb autózásokhoz szedtem össze azokat a dalokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Az előbbi
gondolatok újabb kíváncsiságnak adták át a helyüket: mik lehetnek azok a zenék,
amiket anyám szívesen hallgat, ha többórás kocsikázásra indul? Mindig is meg
voltam győződve arról, hogy a zenei ízlésünk mindennél többet árul el rólunk, és
az volt az érzésem, anyámat is újabb oldaláról ismerhetem meg, ha végre
megtudom, mi az, amit szívesen hallgat, ha egyedül van a gondolataival.
Elindítottam az egyik válogatáslemezt, és az első dalt fel is ismertem: egy régebbi Alanis Morissette dal volt, klasszikus, nőies és mégis
erőteljes. Elmosolyodtam. Beleillett a képbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mi lenne, ha
mesélnél kicsit arról a fiúról? – szólalt meg anyám a dal vége felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem is tudom,
anya… - sóhajtottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— És ha
megígérem, hogy így utólag már nem fogsz kikapni semmiért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Vágtam egy fejet.
Ezt nehéz volt elhinni, mégis szerettem volna kibeszélni neki, mi történt
Adammel. Mikor még Evannel jártam, anya időről időre kivallatott, hogyan
töltjük az időnket, milyen szinten tart a kapcsolatunk. Akkor leginkább
kínosnak éreztem ezeket a beszélgetéseket, de mivel Evan alapvetően szimpatikus
volt anyának (rendes szülők, tisztességes jövőkép, jó jegyek), igazából nem
volt miért aggódnom. Viszont ahogy Adamre gondoltam, szinte semmi jó nem jutott
eszembe. Magam előtt is szégyelltem a történteket, és ha anyát feldühítem
mindezzel, igaza lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Neked is
könnyebb lesz, ha beszélsz róla – jegyezte meg, tekintetét az útra szegezve. Hirtelen
leesett, hogy valószínűleg most nem vallatni és ítélni akar, hanem megismerni,
hogy mi zajlik a lelkemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Szóval, ha
tényleg nem fogsz leszidni semmiért…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Anya
lehalkította a zenét, én pedig beszélni kezdtem, és szinte be sem állt a szám egész
úton. Elmeséltem az elmúlt egy hónap eseményeit, kezdve a koncerttel, egészen a
tegnapi napig, amikor minden megpróbáltatás után elhatároztam, hogy nem
emésztem tovább magam. Anya arcizmai néha megrándultak, láttam, hogy sokszor vissza
kell nyelnie a véleményét és uralkodni próbál a felháborodásán. Már a pláza
parkolójában voltunk, mikor a történet végére értem. Anya leállította a kocsit,
de nem szálltunk ki azonnal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Megértem, hogy
miért nem akartál nekem beszélni erről – fanyar mosoly jelent meg az arcán. –
De ha korábban felhozod, talán tudtalak volna figyelmeztetni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem vettem volna
komolyan – ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem, tényleg
nem. És az sem segített volna, ha bezárlak a szobádba, hogy ne találkozz vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Pedig talán az
lett volna a legjobb – dünnyögtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ezt te sem
gondolod komolyan – mondta anya. – Sky, szükséged volt erre a leckére. A saját károdon
kellett megtanulnod, az én hegyi beszédem kevés lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De pontosan mi
is a lecke? – vontam fel a szemöldököm. – Hogy zenészekkel nem érdemes kezdeni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Anya nem
válaszolt azonnal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Szívem szerint
azt mondanám, hogy ez az – felelte lassan, mintha még mindig nem tudná, mi a jó
válasz. – De attól tartok, ez nem elég megalapozott vélemény. Végül is csak két
zenészről van szó…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem ismerek
rád – suttogtam. Anyám erre elnevette magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Maradjunk
annyiban, hogy ezután már könnyebben felismered majd, ha valaki csak ki akar
használni. Hisz, ha belegondolsz, most is minden jel erre utalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— És ha megint
elvakítanak az érzéseim?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Akkor majd beszélgetsz
a történtekről velem, és én észhez térítelek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Egymásra mosolyogtunk,
és éreztem, ahogy az Adam miatt érzett keserűség végleg elszáll belőlem. Egy szemétládáról
volt szó, aki akár tönkre is tehetett volna, de most úgy éreztem, az egész
hülye kaland megérte. Nem csak a tapasztalat miatt, hanem mert már biztos
voltam abban, hogy ez az időszak fordulópontot jelent az anyámmal való
kapcsolatomban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Aznap nem beszéltünk
többet Adamről, sem a zenészekről. Rengeteg boltba bementünk, de anya semmit
nem próbált fel, csak nekem segített válogatni. Délután a kocsi csomagtartója
megtelt szatyrokkal és cipősdobozokkal, mi pedig kimerülten és jókedvűen indultunk
haza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem is tudom,
hova fogom pakolni ezt a sok új holmit – tűnődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ha
megszabadulsz az ócskaságaidtól, biztosan elférnek majd – javasolta anya.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ezzel nem tudtam
vitatkozni, noha egy kicsit fájt a szívem a gondolatra, hogy meg kell válnom
megszokott ruháimtól. De ha eszembe jutott, milyen magabiztosnak éreztem magam
a próbafülkében, mikor felpróbáltam az új darabokat, már nem sajnáltam annyira
az elnyűtt gönceimet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Másnap reggel
épp nekiálltam a szelektálásnak, mikor megzörrent a telefonom. A földre dobtam egy
kupac ruhát és a mobilért nyúltam. Aztán a döbbenettől azt is majdnem elejtettem.
A képernyőn egy rövid üzenet állt, Adamtől:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<i><span style="mso-ansi-language: HU;">Van már
terved Valentin napra, édes?</span></i><span style="mso-ansi-language: HU;"> <o:p></o:p></span></div>
<br />Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-55845492934771248892020-06-20T01:27:00.001-07:002020-06-20T01:27:07.364-07:004. fejezet - Let Them In<div style="text-align: justify;">
<i>Jókora csúszással, de végre itt a folytatás:) Szerencsére a következő hetekben, hónapokban már bőven lesz időm az írással foglalkozni. A címadó dal mellett lejjebb egy másikat is beillesztek a szövegbe, amit az adott jelenethez elképzeltem írás közben. Jó olvasást!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Y1TNqdp4WoA/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/Y1TNqdp4WoA?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 12.0pt; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A következő hét már szebben alakult. Adam Viberen keresett meg, folyton írogattunk egymásnak, és néhány hosszas telefonhívásra
is sor került. Főleg mindennapos dolgokról beszélgettünk: a suliról,
tanárokról, próbákról, zenéről. Ő videókat küldött a próbáról, ahogy dobol,
ezeket aztán elalvás előtt többször is lejátszottam. Az újabb találkát péntek
estére szerveztük: abban maradtunk, hogy délután bemegyek a próbájuk végére,
aztán beülünk valahová vacsizni és dumálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ti aztán
komolyan veszitek ezt a lassítást – jegyezte meg Kat, mikor csütörtökön, az
ebédlőben ülve ismertettem vele a terveinket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Egyelőre nem
akarok sokáig kimaradni vele – mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De miért nem?
– értetlenkedett barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ezer és egy
okból – feleltem. Katherine várakozó tekintettel figyelt. – Még mindig annyira
zavarban vagyok mellette, nem tudok magammal mit kezdeni a társaságában. Félek,
ha élőben beszélgetünk, egyszer csak beáll majd egy kínos csend, és akkor nem
tudom majd, hogyan tovább. És…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— És mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— A segítségedre
van szükségem – böktem ki némi habozás után. Kat arca felderült, amitől
megkönnyebbültem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Állok
rendelkezésedre, szivi – bíztatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Egyelőre nem
szeretném beavatni anyát – magyaráztam. – Lehet nem is lesz semmi ebből az
egészből. Nem akarok megkockáztatni egy balhét, amíg nem tudom, megéri-e a
dolog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Meg tudlak
érteni – dünnyögte Katherine, aki már jól ismerte a családi hátteremet. – És mi
az én szerepem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Anyának azt
akarom mondani, hogy veled lógok – kezdtem. – De neked is úgy kéne szervezned
az estédet, hogy működjön az alibi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Azaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Értem kellene
jönnöd délután, aztán hatra elvinni a próbateremhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ennyi? –
kérdezte Katherine kétkedve. – És hogyan jutsz haza? Vagy mi lesz, ha anyád
megint ellenőrizni akar majd a szüleimen vagy rajtam keresztül?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Megborzongtam.
Volt pár rosszabb korszakom az anyámmal, amikor szinte képtelen volt
megbízni bennem. Ha csak egy szimpla ottalvós bulit tartottunk is Kattel, képes
volt az éjszaka közepén felhívni barátnőmet, hogy tényleg vele vagyok-e,
esetleg a szüleit küldte ránk, hogy ellenőrizzék, nem léptünk le sehová, nem
iszunk és nem szívunk semmit. Életem legkínosabb élményei közé tartoznak ezek,
viszont hazudnom sosem kellett, rendesen viselkedtünk. Ezúttal azonban más lesz
a helyzet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Gondoltam erre
is, de nem akarok túl sokat kérni tőled – sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Miért, mit
kérnél? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Nem feleltem
azonnal, kerestem a megfelelő szavakat. Kellemetlennek éreztem a helyzetet, de
barátnőm továbbra is bizalmasan mosolygott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Be kellene
ülnöd estére egy filmre a moziba. Valami hosszúra. Akkor van magyarázat arra,
miért nem vesszük fel a telefont – mondtam, majd hozzátettem: - Persze fizetem
a jegyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Kat egy kicsit
elhúzta a száját, engem pedig rögtön elfogott a bűntudat. Már kezdtem volna
mentegetőzni, de ő előbb szólalt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Igazából holnap
estére már van programom – furcsamód Kat szintén bűntudatosnak tűnt. – Charlie
végre elhívott randira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Elismerően
biccentettem. Charlie egy végzős srác volt, jó ideje kerülgették már egymást
Kattel, de azt hittük, a fiú már sosem fog lépni az ügyben. Ezek szerint most
végre megtette. De miért pont most…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Figyu, akkor
hagyjuk - legyintettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Valahogy
megoldom – jelentette ki Katherine. Elmosolyodtam, és megszorítottam a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Kat, ezer éve
várod, várjuk ezt az alkalmat, nehogy elhalaszd miattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem akarlak
cserben hagyni egy fiú miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De nem kell az
én szerelmi életemet a sajátod elé helyezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Katherine keze
egy pillanatra megfeszült az ujjaim alatt, szemöldökét gondterhelten
ráncolta össze. Aztán felelet helyett csak szomorkásan a szemembe nézett.
Világossá vált előttem, mire gondol: ő testileg-lelkileg ép, sokszor hívják
randira és megy is, miközben én fél éve csak árnyéka vagyok önmagamnak, eddig hallani sem akartam a szerelemről, kapcsolatokról. Kat nem is titkolta az
utóbbi hónapokban, hogy mennyire aggódik értem. Az, hogy most alakul valami
Adammel, nemcsak engem villanyoz fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Talán rá tudom
venni Charlie-t, hogy moziba menjünk holnap – vont vállat, mire én a nyakába
ugrottam, és szorosan átöleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Imádlak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Én is téged –
suttogta Kat, és megsimogatta a hátamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Az érzelmes
pillanatok után folytattuk az este megtervezését: eldöntöttük, miben megyek a
randira, melyik filmre ül be Kat, és hogyan jutok haza. Adamet nem akartam
beavatni abba, hogy micsoda elterelő hadműveletet szervezek a randink köré –
nem voltam biztos benne, hogy megértené. Ha ismét felajánlja, hogy vele megyek
haza, azt elfogadom, és ha kiszálltam, felhívom Katet és megbeszéljük,
melyikünk merre jár épp.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Holnap moziba megyek Katherinnel – közöltem anyával aznap este, miközben vacsorát
csináltunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mit néztek
meg? – érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Azt az új
háborús filmet, amit mostanában mindenhol reklámoznak – feleltem, miközben
elmélyülten paradicsomot szeleteltem. Eddig nem is remegett a hangom, de ha
anyámra néztem volna, még ezt az apró hazugságot sem tudtam volna természetesen előadni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Azt hittem az
nem is érdekel téged – a szemem sarkából láttam, hogy anya felém fordul,
éreztem magamon a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Kat szereti az
ilyen filmeket, és nem akar egyedül menni – magyaráztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A kezem
megcsúszott a paradicsomon, majdnem megvágtam a késsel. Anya egy végtelenül
hosszúnak tűnő pillanatig még engem nézett. Nagy nehezen rávettem magam, hogy
felé forduljak, és elmosolyodtam. Visszamosolygott, bár a pillantása szinte
fájdalmasan szúrós volt. De nem szólt többet, folytatta a főzést. Amikor
elfordult, összeszorítottam a fogamat. Jólesett volna egy mély levegővétellel
megnyugtatni magam, de nem mertem megkockáztatni. Anya minden ilyen jelre
érzékeny, ha megváltozik a lélegzetvételem, a hanglejtésem, megremeg a kezem
vagy libabőrös leszek, rögtön átlát rajtam. Talán az ügyvédi pálya teszi, talán
a jó emberismeret, vagy csak az, hogy akármilyen nehéz is a viszonyunk, azért
mégiscsak az anyám, és úgy ismer engem, ahogy senki más.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A pénteki órák
után még rengeteg időm volt elkészülni, úgyhogy hazaérve inkább leültem
tanulni. Kellett valami, ami lefoglalja a gondolataimat, különben túlságosan is
rápörgök a randira. Emellett anya is elégedetten nyugtázta, hogy mikor hazaért
én éppen a jegyzeteimet bújtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Mikor aztán
eljött az átöltözés és a smink ideje, megfontoltnak kellett lennem. Egyrészről
szerettem volna csinos lenni, viszont ha kiöltözök, anya gyanút fog – egy
Kattel töltött mozis estére sosem csíptem ki magamat igazán. Némi töprengés
után mégis felvettem a legjobb szabású zöld blúzomat és egy nem koptatott
fekete nadrágot, minderre pedig felhúztam egy bő, kapucnis pulcsit. Utóbbit a
randi idejére a táskámba terveztem száműzni. Mire a diszkrét sminkkel is
végeztem, Kat már az utcánkban volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mikor jössz? –
érdeklődött anya, fel sem nézve a papírjaiból, miközben én a cipőmet húztam a
nappali melletti előszobában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Kilenc körül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mikor kezdődik
az a film? – anyám most gyanakodva pillantott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Fél hétkor – feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Akkor hogyhogy
máris mentek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Még enni is
akarunk előtte – ez a füllentés magabiztosan ment, ugyanis Kat és Charlie
tényleg beülnek majd valahová a film előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Á, így már
értem – bólintott anya, és visszafordult a munkájához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A földúton végigsétálva
még a nehézségek és rizikók jártak az eszemben. Mi van, ha anya a következő egy
órában akar ellenőrizni? Vagy ha Katékkel bármi gáz történik, aminek híre megy,
és kiderül, hogy nem együtt voltunk? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ekkor egy jeges
pocsolyában léptem; a víz épphogy be volt fagyva egy kicsit, recsegve szakadt
be a bal lábam alatt. Szerencsére a csizmám vízálló volt, és egyébként is
gyorsan kiléptem a pocsolyából, egy pillanatra azonban mégis megtorpantam. Ez
így nem lesz jó. Jelen kell lennem fejben, nem görcsölhetek, hisz akkor
garantáltan elszúrom a randit is. Ez lesz az első rendes találkám Adammel, és én
képes vagyok negatívumokon agyalni, holott könnyen lehet, hogy épp életem
kapcsolatának küszöbén állok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Itt, ahol senki
nem látott, végre vehettem pár igazán mély levegőt, és hamar meg is nyugodtam.
Ahogy pedig továbbmentem, a nyugalom helyét rögtön kellemes izgalom vette át.
Az az érzés, ami egész nap bujkált bennem, és most, a célegyenesben már
vissza sem kellett fognom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Sosem
használtad még ilyen ügyesen a pirosítót – dicsért meg Kat, mikor beszálltam
mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nincs is
rajtam pirosító – vigyorogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Akkor jól áll
neked az izgalom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="text-indent: 21.3pt;">Felnevettünk, szinte minden kézzelfogható ok nélkül. Nevettünk, mert igazából
majd’ kicsattantunk az örömtől. Randira készültünk, olyan fiúkkal, akikről
mindig is álmodoztunk, elégedettek voltunk a külsőnkkel, csinosak voltunk…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ekkor jutott
eszembe a nyomorult pulóverem. Mikor megálltunk a zeneiskola előtt, nem
szálltam ki azonnal, hanem az ülésen maradva leküzdöttem magamról a kabátomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ezt a rémséget
ugye te sem gondoltad komolyan? – barátnőm arcán őszinte iszonyat tükröződött,
mikor meglátta a kapucnis pulcsimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Elterelő
hadművelet – magyaráztam, miközben kibújtam a bő ruhadarabból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ezt már
szeretem – biccentett elismerően Kat a zöld blúz láttán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A táskámba
tömködtem a pulcsit, majd visszavettem a kabátomat. Katherine-ből mintha
büszkeség, sőt meghatottság sugárzott volna. <i>Anyám helyett anyám,</i> futott
át az agyamon, miközben ő egy zsepivel megigazította a sminkem, és kicsit
lesimította a hajam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Sok sikert! –
mondta végül. – És mindenképp hívj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Úgy lesz –
bólintottam, és hálásan átöleltem őt, mielőtt kiszálltam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A zeneiskolába
belépve kicsit tanácstalanul éreztem magam. Most senki nem volt velem, akinek
hivatalosan joga lenne a privát liftet használni. Szerencsére hamar kiderült,
hogy nem vagyok hívatlan vendég.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Skylar Moore,
igaz? – szólított meg a portás, egy kövérkés öregúr.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Igen, én
vagyok – helyeseltem kicsit meglepetten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Jöjjön csak,
kedvesem – intett, és már hívta is a liftet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Amíg felértem, a
lift tükrében ismét ellenőriztem a külsőmet, kicipzároztam a kabátomat. A
harmadik emelet folyosójára lépve kihúztam magam, hátradobtam a hajamat, és igyekeztem
ellazítani az arcvonásaimat. Amikor azonban kinyitottam a próbaterem ajtaját,
rögtön elmosolyodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Csak néhány
lámpa égett, hangulatos félhomály volt a teremben. Épp egy lassú, de mégis ütős
dalt játszottak, a dob és a basszusgitárok dallamosan dübörögtek együtt. A fiúk
szemmel láthatóan nagyon koncentráltak. Mindannyiuk közül Ash élte bele magát
legjobban a zenébe: lehunyt szemmel énekelt, hullámos haja előrehullott, félig
eltakarta az arcát. Ez más körülmények között talán hatásvadásznak tűnt volna,
de Ashen látszott, hogy számára most teljesen megszűnt a külvilág. Ujjait a
mikrofon köré fonta, szinte elfehéredtek a szorítástól. A hangjában pedig annyi
érzelem volt, hogy biztos voltam benne, szívből énekli a dalt. A szöveg is
szívfájdalomról árulkodott, és az énekes hangjában is ezt éreztem, de olyan
áthatóan, hogy még az én lelkem is belesajdult. Ha a dal nem ért volna véget
fél perccel később, talán még meg is könnyeztem volna, de szerencsére erre nem
került sor. Mikor a zene elhalkult, Lauren (akit addig észre sem vettem, pedig
a színpad előtt ült) lelkesen megtapsolta a srácokat. Csatlakoztam hozzá,
próbálva elhessegetni az előbbi meghatottságom felett érzett zavaromat. Ash
csak ekkor nyitotta ki a szemét, és egyenesen rám nézett. A szája kicsit
megrándult, talán mosolyogni próbált, de az arca végül komor maradt. Nagyot
nyeltem, és olyan érzésem támadt, mintha valami nagyon intim pillanatban
zavartam volna meg a férfit, ezzel kínos helyzetbe hozva őt, holott igazából
nekem kellett volna kényelmetlenül érezni magamat. Nagy megkönnyebbülésemre Ash
hamar elkapta rólam a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/AiwWRk0a4nI/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/AiwWRk0a4nI?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Sky! –
kiáltott fel vidáman Adam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Már sietett is
felém, a karjába kapott, és felemelve megpörgetett. Noha ez váratlanul ért,
nagyon is jól esett. Adam kétségkívül örült, hogy itt vagyok, és ez megdobogtatta
a szívem, elűzve az előbbi kínos érzést. Mikor letett, adtam egy puszit az
arcára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hogy áll a
próba? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Szerintem
legfeljebb két számot játszunk még el, aztán a tiéd vagyok – válaszolta Adam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Miattam igazán
nem kell kapkodni – nyugtattam meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Az ilyen
lassú, depis dalok általában megölik a hangulatot, úgyhogy ez egyébként is a
próba vége lenne – vont vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Pedig jó volt
ez a dal – jegyeztem meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Jó lenne, ha
egyesek nem dramatizálnák túl minden egyes alkalommal – Adam kicsit hangosabban
mondta ezt, hogy a többiek is meghallják. Ash lesütötte a szemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ne legyél már
ilyen, haver – dorgálta Adamet Chris, miközben a mellettünk lévő asztalhoz
lépett egy doboz kóláért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Adam rá sem
hederített. Megszorította a kezemet, aztán visszament a színpadra, a dobok
mögé. Én Lauren mellé telepedtem le. A következő két dalban Ash kevesebbet
énekelt, inkább a hangszereké volt a főszerep. Az ikrek gitárszólói őrületesek
voltak, tátott szájjal figyeltem őket, és csodáltam, hogy egy szimpla próbába
is ennyire beleélik magukat. Az utolsó szám után a többiek úgy döntöttek,
pizzát rendelnek, Adam pedig a mosdóba ment átöltözni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Istenien
játszottatok, fiúk – dicsértem meg őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Kitettek
magukért miattad – nevetett Lauren.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mi <i>mindig </i>kiteszünk
magunkért – kérte ki magának John.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Bezzeg, ha
csak én ülök itt, akkor nem pörögtök fel ennyire – jegyezte meg a menedzser.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A vita további
részéről lemaradtam, mert Adam visszatért, és intett, hogy menjünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Bocs, hogy
sürgetlek, de irtó éhes vagyok – mentegetőzött a liftben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Semmi baj,
megértem, ha kifogytál az energiából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hol szeretnél
enni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Teljesen
mindegy, válassz te egy helyet – hagytam rá. Noha az elmúlt héten egész jó
étvágyam volt, most az izgalomtól úgy éreztem, egy falat sem menne le a
torkomon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hamburger? –
vetette fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Jó ötlet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A már ismerős
szürke autó ezúttal a zeneiskola parkolójában állt. Adammel a városközpontba
mentünk, egy hangulatos gyorsétterembe. Örömmel nyugtáztam, hogy a hely közel
van a mozihoz, így nem is vagyok olyan messze Katherine-től, akivel hivatalosan
töltöm az estét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ez az egyik
legjobb kajálda a városban, csak ne lenne olyan drága – mondta Adam, mikor
kiszálltunk a kocsiból. – Gimisként szívem szerint minden nap itt ettem volna,
ha telt volna rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— És most, hogy
megteheted, sokat jársz ide? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Már nem akarok
minden nap hamburgert enni – vonta meg a vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Az étteremnek
kicsit retro hangulata volt, már csak ezért is megérte beülni ide. Egy kis
galériája is volt, ide vittük fel a tálcáinkat. Ahogy leültünk, saját
krumpliadagomat kérdés nélkül áttettem Adam elé, aki először értetlenül nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem szereted a krumplit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De, most
viszont nem kívánom – feleltem. – És te egyébként is sokkal éhesebb vagy nálam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Erre hálásan
elmosolyodott, és áthajolt az asztal felett, hogy puszit nyomjon az arcomra.
Éreztem, hogy elpirulok, és zavartan beleittam a kólámba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Édes, ahogy
elvörösödsz – Adam hangja és tekintete is olyan szeretetteljesnek tűnt, ahogy ezt
mondta, hogy az szinte simogatta a lelkemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Édes, hogy ezt
mondod – feleltem halkan, még mindig a zavarommal küzdve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ő még egy
darabig mosolyogva figyelt, aztán enni kezdett. Én kicsiket harapva ettem a
hamburgeremet, és örömmel tapasztaltam, hogy még jól is esik az étel. Jó
hatással van rám a szerelem, futott át az agyamon, de szinte rögtön meg is
lepődtem magamon. Szerelem lenne? Ilyen rövid idő után? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Mielőtt azonban
boncolgatni kezdtem volna az érzéseimet, Adam megszólalt: két falat között a
próbáról, az új dalaikról kezdett mesélni, én pedig csüggtem minden szaván.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Az a „lassú,
depis” szám is egy új szerzemény? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Már vagy fél
éve próbáljuk így egymás között, de mivel nem volt rajta az előző albumon,
koncerten még nem akartuk elsütni – magyarázta Adam. – Ennyire bejött?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mindig
megragad, ha egy énekes igazi átéléssel teszi a dolgát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Na az biztos, hogy Ash semmibe nem éli úgy magát bele, mint ebbe a darabba – Adam
némi gúnnyal a hangjában nevetett fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Valami szívügy
van a dologban? – faggattam. Ő erre furcsán nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mit érdekel
ennyire?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Csak… csak
tetszett az a dal, és mindig is érdekelt egy-egy alkotás háttértörténete –
hebegtem, magamban szitkozódva, amiért most biztos buta pletykás libának tűnök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ezzel nem vagy
egyedül – hagyta meg Adam. – A menyasszonya fél évvel ezelőtt lapátra tette
Asht, akkor írta hozzá a dalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Au – nyögtem
fel. Könnyen el tudtam képzelni, mit érezhetett szerencsétlen pasi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Jaja. Szegény
öregem annyira kikészült, azt hittük félbe kell hagyni a turnét – csóválta a
fejét Adam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nagyon
szerethette azt a nőt – sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Szerintem ez
akkor is túl érzelgős hozzáállás – jelentette ki Adam. – A nők jönnek mennek, ő
meg képes lett volna amiatt a csalfa ribanc miatt félredobni az első turnénkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— A menyasszonya
megcsalta őt? – hüledeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Így történt.
Pár hónapra leléptünk koncertezni, Marie viszont odahaza maradt a munkája
miatt. És valószínűleg unatkozott egyedül…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Szóval nem
szerette igazán Asht – állapítottam meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Adam csak a
vállát vonogatta, és szemmel láthatóan unta a témát. Próbáltam másfelé terelni
a beszélgetést, de semmi jó nem jutott eszembe, még mindig az énekes és a
szomorú dal jártak a fejemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Bár rám is
ilyen ihletően hatna a fájdalom – dünnyögtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hogy érted
ezt? – vonta fel a szemöldökét Adam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Párszor
végiggondoltam, hogyan avassam őt életemnek ebbe a fejezetébe. Eddig csupa könnyű,
hétköznapi dolgot vitattunk meg, így, élőben azonban nem akartam tovább kerülni
a bizalmas témákat. Szerettem volna, ha Adam megért engem, épp ezért fontos
volt, hogy a megfelelő szavakat használjam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Tudod,
említettem annak idején, hogy szívem szerint minden időmet zenéléssel tölteném,
de az utóbbi időben hanyagoltam ezt – idéztem fel az egyik első
beszélgetésünket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Tényleg
beszéltünk erről – bólintott Adam. – Azt mondtad, az anyád nem támogatná a
zenészi karriert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ez tényleg így
van, de ez még kevés lenne ahhoz, hogy visszatartson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Akkor miért is
hanyagolod pontosan a zenét?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Fél éve volt
egy durva szakításom – meséltem. – Evan volt az első barátom, nagyon
szerelmesek voltunk. Legalábbis én azt hittem. De mikor tavaly végzett a
gimiben, kezdtünk eltávolodni egymástól. A nyár során aztán otthagyott egy
másik lány miatt. És mint kiderült, egyébként is megcsalt már korábban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Mindezt a
tálcámra szegezett tekintettel mondtam el Adamnek. Mikor felpillantottam,
láttam, hogy érdeklődve figyel, így kicsit magabiztosabban folytattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nagyon
megviselt az, hogy dobott, és hónapokig nem találtam a helyem a világban.
Korábban el sem tudtam volna képzelni az életemet zene nélkül, mindig tele
voltam új ötletekkel. De mióta szétmentünk, mintha ilyen téren is kiégtem
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Egyáltalán nem
zenéltél azóta? – kérdezte elhűlve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Körülbelül
három hónapig egyáltalán nem – ismertem el. – Azóta időnként gyakorolgatok, de
nem annyit, mint régen, és csak feldolgozásokat játszok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Akkor mégis
van remény – Adam mintha őszintén megkönnyebbült volna, ettől pedig mosolyognom
kellett. —<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszer meghallgathatom,
ahogy játszol?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hogyne.
Egyszer – mondtam szégyellősen, és titkon reméltem, hogy ezt az alkalmat még
halogatjuk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nyugi,
mindenkinek vannak mélypontjai – mondta bátorítóan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Igazán?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Persze! Hisz
az előbb meséltem, mi volt Ashsel. Lényeg, hogy ne add fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Tudom, hogy
nem kéne, de… de néha ahhoz se volt kedvem, hogy kikeljek az ágyból –
magyaráztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De látod,
mekkora szerencse volt, hogy nemcsak kikeltél, hanem eljöttél a mi koncertünkre
– kacsintott rám, mire elvigyorodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Még jó darabig
ücsörögtünk a galérián: Adam hosszasan beszélt nekem a turnéjukról. Beavatott
néhány vicces kulisszatitokba, videókat mutogatott a mobilján, amik egy-egy
érdekesebb helyszín színfalai mögött készültek. Szellemesen adott elő minden
kis sztorit, én pedig úgy nevettem, mint már régen. Épp arról mesélt, hogyan
keverte őket össze egy felkészületlen újságíró egymással olyannyira, hogy azt
hitte, ő és Ash az ikerpár az együttesben, mikor a telefonom megzörrent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Francba –
motyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Baj van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mindjárt
kilenc óra – sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— És utána tökké
változik a hintód? – kérdezte Adam értetlenül. Szomorkásan elmosolyodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Kilencre
otthon kell lennem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ó – húzta el a
száját. – Így elrepült az idő?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Attól tartok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hazaviszlek –
ajánlotta fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Hálásan
szorítottam meg a kezét, már csak azért, is mert most nem ittasan készült
vezetni. Mikor azonban elindultunk, a nyugalmam hamar elillant, Adam ugyanis a
megengedettnél jóval gyorsabban hajtott. De persze nem mertem szólni emiatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Megint ott
tegyél ki, ahol legutóbb – kértem, mikor már az utcánkhoz közeledtünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Elfelejtettél
beavatni abba, hogy ennek mi a jelentősége – emlékeztetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Kell valami
beszédtéma legközelebbre is – erőltettem egy mosolyt az arcomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Már alig várom
– vigyorodott el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Amikor
leparkolt, még nem szálltam ki azonnal, hanem közelebb hajoltam Adamhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Köszönöm ezt
az estét! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Köszönöm, hogy
eljöttél velem – felelte, és megcsókolt, olyan hevesen, hogy minden porcikám
beleremegett. Nehezen szántam rá magam, hogy elhúzódjak tőle, de szorított az
idő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Írok amint
hazaértem – ígérte, mielőtt kiszálltam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ábrándos
hangulatban, mosolyogva indultam hazafel, közben Katet tárcsázva. Mindenképp
áradozni akartam valakinek a randiról, és tudtam, hogy nem az anyám lesz erre a
megfelelő személy.<o:p></o:p></span></div>
<h4 style="text-align: center;">
<span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">~❁~</span></span></h4>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ne legyél
szégyellős, legalább egy feldolgozást! – unszolt Adam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Úgy tűnt, hiába
reménykedtem abban, hogy nem annyira kíváncsi a zenei tehetségemre. A pénteki
randi után leghamarabb szerdán volt alkalmunk találkozni, és természetesen
éltünk a lehetőséggel. Adam ezúttal a lakására vitt, és szinte azonnal
győzködni kezdett, hogy adjak neki egy minikoncertet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— De még
hangszer sincs nálam – tiltakoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Azt mondtad,
énekelni is szoktál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Tényleg ezt
mondtam – sóhajtottam, és a kezembe temettem az arcomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Na – ölelte át
a vállamat. – Mitől félsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Nem félek, csak…
- nehéz volt megfogalmazni, mi aggaszt pontosan. – Te mégis befutott zenész
vagy, és olyan amatőrnek érzem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Sky, ez
hülyeség – nevette el magát. Még közelebb húzott magához, míg végül már az
ölében ültem. A vállamba fúrta az arcát, és adott pár csókot a nyakamra. - Csak
egy dalt. Kérlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Adj egy percet
– kértem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Kiszaladtam a
mosdóba, ittam pár kortyot a csapból, aztán egy pár pillanatig csak a
légzésemre koncentráltam. Miközben gyorsan bemelegítettem a hangszálaimat,
eszembe is jutott, melyik dallal fogok próbálkozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Készen áll a
művésznő? – incselkedett Adam, mikor kiléptem a fürdőszobából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Fogjuk rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A telefonomért
nyúltam, és keresgélni kezdtem a hangfájlok között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mire készülsz?
– kíváncsiskodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ismered a
PVRIS nevű együttest? – kérdeztem vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hallottam már
róluk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Csináltam egy
zongorafeldolgozást úgy egy hónapja az egyik dalukhoz – mondtam. – Elindítom,
aztán meglátjuk, mi lesz belőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Adam csillogó
szemmel figyelt, én pedig próbáltam elnyomni a zavaromat, és csak a dalra
koncentrálni. Kihúztam magam, egy pontra függesztettem a szememet a szemközti
falon, és énekelni kezdtem. Az arcom szinte lángolt, ahogy magamon éreztem Adam
tekintetét. Képtelen voltam rávenni magam, hogy akár egyetlen pillantást vessek rá.
A hangom így is megbicsaklott az első refrén után, mire a maradék önbizalmam is
odalett. Leállítottam a felvételt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Kár, hogy
abbahagytad – sajnálkozott Adam, mikor visszaültem mellé a kanapéra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Innen már csak
lefelé vezetett volna az út – suttogtam, miközben a nyakába temettem égő
arcomat. Gyengéden simogatni kezdte a hajamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Szexi vagy,
ahogy énekelsz – duruzsolta a fülemhez hajolva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Elfogult vagy
– mormoltam, mélyen beszívva a pulóvere illatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Az lennék?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Ekkor már hátrasöpörte
a hajamat, szabaddá téve a nyakamat. Ismét a bőrömön éreztem ajkait, majd
nyelvével lágyan végigsimította a fülemet. Önkéntelenül is felsóhajtottam. Az
előző percek zavara elpárolgott, és már nemcsak az arcomban éreztem lángokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Adam hátradőlt a
kanapén, engem is magával húzva. Mikor rajta feküdtem, az ajka megtalálta az
enyémet, kezei pedig a pólóm alá siklottak. Mielőtt elvesztettem volna a józan
eszemet, még eszembe jutottak az elveim a „lassabb tempóról”, amibe korábban ő is beleegyezett. De az ellenérvek minden simítással és csókkal
értelmetlenebbnek tűntek. Vágytam Adamra, testileg és lelkileg is. Utóbbit
mintha már megkaptam volna az elmúlt hetek hosszas beszélgetései során. Valami
azt súgta, nem fog csalódást okozni, ha fizikailag is közel engedem magamhoz.
Vagy csak szerettem volna hinni ebben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Az alkalom
azonban nem tette lehetővé, hogy sokáig a gondolataim között ragadjak. Adam
rövidesen minden ruhámtól megszabadított. A pillantásából vágy sütött, ahogy
végimért. Egy pillanatig mintha mondani akart volna valamit, de végül szó
nélkül fölém hajolt. A szája először csak finoman ért a mellemhez, de
mozdulatai hamar szenvedélyesebbé váltak: kicsit belém is harapott, nem mintha
zavart volna. Közben kigombolta a nadrágját, így a kezem könnyedén az
alsónadrágjába csúszhatott. Lassan simítottam végig kemény férfiasságán, majd
elégedett nyögéseit hallva ütemesebben kényeztettem őt. Végül elkapta a
csuklómat, megállított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Hagyjunk
valamit neked is – suttogta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">A fürdőszobába
ment, és egy óvszerrel a kezében tért vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ne haragudj,
hogy magadra hagytalak – mondta, mikor már ismét mellettem volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Most az
egyszer elnézem – feleltem, miközben lehúztam a pólóját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Izmos felsőteste
és sima bőre láttán az ajkamba haraptam, és közelebb húztam magamhoz. Ahogy
kibújt a nadrágjából, kezem a derekára csúszott, jelezve, hogy nem akarok tovább várni. Mikor belém hatolt, ujjaim megfeszültek a gyönyörtől, aminek már
a létezéséről is megfeledkeztem. Mozdulatai gyorsak voltak, én pedig szorosan
öleltem, úgy éreztem, nem tudok elég közel kerülni hozzá. Minden pillanattal
közelebb éreztem magam a tetőponthoz… Ekkor azonban Adam minden eddiginél
hangosabban nyögött fel; kezei, amik eddig a csípőmet markolták, most
elengedtek, és kicsit távolabb húzódott. Némi csalódottságot éreztem, de
igyekeztem palástolni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ez őrületes
volt – mormolta, mikor felém hajolt egy utolsó csókra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Nem feleltem,
csak visszacsókoltam. Végül is nem panaszkodhattam, hisz jól esett az érintése,
élveztem, hogy ilyen közel lehettem hozzá. Még mindig a hatása alatt voltam, és
ahogy ránéztem, biztosan tudtam, hogy szerelmet érzek iránta. Szerettem volna
még kicsit a karjai közt maradni, ő azonban inkább öltözködni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Azt hiszem
ideje, hogy hazafuvarozzalak – jelentette ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Ne maradjak
még egy kicsit? – vetettem fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Bármennyire is
szeretném, neked ma még tanulnod kell – pimasz vigyor jelent meg az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Mióta viseled
ennyire a szíveden a tanulmányaimat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Csak aggódom,
hogy anyád a végén még szobafogságra ítél – ezt ugyan nevetve mondta, de
elhúztam a számat a gondolatra. Sajnos ennek is megvolt az esélye.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">Adam hazavitt,
már figyelmeztetnem sem kellett, hogy hol tegyen ki. Ugyan azóta sem
magyaráztam el neki, mi ennek a jelentősége, úgy gondoltam, már sejti. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Írni fogok –
búcsúztam tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="mso-ansi-language: HU;">— Alig várom –
mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<i></i></div>
Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5096153651189712999.post-34921457890705163432020-05-25T11:07:00.001-07:002020-05-25T11:07:31.890-07:00Vizsgaidősuck<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg01zEC6jvjVinAxR_jeBDq8SoTZ_s1IFybbCx_uwGxLHyJjCw6d9lHiojpdU5uk8HO0dI2o49q-5UvPhkldGxxl4LiGyfO8VoN-bYraHpwGETTETjr725XEKRlPO6vYfMCar4V3ivQtkUB/s1600/large+%25286%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="479" data-original-width="720" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg01zEC6jvjVinAxR_jeBDq8SoTZ_s1IFybbCx_uwGxLHyJjCw6d9lHiojpdU5uk8HO0dI2o49q-5UvPhkldGxxl4LiGyfO8VoN-bYraHpwGETTETjr725XEKRlPO6vYfMCar4V3ivQtkUB/s320/large+%25286%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kép csak illusztráció, én sajna kevésbé esztétikus körülmények között tanulok</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
Kedves erre tévedő olvasó!</div>
<div style="text-align: justify;">
Én lennék a legboldogabb, ha a legutóbbi közzétett fejezet nem három héttel ezelőtt került volna fel, de sajnos most "karanténban unatkozó egyetemista" üzemmódból "vizsgára tanulós idegroncsba" váltottam. A történet és a fejlemények persze folyamatosan az eszemben járnak, de egyéb teendők miatt most nem tudok nekiülni egy újabb fejezetnek. De ha most odateszem magam és minden jól megy, hamarosan ismét rászánhatom az időt az írásra, és június első hetében már érkezem egy újabb fejezettel :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is további szép napot, és kitartást mindenkinek, aki szintén valamilyen megpróbáltatáson megy át mostanság.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Winter</i></div>
Winter P.http://www.blogger.com/profile/08084395292591757827noreply@blogger.com2